A vasárnap esedékes Európai Parlamenti választásokra felkészülve közölt az IDEA politikai elemző intézet egy összeállítást, melyben az esetleges választási csalások felderítésének, lefülelésének módjait írja le – valós módszerekre vonatkozóan, megtörtént esetek alapján.
Az elmúlt években nem volt választás, mely során ne vádolták volna meg egymást a szembenálló felek vagy hatósági szervek, ne keveredtek volna csalás gyanújába egyes jelöltek vagy csoportok, a 2018-as országgyűlési választás tekintetében pedig sokan egyenesen rendszerszintű csalásról beszélnek – még ha a választás nem is tűnik egy az egyben elcsaltnak.
Idén az ellenzék úgy nyilatkozott, közösen fogják ellenőrizni a szavazókörökben a választás tisztaságát, és idén már állampolgároknak is egyszerűbb lesz bejelenteni az esetlegesen észlelt választási csalásokat, hála a Nemzeti Választási Iroda tavalyi döntésének.
A füzetben leírt módszerek ismeretével könnyebben felfedezhető, ha egyes érdekcsoportok illegális módszerekkel befolyásolnák a választások kimenetelét, felfedhetők a választási csalások
– az alábbiakban bemutatjuk a tipikus módszereket, valamint jellemző hibákat, melyek a szavazókörökben előfordulhatnak.
- „Alvó delegált nem delegált!” – Nem szorul különösebb magyarázatra, azonban fontos kiegészítés, hogy a delegált akkor sem tudja ellátni a feladatait, ha nem tartózkodik a szavazókörben. Így például telefonálással sem érdemes zavarni, mert azt csak kint veheti fel. Az IDEA szerint „éppen ezért gyakori, hogy a csalásban érdekelt fél többször telefonon »zaklatja« a másik delegáltat a nap folyamán.”
- „Senki ne csinálja ugyanazt hosszan!” – Egyrészt a monotonitás fárasztja az embert, másrészt visszaélésre adhat lehetőséget, ha például egész nap ugyanaz a delegált kezeli a szavazásra jogosultak listáját.
- Meg kell számolni a szavazólapokat – „a szavazás végén több kitöltött érvényes szavazólapot találnak az urnában, mint ahányan aláírták a névjegyzéket, a többletszámot minden indulótól vagy párttól levonják.Például: ha 1000-en vannak a névjegyzékben, de abból csak 900-an voltak szavazni, ennek ellenére mégis 1000 szavazatot számolnak meg a nap végén, úgy a plusz 100 darabvoksot minden egyes párttól levonják. »Haszna« ennek a típusú csalásnak, hogy az egy adott pártra leadott plusz száz szavazattal az a párt a levonás után szinten marad, nem veszít szavazatot, míg a többi párt egyenként épp 100 vokssal kap kevesebbet.”
- Az elterjedt tévhitekkel ellentétben a szavazólap érvényes, amennyiben van rajta – bármilyen színű – pecsét, és csak egy párt mellett van a körben – bármilyen színű – kereszt, vagy X. A lap többi részére ízlés szerint lehet rajzolni, üzeneteket írni, stb.
- A közmunkások és kiszolgáltatott emberek láncszavaztatása is előfordul, ilyenkor adnak egy eleve kitöltött szavazólapot annak aki bemegy, vele pedig kihozatják üresen azt, amit kap. Ugyanakkor az a módszer is lehetséges, hogy maga a szavazóköri delegált figyeli meg, kire adta szavazatát az elnyomott helyzetben lévő, zsarolható szavazó, vagy lefotóztatják vele a szavazólapra behúzott keresztet. Ez esetben még mindig megteheti, hogy a fotó után érvényteleníti a szavazólapot. A láncszavazás lebuktatása logisztikai felkészültséget igényel, mivel figyelni kell arra, van-e valamilyen hely, ahonnan jönnek, majd rendszeresen visszatérnek emberek, miután leadták voksukat.
- Az urnákkal is lehet trükközni – felbontani, manipulálni őket. Épp ezért a megtelt urnákat a lehető legmesszebb kell tenni a delegáltaktól.
- Érdemes figyelni, az utolsó félórában nem érkezett-e meghökkentően sok szavazat. Ez esetben valószínű, hogy választási csalás történt.
- A számolásnál szintén különösen kell figyelni – ne tudjon delegált neki nem tetsző eredményű lapot érvényteleníteni, vagy a fel nem használt szavazólapokon „leszavazni”.
Az IDEA intézet füzetében hangsúlyozza, a fentiek mind megtörtént eseteken alapulnak, így érdemes nyitott szemmel járni a szavazás idején is, pláne ha valaki szavazóköri delegált.