A 444 foglalta össze hosszabb lélegzetű cikkében a Vodafone Magyarország felvásárlási szándékát a kormány és a 4iG összefogásában. Az tisztán látszik, hogy Orbán saját maga köré építi az új magyar távközlési óriást.
Hat pontban foglalja össze a cikk a tranzakció lényegét:
- Tíz éve tervez állami mobilszolgáltatót építeni a kormány.
- Orbán Viktor ambíciói ez idő alatt megnőttek: közpénzből finanszírozott magáncégeken keresztül immár a távközlési piac dominálására készül.
- 715 milliárd forintot fizetne közösen a magyar állam és a 4iG Nyrt. a brit tulajdonban lévő Vodafone Magyarország távközlési konszernért.
- De a magyar állam 49 százalékkal csak kisebbségi tulajdonos lesz az ország második legnagyobb telekom-cégében. A „nemzeti szolgáltatót” így várhatóan a 4iG-t vezető Jászai Gellért irányítja majd.
- Válság küszöbén ekkora horderejű üzletet kötni: már-már perverz.
- A miniszterelnöki logika viszont mást diktál: minél több kritikus infrastruktúra felett gyakorol befolyást, annál biztosabbnak érzi pozícióját a hatalom.
Már a második Orbán-kormány idején igyekeztek állami mobilszolgáltatót létrehozni. Erre a feladatra 2012-ben a Magyar Posta, az MVM és a Magyar Fejlesztési Bank közös tulajdonában álló MPVI Mobil Zrt.-t szemelte ki a kormány. Ekkor még teljesen új telekommunikációs céget próbáltak felépíteni. 5 MHz-nyi frekvenciához jutott hozzá az MPVI több különböző frekvenciaaukción, ez akkor összesen majdnem akkora rádióspektrumot jelentett volna, mint a három nagy konkurensnél – a Telekomnál, a Vodafone-nál és a Telenornál – de a megfelelő szakmai know how hiányában a projekt gyorsan összeomlott. Idővel rájöttek: könnyebb venni, mint csinálni.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a 2018-as kampányban vette elő ismét a témát, amikor egy választási gyűlésen arról beszélt, győzelem esetén újra meg kell próbálkozni egy állami mobilszolgáltató kiépítésével. De Lázár ekkor már nem cégalapításban gondolkozott. Abban az évben egyre sűrűbben terjedt üzleti és politikai körökben, hogy a kormány stratégiát vált a távközlési piacon.
Kormányon belül is elkezdtek átrendeződni az erőviszonyok, legalábbis az informatika és távközlés területén: éveken át Pintér Sándorhoz köthető cégek domináltak ezen a területen, de idővel a belügyminiszter érdekeltségei perifériára szorultak. A Mészáros-féle Opus Global és a Konzum Alapkezelő végül 2018 nyarán vásárolta fel a 4iG informatikai fejlesztőcéget, bár ez akkor még csak egy volt sok tranzakció közül. Az Orbán-érában szokványosnak mondható cégkarrier vette kezdetét: semmiből jött állami tenderek, húszszorosra ugró árbevétel, 1700 százalékkal megnőtt eredmény.
Jászai Gellért, a Mészáros-féle tőzsdevilág vezetője évről évre növekvő befolyásra tett szert a miniszterelnök környezetében. 2019 nyarán Jászai többségi tulajdonosként is átvette a 4iG-t Mészárostól, a miniszterelnök pedig Rogán Antal kommunikációs miniszter bízta meg az informatikai közbeszerzések felügyeletével: az informatikai és távközlési területeken ettől fogva a Rogán-Jászai páros vette át az irányítást.
A cél már nem egyszerűen egy állami mobilszolgáltató kiépítése volt, hanem a távközlési piac leuralása.
A teljes kormányzati informatikai kiszolgálás itt összpontosult, valósággal sorakoztak a milliárdos közbeszerzések a 4iG-nél. A cég nettó árbevétele 300 millióról négy év alatt 72 milliárdra szökkent. Jött az első nagy fogás: 2021 novemberében a 4iG 232 milliárd forintért megvásárolta a DIGI magyarországi érdekeltségeit a román RCS & RDS csoporttól. A kormányfő saját kezűleg vonta ki az üzletet a hatóságok felügyelete alól, és minősítette „nemzetstratégiai jelentőségűnek” a vételt.
A nemzetstratégiai minősítések teszik lehetővé, hogy az állami pénzből finanszírozott 4iG gyakorlatilag bármit megkörnyékezhessen a telekompiacon. A gyakorlat pontosan szemlélteti, mennyire átalakultak a politikai szándékok a távközlési területen. Tíz évvel ezelőtt az eredeti terv az volt, hogy létrejöjjön egy állami tulajdonú mobilszolgáltató, és versenyre lépjen a piacon.
Most közpénzből épít magánvállalatot a hatalom és a piac teljes megszállását készíti elő.
A magyar állam egy olyan vállalattal közösen készül megkötni egy 715 milliárd forint értékű gigantikus megállapodást, amely már most jelentős befolyással bír a távközlési-telekommunikációs piacon: övék a DIGI, az AH-n keresztül a Telenor (Yettel) meghatározó részesedése, a Vodafone-on keresztül pedig a nemrég integrált UPC és az egykori Invitech ügyfélköre is.
Az új cég irányítási jogai az 51-49 százalékos tulajdoni arány alapján feltehetően a 4iG-nál maradnak, így az állam legfontosabb szerepének jelen stádiumában az látszik, hogy finanszírozzon egy folyamatot, aminek a végén a stratégiai döntésekre nem biztosan lehet döntő befolyással.
Egy ekkora horderejű beruházás békeidőben is nagy hullámokat verne, az időzítése már-már perverznek is mondható. Amikor kormánytagok szerint is súlyos megszorítások vannak a költségvetésben, tízmilliárdokat zárolnak majd’ minden tárcánál, kivezetik a hatósági energiaárakat, és megélhetési válság közelít – a kormány több százmilliárdos távközlési ruházásra költ. Miért?
Az elmúlt hónapok intézkedései nyújtanak némi támpontot. Azokra a helyekre most is jut pénz, amelyek válságos időszakban kritikusnak mondhatóak: 30 milliárd plusz forrás a titkosszolgálatoknak, rendvédelmi dolgozóknak béremelésre, minisztereknek extra juttatások. A hatalom igyekszik magát körbebástyázni a nehezebbnek ígérkező időszak előtt. A Vodafone-üzlet is értékelhető ebből a szempontból.
Olyan infrastruktúrákat szervez ki a közvetlen környezetébe a miniszterelnök, amelyek kulcsfontosságúak az ország mindennapi működése szempontjából. Ilyen az autópályák fenntartása és építése a következő 35 évben, vagy az ország legnagyobb földgázelosztója, a Tigáz, és a Titász áramhálózatának kormányközeli üzleti körök kezébe kerülése. Ez a törekvés érzékelhető a telekommunikációs szektorban is.
Akkora hálózati infrastruktúra és olyan adatmennyiség koncentrálódik immáron a hatalom közelében, amely kikerülhetetlenné teszi a 4iG-t, még abban a nem valószínű esetben is, ha a közeljövőben fundamentális politikai változások történnének az országban. Az adófizetőknek ez ugyan sok pénzbe kerül, a tulajdonosok pedig jól járnak vele, de egy ilyen üzletek Orbán számára mégsem kizárólag pénzkivonásról vagy forrásokról szól. De legalább annyira a térfoglalásról.
Az a zsákmányszerző politika, ami ciklusok óta uralkodik Magyarországon, minden hazai és nemzetközi nagyvállalatra potenciális prédaként tekint, különösen ha az a kommunikációs szektorhoz kapcsolódik – és minél jelentősebb infrastruktúrákat és ügyfélkört tud maga mögött, annál értékesebb számára. Nem véletlen, hogy nem vegytiszta államosítás történik, hanem a személyes klientúra építése állami összeköttetéssel. Minden nagyszabású üzlet, amiben a miniszterelnök informális köréhez tartozó szereplők kerülnek helyzetbe, csak tovább erősíti a hatalom biztonságérzetét.
