Évek óta üresen tátong a Tanárky Béla utca 6. szám alatti – valaha jobb napokat látott – terület. A sivár telken a volt pipagyár hátsó bejárata fölé feszített molinó adta tudtára az arra járóknak, hogy ott lakópark épül. 2018-ban egy hirdetésre bukkantam, melyben az egyik kecskeméti ingatlaniroda hirdette, hogy családias, modern, sorompóval zárt lakópark épül Nagykőrös csendes részen, a Tanárky Béla utcában.
Az ingatlanok vásárlását kecskemétieknek is ajánlották, azzal érvelve, hogy a megyeszékhelyen igen magasak az ingatlanárak, ám a lakásokat Kőrösön reálisabb áron lehet megvenni. Az első ütemben 12, a másodikban 15 lakást terveztek eltérő méretekkel, melyek megújuló energiával üzemeltek volna. A nagyobb földszintieket kertkapcsolattal képzelték el, a felső szintre penthaus lakásokat álmodtak, de úgy volt, hogy épülnek 40-50 nm-es kisebb lakások is. Az értékesítést 2019 végére irányozták elő.
Ebből láthatólag nem lett semmi, a telek gazosodik, mára a molinó is megadta magát, a volt oszlopfő aljához csúszva lengeti, tekergeti a szél. Ránézésre úgy tűnik, itt megállt az idő. A mozdulatlanság azonban csak látszólagos, ugyanis több ingatlanos oldalon ismét rátalálhatunk, de most már, mint fejlesztési területet, mint Tanárky lakópark projektet árulják. A 8500 nm-es területen tervezett lakópark építési engedéllyel, kiviteli tervekkel együtt 95 millió Ft-ért eladó. A hirdetés szerint itt létesülhetne 12 sorházi lakás saját autóbeállóval és telekkel, 21 társásházi lakás, 8 garázs illetve parkolók. A több helyrajzi számnak köszönhetően, akár több ütemre is bontható a kivitelezés.
Ezek szerint új gazdára vár a terület.
Sok kőrösi ember, főként az idősebb korosztályból nosztalgiával gondol erre a helyre, hisz a ma gazos placc régen a pipagyárnak adott helyet, melynek a főbejárata a Kecskeméti út felől volt, a hátsó bejárata pedig a Tanárky utcában.
A nagykőrösi pipagyártás a Szathmáry család és a Szabó család nevéhez kötődik. Szathmáry László 1885-ben honosította meg a pipagyártást Nagykőrösön. Fia, Szathmáry Imre díszműesztergályos az 1920-as években az Arany János utca 10. szám alatti családi házuk egy részében alakította ki műhelyét, ahol többek között pipaszárakat, szipkákat, fapipákat készítettek. A műhely igen modern volt, villanyerőre rendezték be, ezzel nem sokan dicsekedhettek akkoriban, ahogy azzal sem, hogy külföldre is szállítottak termékeikből. A Szathmáry-féle pipák hírnevet szereztek a világban, a ’30-as években már 26 országba vittek a kőrösi pipákból. Az 1938-as Budapesti Nemzetközi Vásáron a nagy szakértelemmel rendelkező iparos mestermunkái többféle elismerésben részesültek, de kitüntették a New York-i világkiállításon és a berlini kézműves kiállításon is. Az 50-es években az idők szele Szathmáry Imre műhelyét is megérintette, nem kerülhette el az államosítást. A pipakészítő mester 1951-ben kénytelen volt feladni önállóságát, gépeit kényszerűségből átadta az államnak, majd alkalmazottként dolgozott tovább az üzemben, melyet átköltöztettek a Széchenyi térre, a mai SZTK helyén álló épületbe. A cég új neve Nagykőrösi Faáru- és Dohányzócikk Gyártó Vállalat lett, és 1952-ben elköltözött a Kecskeméti út 21. szám alá (ma 17. szám). A 60-as években a dolgozók létszáma meghaladta a 100 főt évente, 120 ezer pipát gyártottak, csúcsteljesítményt érve el ezzel. A kőrösi pipák ekkor már átlépték az országhatárt, a cég nyugati piacra, Hollandiába, Jugoszláviába, az NSZK-ba, Görögországba, Angliába, sőt Kanadába és Afrikába is szállított. E mellett bútorgyártással is foglalkoztak. Az 1966-os európai válság következtében megszűnt a holland export, ez nagy érvágást jelentett a vállalatnak, hisz a termékeik 70%-át Hollandiába vitték. A termelés emiatt visszaesett, ennek következtében pedig megszűnt a gyár önállósága, és a Városgazdálkodási Vállalathoz került.
A Jelg- és a Benedek-féle Ládagyár egyesítéséből 1948-ban alakult a kőrösi Ládagyár, ami 1954-ben a Ládaipari Vállalat II. gyáregysége, majd egy átszervezés után 1970-ben a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Nagykőrösi Üzeme lett. 1977-ben ez a vállalat vette át a VGV-től a pipagyárat. Ettől kezdve a fő profil a bútor és bútoralkatrészgyártás lett, a pipákat pedig nagyrészt lengyel exportra készítették. A bútoriparban a NEFAG kezdeményezésére bevezették az akácfa felhasználását, gőzölt akácfából asztalból, heverőből és két fotelből álló garnitúrát készítettek, melyet a Budapesti Nemzetközi Vásáron is kiállítottak. A Kecskeméti úti épületben kapott helyet az üzem bemutatóterme, bútorboltja. (Az épületben utoljára a földhivatal működött.)
A rendszerváltás környékén a létszámleépítések a pipagyárat és a ládagyárat is elérték, az 1990-es évek elején pedig bezárták mindkettőt és privatizálásra került sor.
A piparészleg a Szabó család tulajdona lett – akik három generációra visszamenőleg pipakészítők voltak – 1993-tól az unoka Szabó Balázs viszi tovább a pipakészítő céget. A telephely másik része szintén magánkézbe került, ahogy az Örkényi úti ládagyár is, és ezzel lezárult ezen cégek ,,közszereplése”. Az Örkényi úti telephelyen többféle vállalkozói tevékenység folyik, a Tanárky utcai részen viszont sokáig csend honolt, az épületek egy ideig mementóként álltak, majd lebontották azokat. Sokak szívfájdalmára kivágták az út menti szép fasort. Mindezekkel fizikálisan is elveszett Nagykőrös egy kis darabja.
Városi legenda szólt arról, hogy néhány éve ide sportcsarnokot szerettek volna építeni, de valamiért az meghiúsult.
Az elárvult rész újjá éledésre vár. Remélhetőleg lesz befektető, aki fantáziát lát ebben a projektben és hajlandó ide invesztálni, hasznos funkciót adva ezzel a régóta siralmas látványt nyújtó területnek.
(A múltidéző adatokért köszönet dr. Erdélyi Erzsébetnek és Varga Ildikónak.)
Balla Kriszta
