Olvasom a napi statisztikai jelentést, mely a múlt hét végén így szólt: elhunyt 241, többségében idős, krónikus beteg, és ezzel az elhunytak száma megközelítette a huszonötezer főt. Nap, mint nap ugyanezeket szörnyű adatokat hallhatjuk a rádióban és a televízióban, illetve olvashatjuk a médiában. A kísérő szöveg kísértetiesen ugyanaz, csak a számok változnak, azaz növekednek.
Felmerül bennem a kérdés, hogy az illiberális kormányzati kommunikációs szakemberek, azaz e tájékoztatók megfogalmazói számára vajon hol kezdődik az idős, és mit fed az a kifejezés, hogy krónikus beteg?
Ha valaki a koronavírus tájékoztató oldalon megnézi a krónikus betegségeket, akkor ott kiemelten a magasvérnyomást és cukorbetegséget, mint okozati összefüggést találjuk a halálozással kapcsolatban. Azt is tudhatjuk, hogy bizony ötven évtől felfelé Európában a magasvérnyomás úgymond civilizációs betegség, a cukorbajjal együtt. De azt is tudhatjuk, hogy rendszeres odafigyeléssel, megfelelő gyógyszerek szedésével mindkét betegség esetében még hosszú, sőt boldog, normális életet élhetnek az érintettek.
De a magyar statisztikában találhatunk még olyan, véleményem szerint krónikusnak nem mondható „betegségeket”, mint például az ízületi gyulladást, prosztata bántalmakat, gyomorszájégést, azaz refluxot, de még az elhízást is. Ezek mind olyan betegségek hál’ Istennek, melyek megállapításakor nem igazán szoktak az elmúlásra, azaz a halálra gondolni az ebben szenvedő betegek.
Ugyanakkor mostanában azt is tapasztalhatjuk, hogy a koronavírus mutánsok elsősorban a fiatalok közül szedik az áldozataikat, akik még nem szenvednek a statisztika által rutinszerűen ismételt társ-, vagy alapbetegségben.
Mindenki tudja, hogy a statisztikai adatok érzelemmentes közlése arra megy ki, hogy a fiatal generációt megnyugtassa, hiszen „többségében idős krónikus betegek” elhalálozását sulykolja. Azon kívül, hogy ez már önmagában sem igaz így, alkalmas arra, hogy megosz-sza a társadalmat, és a fiatalokkal elhitesse azt, hogy ők – koruknál fogva – védettek a vírussal szemben. Egyre több olyan tanulmány jelenik meg a szakirodalomban a koronavírussal kapcsolatban, amely azt taglalja, hogy még olyan esetben is, amikor tünetmentesen zajlik le a betegség, bizony hónapok, esetleg évek után tartós és kellemetlen megbetegedésen esnek át a vírusfertőzöttek. Hiszen létfontosságú szer-veik károsodtak, beleértve az idegrendszert is. Erre már van or vosi szakkifejezés is: posztcovid-szindróma (Covid fertőzés utáni panaszok).
Sajnos Magyarországon, ha valamire minden körülmények között jut pénz, az a politikai propaganda, de nevezhetjük kormányzati kommunikációnak is.
Lépten-nyomon hallhatjuk, hogy az ellenzék politikai alapon víruspárti és oltásellenes, még akkor is, ha beoltatják magukat a vakcinával.
Nekem a vírusstatisztikából az jön le, hogy próbálják annak jelentőségét csökkenteni, mármint az elhalálozottakét, más szóval már úgyis öreg volt és beteg is, és senki sem él örökké.
Mondják, egy emberélet is sok, nemhogy egy magyarországi középkategóriás város lakossága, azaz a huszonötezer fő.
Egy szó, mint száz, hiányzik ebből a lélektelen statisztikából a humánum, az együttérzés, és a fájdalom megnyilvánulása az elhunytak iránt.
ábrahám
