Ha bárki számára még nem lett volna egyértelmű, hogy mennyire tudatos a hazai média átalakítása, kormányzati körökbe lökdösése, és a propaganda szolgálatába állítása, az néhány napja egészen autentikus helyről megtudhatta ezt. Orbánnak nagy haverja és fontos szövetségese ( volt? ) az a Strache, aki egészen elképesztő botrányba keveredett és kényszerült lemondani, ami végül azt hozta magával, hogy előrehozott választások lesznek Ausztriában. De nem is ez a lényeg.
Hanem az a mondat, amelyet az őt lebuktató videóban mondott a szélsőjobbos politikus. Nevezetesen az, hogy olyan médiaviszonyokat akar Ausztriában felépíteni, mint amilyet Orbán is. Ha pedig valaki tudhatja ennek menetét, az nem csupán azért Strache, mert cimborája Orbánnak. Hanem azért is, mert honfitársa az a Pecina, aki Magyarországon előbb felvásárolta, majd a Fidesz kezére játszotta a sajtó jelentős részét. Ennek esett áldozatul a Népszabadság, és ezért váltak kormányzati szócsővé a megyei lapok.
Vagyis nem csupán ellenzéki sipítozásról, olvasói finnyázásról van szó, amikor arról esik szó, hogy a magyar sajtó csaknem elesett, és csupán néhány bástyája áll még úgy-ahogy a helyén, és teszi azt, ami a sajtó dolga.
Persze lehet hülyíteni a népet azzal, amivel a keresztény pikniknek álcázott fideszes agymosáson próbálkoztak. Hogy még mindig túlsúlyban van az ellenzéki sajtó, és még mindig többen olvassák ezeket az interneten. Az utóbbi persze nagyjából igaz, hiszen ezeket az orgánumokat lehet még hányinger nélkül reggel megnyitni. Azonban tény, hogy a sajtó döntő részét ma a kormány rángatja, mint egy marionett bábut. Elég csak megnézni azt az alapítványt, amelyet a kormány stratégiai fontosságúnak nyilvánított ( KESMA ), és amelybe egyetlen füttyentésre kötelességből önként beadták a tulajdonosok a sajtóikat. Ami újabb kérdést feszeget. Vajon mennyire voltak ezek különböző kezekben lévő sajtótermékek, ha csak úgy lemondtak ezekről? Kb. 500 sajtó tartozik ide, és ebben nincsenek is benne a legnagyobb manipulátorok. A királyi tévé, a TV2, és a városi, önkormányzati ( fideszes ) sajtó szerte az országban.
Kecskemétről ebbe az alapítványba tartozik a Baon és a Petőfi Népe, valamint a Gong Rádió. A Kecskeméti TV, a hiros.hu és a Kecskeméti Lapok pedig csak simán önkormányzati fenntartású, és egy házban készített felületek. És soroljuk még ide nyugodtan a Keol-t, amely együttműködő partnerként virít a hiros.hu honlapon. Jól mutatja a tökéletes szervilizmust az elmúlt napok termése, nézzük csak azt a bizonyos pikniket, vagy akár bármilyen random módon kiválasztott hírt. Ezekben a sajtótermékekben a polgármesterrel és az országgyűlési képviselőkkel vannak eladva a hírek, még ha nem is ők a főszereplői a történeteknek. Amikor egy 60 fotóból álló galériában 20 fotón a polgármester és gyermeke látható csaknem ugyanúgy, az aligha magyarázható mással, mint a szolgalelkűséggel. Vagy amikor a kórustagokkal ölelkező és danolászó országgyűlési képviselőt kapják lencsevégre, akkor az ember valahová sok tíz évvel korábbra ugrik vissza, és megfordul a fejében, hogy lát még talán néhány helyi vezetőt, mosolygós arccal széttekinteni a búzamezőn a betakarítás közepette. De a tornászók közé becsempészett képviselőt is említhetnénk, aki farmerben és ingben annyira hitelesen csinálja a karlendítéseket, hogy eszünkbe sem jut azt gondolni, hogy csak a fotó kedvéért állt ( állították ) oda.
Ezek azok a sajtótermékek, amelyekből a propagandának kínos információkat nem lehet megtudni, mint ahogyan természetesen egy szót nem írtak a kereszténynek csúfolt fideszes teadélutánon elhangzott gyűlölködő mondatokból, mert tudták, mennyire gáz, ami ott elhangzott. Hogy ez mennyire volt egyáltalán a népnek szánt rendezvény, arról beszédes két tény. Az egyik, hogy a színpadi beszélgetésen elhangzott, hogy szűk körben „vagyunk”. Értse mindenki: fideszes körben. Mintha keresztény más nem is lehetne. Valamint a KecsUP-nak az egyik kilátogató elmondta, hogy a pultos kislányok megkérdezték tőle, hogy ki hívta, esetleg kinek a vendége. Valószínűleg ők is meglepődtek, hogy nincs a listán az érdeklődő. Jé, valaki egy utcai plakát alapján esett be a rendezvényre! Abban a bizonyos képgalériában ez a pult is kapott kb. 8 fotót. Természetesen úgy, hogy közben az egyik alpolgármester ott piszmogott körülötte.
Orbán Viktor, ahogy ő mondta, nem foglalkozik médiatulajdonosok döntéseivel. Mivel azt is mondta, hogy ő sosem hazudik, ezért minden bizonnyal ez így van. Mint ahogyan az sem igaz, hogy a magyar médiaviszonyok szándékosan alakultak így. Például egészen véletlenül ébredtek az egyik napon úgy a megyei lapok szerkesztői, hogy ugyanazt a hírt és fotót teszik ki az internetes felületeikre.
A Strache-botrányt lehozó, és folyamatosan követő Süddeutsche Zeitung ezt írja Strache kapcsán az egyik cikkben:
Orbán Viktor lépésről lépésre számolja fel a demokráciát. Az állami műsorszórást a kormányzat irányvonalába állították, követői pedig sajtótermékeket vásárolnak.
