Március 15-én eddig szinte mindig Petőfiék, az akkori történések, a cenzúra, a szabad sajtó voltak a középpontban. Talán a közelmúltban az a bizonyos nagy, március 15-i havazás vitte el a fókuszt máshová. Most pedig a koronavírus terjedése, és a miatta életben lévő veszélyhelyzet írta felül szokásainak.
Ezekben a napokban a sajtónak óriási felelőssége van abban, hogy a lakosságot miként tájékoztatja. Kétségtelen, hogy éri kritika a magyar sajtó összességét, hogy pánikot kelt, túlzásba viszi, felfújja a történéseket. Szeretnénk leszögezni, hogy sem másik sajtó, se nem mi voltunk azok, akik kirobbantottuk ezt a járványt. Nem mi hozzuk a szigorú korlátozásokat. Nem mi zártunk be intézményeket, nem miattunk vannak emberek kórházban, és nem miattunk történnek a sajnálatos halálesetek. Mi tájékoztatunk arról, ami most érdekli az embereket. Ami történik.
Tesszük a dolgunk: tájékoztatunk
Kétségtelen, hogy 14 napja éppen mi voltunk az a hírportál Kecskeméten, amely megírta, hogy nem akarjuk ráönteni a kecskemétiekre ezeket a híreket. Csakhogy akkor nem volt az országban a betegség, nem volt veszélyhelyzet, nem voltak korlátozó intézkedések. Most sem írnánk a vírusról, ha a kecskemétieket közvetlenül nem érintené. De ma már óriási bűn lenne, ha nem tájékoztatnánk azokról a helyi intézkedésekről is, amelyeket fontos, hogy megtudjon minden itt élő. Tehát már nem tehetjük meg (nem is tesszük), hogy nem szólunk erről a betegségről és minden vonzatáról.
Visszakövethető, hogy akkortól lett nálunk is kiemelt téma (a honlapon is fent, kiemelt helyen vannak a koronavírusos, veszélyhelyzetes cikkeink) ez, amikor a miniszterelnök kihirdette a veszélyhelyzetet. Ekkor érintette meg igazán az országot a koronavírus, mi pedig igyekszünk jól tájékoztatni. Nem szeretjük az önfényezést, és ha most nem lett volna éppen március 15-e és a szabad sajtó napja, akkor meg se írnánk most ezt. De mivel pont most különösen fontos a szabad sajtó létezése, és mi az vagyunk, mindenképpen muszáj leírnunk néhány gondolatot.
Március 15-én 52 ezer olvasónk volt, a többi napon is 40 ezer körül
Érezzük a hozzánk bejövő kérdésekből, és látjuk a számokból, hogy egyértelmű a bizalom a KecsUP felé. Elvárják az olvasók tőlünk a tájékoztatást, és ha így van, mi ezt megtesszük. Néhány nap múlva lesz az első szülinapunk. Sikerült megtalálni a magunk helyét a helyi sajtókínálatban. Van egy jól látható stabil bázisunk, olvasótáborunk. Azt is megtapasztaltuk, hogy kiemelt eseményekkor óriási nyomás van rajtunk. Az önkormányzati választás kampányának hajrában is láttuk ezt, és most a veszélyhelyzet idején is. A Google méréseire és összehasonlító adataira támaszkodva jelenthetjük ki, hogy amennyiben fontos helyzet van, a kecskeméti olvasók a KecsUP-on keresik a híreket. Tegnap, március 15-én ez annyira kicsúcsosodott, hogy szerverünk nem is bírta a terhelést. Be kellett avatkoznunk, hogy ne legyen végzetes az összeolmlás. Jeleztük már az esti rohamnál, hogy akadozunk, lehaltunk. Pár napja is volt egy nagyobb roham, de az akkori 38 ezer napi olvasót tudtuk kezelni. Talán már ez lehetett a határ, mert a tegnapi 52 ezer olvasóval már csak úgy bírtunk, hogy bele kellett nyúlni a rendszerbe.
A szabad sajtó előnye: nem kell várni senkire, hogy mi mehet és mi nem
De ez nem hullott az ölünkbe. Egy három fős szerkesztőséggel követjük a napi eseményeket, figyeljük a bejelentéseket, és keressük a városháza sajtósát. Az sem mellékes, hogy nálunk nem kell egyeztetni senkivel, hogy mehet-e ez vagy az az információ. Nem kell várni arra, hogy összecseng-e írásunk a kormányzati irányvonallal. Nem kell figyelnünk arra sem, hogy vajon a városházán összehúzzák-e a szemöldöküket néhányan egy-egy hírünkre. Ez a szabad sajtó óriási előnye, és mi élünk is ezzel.
