A fiatal férfi nekem is szimpatikus lett volna, hiszen látszott, hogy tenni akar a hazájáért, hogy nem akar olyan országot, ahol könyveket s dalokat tiltanak be, hogy korlátozzák a művészet és a tudomány szabadságát. Ez a férfiú szólásszabadságot szeretett volna. Nem akart a legvidámabb barakk tagja lenni. Egy szabad országot szeretett volna.
Ez a férfi a bátorságával sokak példaképp lett, s lenne ma is…Ez a férfiú akkor mélyen elutasította azt, hogy az oroszokhoz (szovjetekhez) dörgölőzzünk.
„Nyitni kell nyugat felé! Szabad oktatást! Szólásszabadságot!”
– mondta.
Ma ez a férfi, az államférfi egy patriarchális rendszerben. Egy olyan rendszerben, ahol jelenleg az MTA trianonja folyik, egy olyan rendszerben, ahol a művészetet megfojtja, s csak azt támogatja, amely az ő kedve szerint dalol (Walesi bárdok… ismerős helyzet), egy olyan rendszerben, ahol emberek félemlítenek meg, csak hogy rá tegyék a voksukat, egy olyan rendszerben ahol művelődni bűn, hisz gondolkodásra tanít, gondolkodni pedig szintén bűn.
Ez a férfi volt az, aki Nagy Imre újratemetésén tisztelgett a hős előtt, s ez a férfi volt az is, aki egy éjszaka leple alatt elvitette a szobrát.
Ez a férfi egy olyan országot szeretett volna, amely esélyt kíván adni minden fiatalnak az egyenlő oktatásra és arra, hogy felépítsenek maguknak egy olyan életet, ahol kényelmesen tudnak élni. És most ez a férfi elveszi az esélyt az oktatástól, s korlátozni akarja azt, illetve elveszi az esélyt a fiataloktól, hogy normális életkörülményeket teremtsenek meg maguknak. Fiatalként ma már egyenesen lehetetlen önerőből lakáshoz jutni.
Anno ez a fiatal férfi éltette azokat a fiatalokat, akik szembe mertek szállni a rendszerrel, ma pedig a láncos kutyáit küldi rájuk.
Ez a férfi megvetette a propagandát. Ma már ő a gyűlölet propaganda helyi „Paprika Jancsija” (direkt nem illetem a király jelzővel, mert annak pedig túlságosan alja).
A rendszerváltás Magyarország Atlantisza. Mindenki beszél róla, de senki sem tud konkrétat mondani. De egyébként megtörtént és kész. Nincs itt semmi látnivaló! Mindenki menjen a szobájába Duna kavicsot és pacalt enni. A népnek semmi köze sincs a politikához. Kuss legyen!
De azért kérem tessék jól behúzni azt a függönyt, nehogy valaki észrevegye, hogy valamelyik romlott nyugati szennynek olvassa a cikkeit.
Kis kezit csókolóm! Ez a barakk már nem olyan vidám.
Szerző: Nagy Blanka
