A Domb Beach-en jártunk, ilyennek találtuk

0
Hirdetés

Sosem voltam balatoni gyerek. Persze fürödtem benne párszor, táborban is voltam ott, és talán egyszer még kempingeztem is ott a szüleimmel. De szerelmese sosem lettem. Érvényes ez úgy általában a belföldi vizekre. Én többet jártam sós víznél, mint gyermekkori falumban a Kígyósnál, ami persze illegális hely volt, de ha összejött benne a víz, mártóztak ott meg fiatalok. Egyszer-kétszer én is. Mindez nem büszkélkedés, hanem ténymegállapítás, mert fontos szerintem ezt tisztázni akkor, amikor én egy olyan cikket írok, amely egy belföldi szabadtéri strandról szól.

Ezzel persze elárultam magamról azt is, hogy amatőr vagyok hazai vizek témában, bevallom nincs sok tapasztalatom. Ezzel együtt pedig tengerszakértő sem vagyok. Csupán arról van szó, hogy én tengerhez szoktam, azt a környezetet ismerem jobban, és mondhatni, hogy jobban szeretem a tengereket a mediterrán környezetükkel együtt, mint bármelyik hazai vagy akár európai tavat.

De amikor megszülettek a gyermekeink, természetes lett, hogy nem évi egy tengerlátogatásból áll a nyaralás. Imádnak pancsolni, ezért ide-oda miattuk én is szívesen elmegyek, és még jól is érzem magam. Persze azzal, hogy a tenger nálam az etalon a maga tisztaságával, az élővilágával, a körülötte tornyosuló hegyekkel és a domboldalakból kinövő mediterrán házakkal, azzal magamnak teszem fel magasra a lécet, és így minden tó hátránnyal indul nálam. Tisztában vagyok azzal is, hogy butaság egy tavat egy tengerrel összevetni, de mégis akaratlanul megteszem. Innen nézve akár esélye sincs a Balatonnak, a Velencei-tónak, pláne nem a Domb Beach-nek. Mégsem ez a helyzet.

A gyerekekkel az elmúlt években többször voltunk az előbb említett első két tónál, és most kimerészkedtünk a kecskeméti plázsra. Másodjára. Mert amikor kislányunk néhány hónapos volt, akkor is voltunk ott. Ő az árnyékban aludt, kisfiam pedig jót homokozott. Korábban nekem eszembe se jutott volna ide kimenni. Szóval mentünk, láttunk és vissza is mennénk. Bár kicsi, nincs sok szolgáltatás, nincs is semmi extra itt, mégis egy gyors mártózásra, napozásra, kikapcsolódásra megteszi. Képzavarral élve írhatnám azt is, hogy kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. Ennyi jutott Kecskemétnek homokos strandból, és jó, hogy ennyi is van. Szintén nem kecskeméti származású feleségem sokszor mondogatja: kár, hogy se egy nagyobb tó, egy folyó nincs itt Kecskeméten. Aki nem a fürdőben vagy a strandon akarja lehűteni magát, annak valóban ezen az egy-két ezer négyzetméteren kell letudnia ezt, ha nem akar utazni.

Hirdetés

A stílus itt-ott szocreál, van itt üres medence, amely nyilván szebb napokat is látott, és én a két látogatás alkalmával egyszer sem láttam üzemelni a csúszdát. Viszont van játszótér, hűvös, fás rész, zuhanyzók, öltöző, homokos part hűsítő vízzel. Nyugis rész telepített árnyékolókkal, napágyakkal, röplabda pálya. Gyerekeknek elég ennyi, és a tegnapi rövid (kb. 3 órás) látogatás alkalmával azt láttam, hogy a tinédzserek éppúgy szeretnek itt talkálkozni, mint a huszonévesek, de akár az idősebbek is. Hogy mi mennyibe kerül, arra most nem térek ki. Igen, ha itt akar jóllakni egy család fürdőzés közben, akkor az több ezer lesz, és még egy egyszerű lángos esetén is igaz ez. Nekem a víz furcsán sötét,  mintha rozsdás volna, barnás színű, de a hivatalos jelentések szerint kiváló szokott itt lenni a víz, vagyis ez a lényeg.

A délutáni, kedvezményes időszakban érkeztünk, még ekkor is sokan voltak, gyanítom, korábban többen is lehettek. A többség talán a füves, árnyékos részen foglalt helyet, de azért sokan voltak a napsütötte homokos parton is. Köszönhető ez talán annak is, hogy hosszú idő után tegnap végre nyár volt, 33 fokos hőmérséklettel. Egy délutáni, esti frissítésnek tökéletes volt. A gyerekek ma is visszamentek volna, de akkor mi lett volna ezzel a cikkel? De megígértük nekik, hogy visszamegyünk még idén a Domb Beach-re.

Gunity Gábor

Nézze meg fényképeinket is!