Magyarországon hosszú ideje rossz kormányzás folyik. Míg a liberálisok a jó kormányzást az államtalanítás varázsigéjétől, s a mindent átható piactól várták, addig a jobboldaliak a nagyobb állami szerepvállalástól (ezt egyébként egy zöld és baloldali is vallja). Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt 30 évben állam és piac ingája hol ide, hol oda lengett ki – túlságosan.
Ma az állami inga kilengését tapasztaljuk, amikor egy autoriter kormány (és a mögötte álló végletekig centralizált és házioligarcha párt) elfoglalta az államot. Az Orbán-rezsim minden demokratikus – és ésszerű – játékszabályt felrúgva informálisan, a jog manipulációját, a propaganda és politikai fenyegetést felhasználva lehetetlenítette el a közintézmények autonómiáját. Épp most veszik el az iskolaigazgatók kinevezésekor érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok véleményezési jogát. Vagyis innentől fogva nem kérik ki Budapestről a kecskemétiek véleményét, hogy kivezesse a jövőben a Bányait, a Bolyait vagy éppen a Kodályt. Mindeközben inkompetens módon lezüllesztették az alsó-, közép- és felsőoktatást (ez bizony nemzetellenes lépés!), illetve épp most perzselik fel a Széchenyi István alapította Magyar Tudományos Akadémiát. (Külön elszomorító, hogy mindezt az a Palkovics László vezeti, aki Kecskemétről indult.)
Egy autoriter rendszer minden értéket, erkölcsi normát viszonylagossá alakít és kiüresít. Embereket kenyereznek le és vezetnek meg primitív propagandával, kivételezettek kerülnek megfelelő tudás vagy tapasztalat hiányában funkciókba (a hűség jutalmával), tár0sadalmi csoportokat, s az alsóosztályhoz tartozókat hoznak függő helyzetbe. Ennek a torz rendszernek nemcsak vesztesei, de támogatói és nyertesei is vannak. A legújabbkori autokraták ügyelnek arra, hogy közvetlen környezetükön (családtagok, politikai hűbéresek) kívülre is juttassanak javakat. Orbánék így továbbra is biztosítják a középosztály felső rétegének jólétét. Ezzel szemben 3,3 millió magyar él létminimum alatt. (Magyarországon a létminimum 2018-ban 90.450 Ft volt, ami azt jelenti, ha egy háztartásban bármilyen váratlan kiadás merül fel, pl. átmenetileg egy betegség miatt jövedelemkiesés lép fel, akkor nincsen erre fedezete a háztartásnak.)
Az autoriter rendszerekkel szemben, azon kívül, hogy elnyomó módon működnek, a legnagyobb probléma, hogy a társadalom többsége számára drága, költséges, mert amit a kivételezett csoportok megkapnak, azt épp az alsóbb osztályoktól veszik el. (A rossz közoktatás konzerválja a szegénységet és a diákok közötti társadalmi különbségeket. Az egészségügyre fordított állami kiadások az uniós átlag alatt vannak, ami tovább növeli az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében meglévő társadalmi-gazdasági szakadékot. Egy ilyen kis országban is elképesztően leromlott az infrastruktúra. A közszolgálatóknál nincs elegendő forrás karbantartása, fejlesztésre.) Az autoriter rendszer azért is drága, mert pazarló, s látványberuházásokra és propagandára költ. A demokratikus nyilvánosság felszámolásával az állampolgárok nem jutnak valós információhoz a gazdasági és a társadalmi viszonyokról. A nemzeti kultúra és tudomány szétverése elvezet a kommersz, a gagyi és az átpolitizált tömegkultúrába, amely végletekig leegyszerűsített és a sérelmekre épít.
Egyet lehet érteni Gyurgyák Jánossal (egykor Orbán belső bizalmas köréhez tartozott), hogy Orbán végletesen megosztotta az országot, híveiből fanatikus szekértábort hozott létre, akik ellenfeleikről (mellesleg honfitársaikról) bármit képesek elhinni és terjeszteni. Orbán csapdába ejtette a magyar demokráciát és a magyar társadalmat, amellyel értékelvű konzervatív (egykori Fidesz szavazó) sem tud mit kezdeni. A demokrácia megkérdőjelezése ugyanis még a valóban konzervatívok körében is járhatatlan út, mert nem lehet Magyarország előtt példa az orosz vagy éppen a török autokrácia.
A rossz kormányzás következménye
A rossz kormányzás következménye, hogy nem megoldja, hanem fokozza a problémákat (vidéki térségek elgettósodása, kettészakadt magyar társadalom, korrupció stb.).
A rossz kormányzás következménye, hogy korlátok közé szorítja a szakpolitikai koncepciók érvényesülését (oktatási rendszer kaotikus átalakítása, megújulóenergia visszaszorítása).
A rossz kormányzás következménye, hogy a közjó helyett előbbre való a politikai túlélés, a hatalom megtartása és a magánérdek.
A rossz kormányzás következménye, hogy még a nemes elvek is, az eredeti szándékkal szemben ellentétes állapotokat hoznak létre (elvándorlás, családpolitika).
A rossz kormányzás következménye a túlcentralizált állam, amely drága; ugyanis a magyarok számára nem az a fő kérdés, hogy ebből Orbán milyen hasznot húz, hanem az, hogy az ország számára ebből mi hasznosul.
A rossz kormányzás következménye a politikai és a gazdasági hatalom összeolvadása (Orbán-Simicska-rendszer).
A rossz kormányzás következménye a politikai közbeszéd elkurvulása.
A rossz kormányzás következménye, hogy a valóság elfedésével egy valós (gazdasági, klimatikus, társadalmi) baj esetén csak rendkívül fájdalmas eszközök bevetésével mérsékelhető a probléma.
Spectator
