Út a kosárlabda NBI-be, Nagykőrösön

0

A napokban olvastam egy riportot, ami kosaras barátommal, Szirmai Zoltánnal készült! Az egyik kérdésre adott válaszában beszélt a nagykőrösi kosárlabdáról. Úgy gondoltam, hogy ezt a témát kicsit bővebben kellene leírni.

Magamról röviden: Ábrahám István vagyok és Nagykőrösön születtem. Ott is érettségiztem, az Állami Arany János gimnáziumban. Tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetemen folytattam. Én már korábban is kosárlabdáztam. Egyébként az egész család nagyon sportos család volt. Édesapám, Dr. Ábrahám Ferenc fogorvos (Nagykőrös Tibi bácsija), egyetemi éveiben bajnokságot nyert súlylökésben. Anyukám, Komáromy Katalin testnevelő tanár (Nagykőrös Kati nénije) szintén kosárlabdázott, de nagynéném, Komáromy Sarolta (a Nagykőrösi Konzervgyár tervgazdasági osztályának vezetője) szintén magas szinten játszott.

Az egyetemnek volt egy NBI-es kosárlabda csapata (MAFC). Egy próba edzésen nyújtott teljesítményem alapján bekerültem a csapatba. Egészen 33 éves koromig játszottam a csapatban. Két bajnokságot és sok Magyar Kupát nyertünk, 33 alkalommal voltam magyar válogatott. Kijutottam a torinói Universiadéra is, ami hatalmas élmény volt.

Ezek után az öregfiúk csapatában játszottam a Budapest első osztályban.
Nos, innen kezdődik a nagykőrösi történet….

Az egyetemen dolgoztam informatikusként.
Tisztán emlékszem, ültem az íróasztal mellett, amikor csörgött a telefon. Bátyám, Dr. Ábrahám Tibor hívott. Ő is kosárlabdázott, elmesélte, hogy a nagykőrösi csapat kiesésre áll az NBII-ben. A segítségemet kérte, hogy szervezzek be pár volt NBI-es játékost és igazoljunk Nagykőrösre. Ez lehetséges volt, mivel az alsóbb osztályból azonnal lehetett igazolni felfelé! (Ők már akkor nem NBI-ben játszottak.)
Két játékostársam hajlandó volt velem együtt leigazolni (Kangyal Tibor és Salgó Andás, sokszoros magyar válogatottak).

A hátralévő 3 hazai mérkőzést sikerült megnyerni, így a csapat bent maradt az NBII – ben! Minden edzés nélkül játszottunk a nagykőrösi játékosokkal. Nagyon jók voltak és igen lelkesek. Itt feltétlenül el kell mondanom, hogy az edzőnk Molnár Ferenc (Lucifer) volt. Értette és szerette a kosárlabdát! Ezek után elhatároztuk a barátaimmal, hogy minden hazai mérkőzésre leutazunk Nagykőrösre! Még két játékostársam igazolt a csapathoz, Szirmai Zoltán és Bútor Dezső. Minden hazai meccset megnyerünk, vidéken viszont gyengébben szerepelt a kőrösi gárda, így az erős középmezőnyben végeztünk az NBII-ben. A következő bajnoki évben viszont részt vettünk minden mérkőzésen, kiegészülve újabb MAFC játékosokkal: Kókai András (Brutális), Kovács Miklos (Grétsy), Illéssy János (Janika), Horváth Zoltán! Az eredmény: feljutottunk az NBI/B csoportba!!! Innentől kezdve én már csak szurkolóként segítettem a csapatot, de ez is csodálatos élmény volt. A csapattal töltött idő alatt fantasztikus emberekkel, játékosokkal ismerkedtem meg: Dr. Papp Gyula (Papapu), Zsákai Balázs (Zsaki), Mester János (Leo), Lakosa Zsolt, Lakatos István, Józan Kálmán, Pásztor Attila, Pijakovics Ferenc, Zágráb Nándor és Danóczy Kálmán!!! A csapathoz csatlakozott két erdélyi születésű játékos is, Lukácsi József és Szép Márton!

Azzal hogy barátaimmal lejöttünk Nagykőrösre egy olyan folyamatot indítottunk el, amire senki sem számított!! Felpezsdült a sportélet, köszönve a kosárlabdának! Ehhez persze egy kiváló szakmai munkára is szükség volt! Ennek a munkának az élharcosa bátyám, Dr. Ábrahám Tibor volt, aki már akkor a kosárlabda klub elnöke is volt.

A férfi csapat 1996-ban felkerült az NBI/A csoportba és öt éven keresztül ott is volt! A mérkőzéseket a Kossuth Lajos általános iskola csarnokában játszották, fantasztikus közönség előtt! Ez alatt az idő alatt Nagykőrös elnyerte a Kosárlabdázás Városa, valamint Pest Megye Legjobb Csapata címet is. Ezzel párhuzamosan zajlott az utánpótlás képzés és a női csapat is vitézkedett az NBII-ben.

A legfelső osztályban mindenféleképpen meg kell említeni két edzőnk nevét! Gouth Iván és Ujhelyi Gábor (korábbi MAFC játékos és sokszoros válogatott) kiváló szakmai munkával segítették a csapat jó szereplését.

Az NBII-ből való kiesés rémétől idáig vezetett az út!!

A végére engedjenek meg egy személyes történetet. Ez is a kosárlabdáról szól! Nagykőrös női csapatában kosarazott Szappanos Valéria. Válófélben voltam. Amikor megláttam Valit tudtam, hogy Ő kell nekem. Lassan összeismerkedtünk és 1990-ben feleségül vettem. Két gyermekünk is született, közel 30 évig voltunk együtt, jóban rosszban. Idén van 5 éve, hogy eltávozott közülünk. Csak 51 éves volt! Ha az a telefonhívás nem lett volna, soha nem ismertem volna meg! Köszönöm nagykőrösi kosárlabda!

Ábrahám István
MAFC – Nagykőrös kosárlabdázó