Elmúltak azok az idők, amikor egy állatkert csak passzív bemutatóhely volt. Ma már komoly pedagógiai munkának kell folynia ezeken a helyeken, és mivel ez így van, kellenek azok a háttérrendezvények, amelyeken tapasztalatot cserélhetnek a szakemberek, a szakképzett előadók pedig módszertani képzést tarthatnak a hallgatóságnak.
A 12 állatkertet felölelő (ennél több állatkert van, tehát nem mindenki tag) Magyar Állatkertek Szövetsége minden évben ősszel, megrendezi a zoopedagógiai konferenciát. Az utóbbi néhány napon Kecskemét adhatott otthont ennek. Az előadások mellett gyakorlati része is volt a programnak, megismerkedhettek a kecskeméti vadaskerttel.
A legkisebb állatkertbe érkezett a konferencia, mert meghallották, hogy komoly munka kezdődött nálunk a zoopedagógia terén. Pedig nekünk nincs is hivatásos zoopedagógusunk. Csupán mintegy két tucat gondozónk. De azt szoktuk mondani, hogy nálunk ők mindannyian egy-egy zoopedagógusok is. Van olyan állatkert, ahol akár három ilyen szakembert is foglalkoztatnak, de nálunk egyelőre nincs erre pénz – nyilatkozta hírportálunknak a Kecskeméti Vadaskert tulajdonos alapítványának (Kecskeméti Vadaskert Természetvédelmi Alapítvány) az elnöke.
Dr. Brúszel László elmondta azt is, hogy ma már nem elég ha csak az érdeklődők körbemennek és megnézik az állatokat.
Be kell vonnunk őket, az itt folyó munkáról beszélni kell nekik, vagyis foglalkoznunk kell a látogatókkal, különösen a gyerekekkel – tette hozzá.
Erre szolgálnak a látványetetések, a nyári táborok és a különféle játékos foglalkozások.
