Június 1-ével életbe lépett a kormánynak az az intézkedése, amely a nagy piaci szereplőknek kötelezővé teszi, hogy húsz termékcsoportban legalább egy-egy terméket legalább egy hétig több mint 10 százalékkal leárazzanak. Ezzel könnyen lehet azt kommunikálni, hogy a vásárlás során hála a kormányzati intézkedéseknek csupa akciós termékkel is meg lehet pakolni a kosarat. Azonban ennél jóval árnyaltabb a kép.
A nagy láncok eddig is több száz akciót hirdettek meg, főleg amióta elszabadult az infláció Magyarországon. A vásárlók kifejezetten vadásszák az árengedményeket, vagy eleve az akciós árukból kiindulva tervezik meg a bevásárlásukat. Ma már mindenkinek és mindig akcióznia kell, ha meg akarja tartani a vásárlóit. A kereskedelmi törvény tiltja azt, hogy egy üzlet rövid időre magasra emelje az árat, hogy aztán onnan jó nagy leárazást hirdessen – ezért a most meghirdetett akciókra is igaz, hogy ebben az értelemben valóságos árengedmények.
Végig gondolva a fenti helyzetet: egy bolt, amelyik például júniustól eleve 700 akciót tervezett meghirdetni egy hétig, és a kormány kötelezte arra, hogy 20 akciót hirdessen meg, akkor kiválaszt a 700-ból 20 terméket, és ráüti a kormányzati plecsnit. Valójában ennek vagyunk most szemtanúi. A kérdés tehát az, hogy a boltok milyen termékeket választottak be a 10 százaléknál magasabb, legalább egy hétig tartó akciós körbe.
Ha olyan terméket akcióznak, amelyből kevés fogy – például a prémium kategóriába esnek – akkor egy 10 százalék feletti akció sem fogja érdemben megmozgatni az értékesítési volument. Ilyen megoldásokkal viszonylag könnyen ki lehet mozogni azt, hogy komolyabb logisztikai-készletezési problémákba fusson bele egy üzlet. Messze vagyunk tehát az árstop torzító hatásától, amely például lisztből, cukorból vagy olajból kezdetben üres polcokhoz vezetett.
A jogszabály csak arra kötelezi a boltokat, hogy a szokásosan kék alapú, erre a célra központilag megtervezett tájékoztató szöveget tegyék ki a bejáratnál, ám a leárazott termékek listáját ehhez hasonló módon nem kell közzétenniük. Sőt, sem az akciós újságban, sem a polcokon nem kötelező részletezni, hogy melyik akció köszönhető a kormány tevékenységének, és melyik független attól.
A Tescóban nem könnyű megtalálni a húsz kormányzati leárazott terméket, ami további érdekes kérdéseket vet fel. A vásárlók igazából nem fogják tudni, hogy a sok 10 százalék feletti akció közül melyik az, amelyikre a kormány kötelezte a boltot, és melyik az, amelyik egyébként is lenne. Sem a boltban, sem a hirdetési újságban nem fognak, vagy csak nehezen fognak találni információt arról, hogy a kormány a mangót vagy a paradicsomot áraztatta le.
A Tesconak rengeteg akciója van, a Clubcard tagoknak pedig kedvezményeket is ad. Azonban nem jelöli meg az akciós újságjában a kormányzati termékkört, és mivel a polcokon sincs ennek semmi jele, a vásárlónak igen nehéz dolga van, ha ki akarja nyomozni, pontosan hogyan teljesíti a bolt a jogszabályt. A lánc csak az online boltjában jelzi, hogy melyik a kormányzati akció, a listázáshoz így végig kellene böngészni a sokezer tételes termékpalettát. Az biztos, hogy a kötelező akciós termék nem lehet Clubcardhoz kötött, mert a jogszabály szerint azt minden vásárlónak egyformán biztosítani kell, azaz nem lehet a törzsvásárlókat előnyben részesíteni.
A G7 összeszedte, hogy az Aldiban, a Lidlben, a Penny-ben, a Sparban, és az Auchanban mely termékek kerültek június 1-től akcióba. A listát itt találja.
Ez a kormányzati intézkedés kommunikációs célokra jó, és ezzel meg is lehet ágyazni az árstop kivezetésének.
