2019. március 28. A KecsUP első napja volt. Az akkori közgyűlést közvetítettük, ezzel indítottunk.
De hogyan lett a KecsUP?
Minden nagyon gyorsan ment. Hiszen már a levegőben benne volt egy ideje, hogy a kormányzati propagandát meg kell törni. Indulásunk előtt nem volt olyan sajtó Kecskeméten, amely ne a kormányzati és a kormánypárti kecskeméti vezetés sikertörténeteit zengte volna. Amely más szempontokból is megvizsgálja és megírja az eseményeket. Amely megírja azt, amit mások nem írhatnak meg, nem akarnak megírni. Szóval érlelődött ez már, csak az elhatározás kellett hozzá. 2019 elején meglett ez is. Összeállt a csapat. Egy nagyon kicsi csapat. Innentől nagyon gyorsan ment minden.
Amikor még nem volt nyilvános a KecsUP
A döntés megszületett, kell egy szabad híroldal, ahol el lehet mondani a kritikus véleményt, meg lehet írni a valóságot. De kellett hozzá egy keret, egy kinézet, maga a honlap. Szintén egy kicsi csapat dolgozott ezen bő egy hónapig. Úgy is terveztük, hogy áprilisra megjelenünk. De akkor már tartalommal. Amely élvezetes, böngészhető. Fotók, videók, érdekességek. Elsősorban helyi hírek, Kecskeméthez köthető tartalmak. Szóval már írtuk a cikkeket előre. Március 15-én már úgy dolgoztunk az ünnepségeken, hogy ezekről beszámolunk. Ekkor már tudtuk, hogy a március 28-i közgyűléssel debütálunk. Így azt is tudtuk, hogy március idusáról ekkor már nem lesznek frissek a híreink. Éppen ezért olyanokról is szóltunk, amely hírek nem kerültek be a többi sajtóba. A kétfarkú kutyák megmelékezése a felüljárón ilyen volt, és mi beletettük egy másik cikkünkbe azt is, hogy a polgármester nem hagyta ki a brüsszelezést az ünnepi beszédéből. Azóta is tartjuk magunkat ezekhez az elvekhez.
Mi vezérel minket?
Nem azért jött létre a KecsUP, hogy pont úgy beszámoljunk minden történésről, mint a többi sajtó. Mi nem meghívók alapján dolgozó sajtó akarunk lenni. Ezért igen, vannak események, amelyeken nem vagyunk ott. Van, amire elmegyünk. De elsősorban egyedi, csak nálunk olvasható témákra koncentrálunk. Ilyen értelemben tehát nem az a tipikus híroldal vagyunk, ahol minden gyertyagyújtásról, minden sajtótájékoztatóról és minden átadott méter útról beszámolunk. Erra van éppen elég jelentkező. Mi egy másik utat választottunk. A szabad utat.
A KecsUP független?
Szabad sajtó. Így aposztrofáljuk magunkat, és ebben igyekszünk következetesek maradni. Ezért mi soha nem úgy hirdetjük magunkat, hogy függetlenek vagyunk. Nem hisszük, hogy van ilyen. Már csak azért sem, mert egy szerkesztőség függ a kiadótól, a pénzügyi helyzettől, a jogszabályoktól, és ha éppen nincs áram, akkor a szolgáltatótól is. Annyi biztos, hogy a kormányzattól és az önkormányzattól függetlenül működünk, tehát nem engedjük meg, hogy fogják a billentyűzetet leütő kezeinket. Nem engedünk hatalmi beleszólást a szerkesztési elveinkbe. Ugyanígy az ellenzéki oldal sem szerkeszti híreinket.
Bejött a számításunk?
Reményeink voltak az indulás előtt, és most utólag, azt kell írjuk, hogy nagyon óvatosak voltunk. Azt gondoltuk, hogy ha lesz 2-3 ezer olvasónk, akkor az nagyon szép szám. Pláne kezdetben. Már az első napon megvolt ennyi, és bizony vannak időszakok, amikor 7-8 ezer olvasónk is van naponta. Ezzel nem egyszer a legolvasottabb helyi híroldal tudunk lenni. Egy rettentően kicsit csapattal, kicsi büdzsével, és szinte infrastruktúra nélkül. Szemben például a kb. 200 millió forint közpénzből gazdálkodó önkormányzati sajtóval, amelynek több telefonja, több autója, irodája, sok szerkesztője van. Nekünk saját otthonunk, saját számítógépünk és saját fényképezőnk a mindenünk. Ahova tudunk gyalog és biciklivel megyünk, ha pedig úgy adódik, ülünk a saját autóba és saját üzemanyaggal elmegyünk oda, ahol történik olyasmi, ami érdekelheti az olvasóinkat.
Miből működünk?
Szóval a költségvetésünk nagyon szűkös. Sok benne a saját költség, a saját eszköz. Vannak újabb terveink, nagyobbak akarunk lenni a mostaninál, de ehhez több pénz is kell. Olvashatták azt is, hogy az önkormányzat perekkel igyekszik megtörni minket. Ügyvédet kellett fogandi, aki nem dolgozik ingyen. Ezért is indítottunk gyűjtést, és ezúttal köszönünk minden forintot, amit az olvasóktól, szimpatizánsoktól kaptunk. Az adományokat folyamatosan várjuk, cikkeink végén akár azonnal is lehet indítani az utalást, vagy a Facebook oldalunk borítóképén is minden adat megtalálható ahhoz, hogy támogatni lehessen minket.
Mik a terveink?
Vannak ötleteink a jövőre. Már feltettünk egy szavazást az ünnepek előtt arról, hogy ha lenne egy KecsUP klub, arra jönnének-e az olvasók, vagy megelégszenek azzal, ha az interneten olvasnak és kommentelnek minket. Bár nagyon szoros lett az eredmény, de azok voltak többen, akik szívesen összejárnának velünk és egymással. Megbeszélni ügyeinket, híreinket. Vagy csak egyszerűen azért, hogy megismerjék az olvasók egymást. Ezért ezt a tervünket melegen tartjuk, és lehet rá szímítani, hogy lesz ilyen klub.
Vannak csatáink?
Számítottunk rá, hogy amennyiben megírjuk azt, amit a döntéshozók nem szeretnének, akkor ez a lap nem lesz az ő kedvencük. Ez így is lett. Érezzük, hogy nem örülnek nekünk mindenhol. Kaptunk is már üzenetet közvetítőn keresztül, hogy szálljunk le egy bizonyos témáról, és üzenetben is kaptunk már fenyegetésnek vehető mondatokat. Ezekkel nem törődünk. Viszont érezzük azt is, hogy sok ezer kecskeméti embernek kedvenc híroldala a KecsUP. Ez pedig nagy erőt ad nekünk. Nincs olyan nap, amikor ne írnának nekünk egy köszönetet a létezésünkért. Sokszor kapunk valami érdekeset. Egy témát, egy videót, egy fotót. Elmesélik bánatukat, örömüket, hozzánk fordulnak, mert bíznak bennünk. Az elmúlt 9 hónapban talán az ilyen visszacsatalások voltak a legfelemelőbbek. Ebből arra következtetünk, hogy a KecsUP-ra szükség van. Mi igyekszünk úgy dolgozni jövőre is, hogy olvasóink mindig találjanak érdekes tartalmat oldalainkon. Így, az év végén az ünneplés vette át a főszerepet, és mivel nekünk is vannak gyermekeink, családunk, barátaink, ezért most visszakaptak minket egy kicsi időre. De ígérjük, hogy az új évvel mi is újult erővel robbanunk bele ismét az ügyekbe, és kíméletlenül megírjuk, amit meg kell írnunk.
Addig is B.Ú.É.K.!
Gunity Gábor, főszerkesztő
