Rendszerváltás: az elit elfelejtette megmagyarázni azt, hogy miért fontosak a szabadságjogok, a piac és a hatalommegosztás

0
Antall József, Szabad György, Pető Iván, Orbán Viktor,
Hirdetés

1989: szabadság és jólét

1989-1990 korabeli olvasata összefonódott az emberi és a politikai szabadság nemes értékével, az értelmes és okos országépítés reményével és a társadalmi jóléthez fűzött elvárásokkal. Szabadulás a szovjet érdekszférából, vagyis a rendszerváltás/felszabadulás euforikus pillanat volt a magyar történelemben.

A választópolgárok túlnyomó többségének 1990-ben először volt lehetősége arra, hogy pártok és jelöltek között szabadon válasszon. A kommunista egypártrendszer megszűnése lehetővé tette, hogy a Parlament legyen az a nyílt fórum, ahol a különböző politikai pártok a sokszínű társadalom csoportjait a legszélesebb értelemben kifejezzék.

A rendszerváltást az 1990-es évhez kötjük, de a rendszerváltás nem egyetlen esemény volt, és nem is egy vagy két év alatt zajlott le. Egy olyan folyamatról beszélünk, aminek talán az utolsó pontja 1989 volt, amikor véglegessé vált, hogy negyven évnyi kommunista/szocialista kísérlet után új, nyugati típusú rendszert akar felépíteni az ország.

2008-2010-ben 1989 megtört

A rendszerváltásnak az 1989-es viszonylag konszenzusos értelmezése és a szabadság politikai minimuma 2008-2010-re megtört, válságba került. A 2010-es politikai fordulatot egyesek „második rendszerváltásként” interpretálják, míg mások 1989 elbaltázott végkifejletének. Különböző olvasatok igyekeznek a rendszerváltásról való gondolkodást és emlékezést új mederbe terelni. Ez az emlékezetpolitikai verseny a rendszerváltó generáció kiöregedésével (az időközben megszűnt SZDSZ és MDF, a most kormányon lévő Fidesz) és az 1989 után születő fiatal generáció felnövésével egyre kiélezettebbé válik.

Hirdetés
Az Eufória? című kiállítás borítóképe. Fotó: Bánkuti András: Alkony (Moszkva, 1990. november 6.)

Hogy miként értékeli az utókor a rendszerváltást arról nagyon sokan nagyon sokfélét gondolnak és a legkülönbözőbb jelzőkkel illetik a politikai és társadalmi változásokat. Mára leginkább az illúzióvesztés és a kényszer- és elitvezérelt „csendes forradalom”-ról beszélnek, minden korabeli politikai romantikát kilúgozva.

Vajon „alulról” vagy „felülről” jött-e a rendszerváltás? A harmadik évtized közeledtével egyre többen megfogalmazzák, hogy a rendszerváltás államilag vezérelt és a politikai elit által konstruált, „felülről” meghatározott politikatörténeti olvasatai korlátozták nemcsak az „alulról” jövő megközelítéseket, hanem a rendszerváltozás pluralitásáról és alternatíváiról való gondolkodást is. Ezek a kételyek pedig ellentmondásba kerültek azzal az olvasattal, amelyet a rendszerváltók maguk is éltettek, miszerint a politikai esemény népakaratból születő, széles társadalmi támogatottságú, forradalmi cselekvésből jött létre. – írja körül az illúzióvesztés problémáját a tranzitblog.hu

Megszámlálhatatlan mennyiségű elemző cikk és interjú készült az elmúlt harminc évben a magyar és a kelet-európai politikai átalakulásról.

Ezek közül most egyet emelünk ki, amely már az utókor „tudását” is tükrözheti. Ez a narratíva is az illúzióvesztés oldaláról közelít az 1990 után történtekhez, kiegészülve az elitkritikával. Orbán Krisztiánnal, a Magyarországon és Csehországban is tevékenykedő üzletemberrel beszélgetett a 444.hu újságírója.

Az egykori keleti blokkot jól ismerő üzletember diagnózisa szerint:

a rendszerváltáskor létrejött rezsimről már múlt időben kell beszélni, mivel a Fidesz 2010-ben, de legkésőbb 2014-ig ennek a rendszernek az intézményeit szinte teljesen lebontotta.

(Ez a vélemény nem mond ellent sem a Fideszes olvasatnak, amely szintén rendszerváltásként értékeli a 2010-es 2/3-os többség megszerzését. De nem megy szembe az Orbán-kormányt kritizáló véleményekkel, például az egykori fideszes Tölgyessy Péterével sem.)

De mit is mond Orbán Krisztián, hogy a rendszerváltás miért nem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket?

  • Az elit projektje volt, a magyarok többsége számára nem jelentett sokat.
  • Az elit elfelejtette megmagyarázni azt, hogy miért fontosak a szabadságjogok, a piac, a hatalommegosztás.
  • A magára hagyott, atomizálódott társadalom sosem tudta igazán befogadni, természetes létállapotnak tekinteni a polgári demokráciát.
  • Ezért aztán a Fidesz szinte semmilyen ellenállásba nem ütközött, amikor elkezdte lebontani ennek rendszernek az intézményeit.
  • A rendszerváltásban gyökerező gazdaságpolitikai hibák miatt az ország középjövedelmi csapdába került, egyelőre nem látszik, hogyan tudna a fejlettek közé kapaszkodni.
  • A régió más országai lassabb átalakulást választottak, és végül jobban jöttek ki belőle.
  • Orbán Krisztián üzletember úgy véli, a rendszerváltó elit bizonyos döntései nehezen kritizálhatók, mert a kor ismereti szintjén logikusnak tűntek, de ma már látszik, hogy olykor katasztrofális következményekkel jártak.

 

500 Ft1000 Ft3000 Ft