Németország, Európa és a világpolitika legbefolyásosabb, sokak szerint az elmúlt 16 év legsikeresebb politikusa, Angela Merkel nem indult – immár –ötödik (újra)választási kampányára, ezért Németország, Európa és a világ új német kancellárra vár.
Angela Merkel 2005 decemberében születő és 2021 adventján négy kancellári ciklusa egy nem mindennapi politikai pályafutás zenitje, amely megérdemel egy rövid mérleget. Merkel számos tekintetben lett az első a német és európai politikatörténetben:
- ő az első kelet-német csúcspolitikus,
- ő az első lutheránus (NDK-ban felnőtt) lelkész-lányból lett elméleti fizikus, eredetileg 1989-től Helmuth Kohl (politikai „kislánya”, a „Maedchen”) és
- ő az első német nő, aki kancellárságának végéig sem keletnémet gyökereit, sem feminizmusát nem hangsúlyozza, pedig…
A Spiegel, a Die Zeit, a Time és a Newsweek, a Le Monde és a Guardian, valamint a CNN, a BBC és valamennyi vezető közösségi média kiemelten foglalkozik a „Merkel-jelenséggel”.
Az a – valljuk be –, a kezdetektől a mai napig – elég jelentéktelen megjelenésű – politikus asszony, akinek korai bukására többen fogadtak, mint ellen, ma, 2021 őszére másfél tucat egyetemi díszdoktori cím birtokosa (a Harvardtól, Oxfordig és a Ghenti Egyetemtől Moszkváig), akit két legszorosabb nemzetközi szövetségese, Barack Obama és Emmanuel Macron a legmagasabb amerikai (Szabadság-érdemrend) és francia (Becsületrend) kitüntetéssel ismert el.
A Merkel-korszak nem volt mentes jelentős válságoktól
2008 a pénzügyi világválságot, 2015 a globális menekültválságot és a radikális iszlám terrorizmust, 2020 a COVID-válságot hozta el, globális kihívói között található Putyin és Trump, az Al-Quaida, az Iszlám Állam, valamint folyamatos kihívás a globális klímakrízis leküzdésének nemzetközi koordinációja.
Eredményei vitathatók, de szövetségesei szemében sikeressége vitathatatlan: Amerikában a szabad világ vezetőjének (főleg Trump évei alatt), Európában az Európai Unió főépítészének tartják méltatói, de munkabírását, természettudományos igényeségű konfliktusmegoldó képességét bírálói is elismerik.
Merkel távozásával a 2021 szeptember végi német szövetségi parlamenti (Bundestag) választás korszakhatárnak ígérkezett és az is lett. Az ezredforduló óta először szenvedett – immár történelmi mélypontot jelentő – súlyos vereséget a német CDU-CSU vezette jobboldali keresztény-demokrata/keresztény-szociális néppárti koalíció.
A választási eredmény paradoxonok sorozatát tükrözi – és megfelel a 21. század nemzetközi politikai trendjeinek is
Egy: a néppártok korának vége. 1949 óta először egyik néppárt (CDU/SPD) sem kapott 25%-ot a választóktól. Ez azt jelenti egyben, hogy 75%-nál többet kaptak a kis- és középpártok (Zöldek, Liberálisok) Európa legnagyobb és egyik legstabilabb demokráciájában.
Másodszor: az erős személyiségek többet nyomnak a latba, mint a pártok ereje. Merkel a felmérések szerint most is „behúzta” volna a választásokat, a súlytalan Armin Laschet (CDU) fele annyi támogatást sem kapott, mint főnöke. A szociáldemokrata Olaf Scholz (SPD, alkancellár) pedig megduplázta pártja támogatottságát, s 2002 után (Gerhard Schröder) csaknem 20 évet kellett a legendás Helmut Schmidt mellett a politikába csöppenő Scholznak ahhoz, hogy személyében ismét szociáldemokrata ülhessen a német kormányfői székbe.
Harmadszor: – legalábbis az európai kontinensen – a többpárti koalíciók korszaka nyílik meg szemünk előtt, egyre erősebb a középnagyságú és kispártok jelentősége: a Zöldek minden idők legjobb eredményét érték el, még úgy is, hogy Annalena Baerbock, női társelnökük több kampányhibát követett el – többek között kissé szépített önéletrajzi könyv megjelentetését, s a sárga logós Szabad Demokraták (Liberálisok) futottak be a királyválasztói pozícióba.
A vörös-sárga-zöld (röviden Ampel azaz jelzőlámpa-koalíció) december első hetének végén kap zöld utat, s a már nyilvános koalíciós szerződés alapján Annalena Baerbock adja minden idők első német zöld női külügyminiszterét (elődje a legendás, budakeszi származású Joschka Fischer volt). Robert Haebeck lesz az alkancellár (klíma és gazdasági csúcsminisztérium), a pénzügyi csúcsminisztert pedig a liberálisok adják.
A tekintélyes Frankfurter Allgemeime Zeitung (FAZ) megjelentette az új német kormány programját, amelynek leghangsúlyosabb része a klímavédelem lesz, érintve ezzel a közlekedés, az ipar, a lakáspolitika és a mezőgazdaság kérdéseit is. „Merjünk előrelépni – Szövetség a szabadságért, az igazságosságért és a fenntarthatóságért” – ez az új kormányprogram címe,
és várhatóan a december 6-i héten, legkésőbb december 9-ig választják kancellárrá az SPD kormányfőjelöltjét, Olaf Scholzot.
A három párt által a múlt héten kiadott közlemény szerint az „évek óta tartó álló helyzet” helyett „új dinamikát” akarnak behozni a német klímapolitikába, hogy elérjék a glasgow-i klímacsúcson is megfogalmazott 1,5 Celsius-fokos klímacélt.
A zöld célok mellett a programban olyan vállalásokat is tettek, miszerint
- 12 euróra (azaz 4425 forintra) emelik az óránkénti minimálbért;
- 16 évre szállítják le a választójogot;
- évente 400 ezer új lakást hoznának létre, ebből 100 ezret közpénzből húznának fel;
- digitalizálják az állami szolgáltatásokat;
- és fogyasztási célra legalizálják a felnőtteknek a marihuánát.
Az, hogy ez a markáns bel és külpolitikai irányváltás mit jelenthet a világ, Európa és Magyarország számára, következő elemzésünkben írjuk meg.
(Az írást köszönjük Z.Z.-nek.)
