Kecskeméten született, majd szegedi tanulmányait követően Pesten kezdte meg rendőri pályafutását. Pár év után elege lett a fővárosból és visszatért szülővárosába, ahol vállalkozást indított és rátalált a szerelem is. Papp Viktorral, egykori rendőrrel és sikeres vállalkozóval beszélgetett a HelloVidék.
HelloVidék: Miért döntöttél a rendőri pálya mellett? Hogyan kezdted szakmai pályafutásodat?
Papp Viktor: Ha jó emlékszem 7. osztályos tanuló lehettem, csaknem a pályaválasztás előtt álltam, mikor először láttam a bátyámat az akkor rendszeresített rendőrségi egyenruhában. Ekkor eldöntöttem, hogy én is rendőr leszek, mert mindig is tetszett ez a pálya: az egyenruha, a becsület, a rengeteg jótett. Ez akkor jó döntésnek tűnt. 2013-ban Szegeden kezdtem el felnőttképzésben az iskolát és innen 2014-ben kezdtem meg pályafutásom a rendőrség állományában, még a rendészeti szakközépiskolából, mint próbaidős rendőr őrmester.
Milyen volt a fővárosi életszemlélet vidéki kötődésűként?
Szakmai pályafutásomat a Készenléti Rendőrség központi objektumában kezdtem Budapesten. A vidéki élet után elég szokatlan, eleinte nagyon furcsa volt a főváros. Rengeteg társasház, irodaház, bevásárló központok, hatalmas busz-, vonat pályaudvarok, stadionok, egy irányban 3-4 sávos utak, troli, villamos, metró és még sorolhatnám. Saját szemszögből is tapasztalhattam, hogy mi is az az igazán sűrű forgalom, sürgés-forgás. Mindenki csak rohan, ami bár vidéken is jellemző, de ott nem élnek ilyen sokan és nem is közlekednek ennyien autóval, mint a fővárosban. Bármikor (akár éjjel, akár nappal) léptem ki a cég ajtaján, soha nem állt meg az élet, mindig volt valamilyen forgalmi mozgás. Ezzel ellentétben vidéken kb. este 9-10 után szinte semmi mozgás. Nagyon szokatlan volt eleinte ez a hatalmas úgymond „betondzsungel”, a vidéki élethez képest.
Mi volt számodra a legnehezebb a fővárosban?
Számomra leginkább a tájékozódás, utána a forgalommal való haladás okozott kis nehézséget, de viszonylag hamar (ha nem is profi módon) bele-bele szoktam a nagyvárosi életbe. Elképzelni, hogy itt a fővárosban lakjak vagy évtizedekig itt szolgálni, azt soha nem tudtam. Vidéken születtem, vidéken éltem és élek most is, de ezután is így tervezem. A nagyváros nem nekem való.
Mikor határoztad el, hogy otthagyod a rendőrséget és Pestet?
Nem sokkal több, mint 3 évig voltam a rendőrség állományában. Gyorsan megtanultam, hogy, mint sok munkahelyen, de itt még jobban „teperni kell”, mert másképp nehezen fogok előre lépni a ranglétrán. Kezdő rendőrként az esetek 80-90 százalékában, az osztályon lévő kollégáimmal mi kaptuk meg a posztos, őrző szolgálatok tömkelegét. Abszolút nem bántam, megcsináltam, megcsináltuk. Leszerelésem előtt kaptam az élettől egy fantasztikus, kihagyhatatlan lehetőséget, amit nem bántam meg, hogy éltem vele. A bátyámmal közös vállalkozásba kezdtünk először Lajosmizsén, majd Kecskeméten is nyitottunk telefon szaküzletet. Mind szabadidőben, mind anyagilag jobb a mostani helyzetem. Nem ázok, nem fázok, minden éjszakámat otthon töltöm a családommal. Ez a rendőrségnél sajnos nem elmondható, ismerősi körből is tudok nem egy embert, akinek ezek miatt ment tönkre a családi élete. Emiatt sem volt olyan nehéz számomra szakítani az egyenruhával.
Mennyire különbözik a civil lét a rendőri munkádtól?
Olyan sok különbséget nem tudok felhozni a kettő között. A hatalmas felelősség talán, amit leginkább lényegesnek tudnék felhozni. Édesanyám szavaival élve,,fél lábbal a börtönben van a rendőr”. Ez annyit takar, hogy elég, ha egyszer félrenéz valamit, téved vagy hasonló esetek, enyhébb esetben megfenyítik, rosszabb esetben kirúghatják, viszont a legrosszabb esetben börtönbüntetést is kaphat. Elvégre a rendőr is katonának minősül, ezért nem egyszerűen bíróságra kerülhet, hanem a katonai ügyészség az eljárás lefolytatója. Itt, mivel fegyveres szervről van szó, sokkal szigorúbban vesznek még egy apróbb tévedést is. Ezért is mondom, hogy a felelősség, ami mérvadó lenne a rendőri és civil élet között.
Milyen dolgokba kezdtél, miután visszatértél Lajosmizsére?
A leszerelés után megkönnyebbülve, itthon saját vállalkozásba kezdtem vidéken, ami szerencsére nem volt rossz döntés, elvégre mai napig folyamatosan üzemel. Emellett a másik csodálatos dolog, ami történt velem, hogy szerető családot alapítottam, melyet a rendőrség mellett nem tudtam volna véghezvinni.
Milyen céljaid vannak? Bács-Kiskun megyében tervezel élni?
Következő célom az életben a fix lakhatás biztosítása, ami alatt azt értem, hogy saját lakást, esetleg házat szeretnék venni. Mindezt Bács-Kiskun megyén belül tervezem véghezvinni. De nem aggódom, nem vagyok egyedül, lesz hozzá segítségem is.
