Igen. Vagyis: nem biztos. Erről majd később.
Előbb arról, hogy hogyan is lehet ezt megállapítani? A nyelvészet szerint igen bonyolultan, és az eredmény furcsa lehet. Mindehhez szükséges egy úgynevezett korpusz, amit mondhatunk reprezentatív szöveghalmaznak is. Ezek elektronikusan tárolt szövegek, ilyen például a Magyar Nemzeti Szövegtár, amely sok stílusban jelentős mennyiségű szöveget tartalmaz. Alkalmas egy olyan kimutatásra, amely azt vizsgálja, melyek a leggyakrabban használt szavaink.
Most tekintsünk el az a, az, hogy úgynevezett tartalmatlan szavaktól. Mert amúgy ezeket használjuk messze a leggyakrabban.
Ha ezeket leszámítjuk, akkor a következő szavainkat használjuk leginkább, szófajokra lebontva:
Főnevek: kormány, év, ember, törvény, László, úr, szó, ország, elnök, István
Igék: mond, kerül, tud, köszön, sikerül, jelent, kap, tart, tesz, hisz
Melléknevek: magyar, nagy, új, jó, politikai, kis, egész, gazdasági, amerikai, nemzetközi
De most tényleg? A kormány szó a leggyakrabban használt főnevünk? Itt térünk vissza a kezdeti „nem biztos” kitételre. Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatásban felhasznált korpusz ( tehát szöveghalmaz ) alapján van így. De ez nem feltétlenül tökéletes, mert nem lehet az. Nincs olyan kutatható adatbázis, amelyben benne van az összes szöveg és beszéd, amelyet valaha bárhogyan rögzítettek. Maradnak tehát az újságcikkek, az irodalmi alkotások, a tudományos szövegek, hivatalos megfogalmazások, a gyűjteménybe került magánlevelezések.
Amúgy van egy nyelvi gyakorisági szabály, amelyet George Kingsley Zipf amerikai nyelvész állapított meg jelentős kutatásra hivatkozva. E szerint egy nyelvben a második leggyakrabban használt szót fele annyiszor használjuk, mint az elsőt, a harmadikat pedig harmad annyiszor, mint az elsőt és így tovább. Ráadásul ez a világ összes nyelvére igaz. Sőt igaz a betűk, fonémák használatára is.
