Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemrégiben Boris Johnson brit kormányfő vendége volt, és tárgyalásokat folytattak Londonban.
A tanácskozást követően sajtótájékoztató volt, ahol a magyar miniszterelnök a magyarországi médiahelyzetről – újságírói kérdésekre – az alábbiakat válaszolta: „Ha valaki egy magyarországi újságosstandnál olyan újságot kér, amely támadja a kormányt, legalább egy tucatnyit (12 db-ot) tudnak neki ajánlani!”
Hát, ez a nyilatkozat enyhén szólva nem volt igaz! Mert az újságárusoknál a kormányt bíráló napilapok közül csak a Népszavát találjuk, szemben a kormányt támogató Magyar Nemzettel, a Magyar Hírlappal, sőt a bulvárlapok közül a Borssal, a Riposttal, nem beszélve az ingyenesen terjesztett Metropolról. A hetilapok esetében sem tudunk hatnál több ellenzéki újságot megnevezni, így például a HVG-t, az ÉS-t, a Magyar Hangot, a Mancsot, és a 168 órát. A Hócipő is ide lenne sorolható, bár az csak kéthetente jelenik meg, és egyébként is szatírikus, humoros lap. Ez így pontosan féltucat.
Aztán beszélnünk kell a kormánypárti vezetésű önkormányzatok újságnak mondott, de valójában önkormányzati hírekként kiadott kormánypárti propagandalapjáról, mely egyáltalán nem tölti be a közszolgálati szerepet, hiszen abban csak kormánypárti hirdetések, és kormánypárti képviselőkről szóló interjúk, fényképek, meg persze az ellenzéket, vagy a másképpen gondolkodókat gyalázó írások vannak. Ezeket a médiatermékeket az adófizetők pénzéből adják ki, és úgymond ingyen dobálják be a településen lakók postaládáiba. Azt is tudjuk, hogy a Magyar Posta július elejétől az előfizetett újságokat már nem szállítja házhoz, ami újabb problémát jelent az ellenzéki újságok olvasóinak, hogy kézhez kaphassák kedvenc újságjukat.
Jellemző az is, hogy ezek az önkormányzatinak mondott, de valójában kormánypárti propaganda kiadványok témaszegénységben szenvednek, hiszen hétről hétre ugyanazokat, az általuk fontosnak gondolt politikai lózungokat ismételgetik. Ilyenkor például a hét évvel ezelőtti ellenzéki választási ígéreteket kérik számon, holott sem 2014-ben, sem 2019-ben nem nyert az ellenzék, például Nagykőrösön sem. A demokrácia alapszabályai szerint a választóknak mindig a nyertestől kell számon kérni az ígéreteit, mert hiszen reá szavaztak.
Persze, tudom én, azt a kormánypárti ígéretet nem lehet számon kérni, hogy „Folytatjuk!”, és ezért a goebbelsi propagandát alkalmazva, jobb tízszer is számon kérni a vesztes ellenzéktől a választási ígéretet az „ingyenes” propagandalapban, mert tizenegyedszerre az egyébként más újságokhoz, más ellenzéki lapokhoz – anyagi okok miatt – hozzá nem jutó olvasó végül is elhiszi. Hát, így néz ki az a bizonyos sajtószabadság ma hazánkban…
ábrahám
