Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok?

Elterjedt nézet, hogy a középkorban az emberek szinte kényszermunkát végeztek egész életükben, és a modern embernek sokkal több szabadideje van – ez azonban nem állja meg a helyét a valóságban.

Amikor 1993-ban Juliet Schor kiadta „A túldolgoztatott amerikai: a szabadidő váratlan hanyatlása” című könyvét, az az Egyesült Államokban és a világ más fejlett országaiban is megrökönyödést keltett, mivel kimondta, hogy a modern ember többet dolgozik, mint a középkor földművesei, akiknek sora a köztudatban egyenlő az igazságtalan és nehéz élettel – olvasható a mult-kor.hu portálon.

Az amerikai munkastatisztikai hivatal (Bureau of Labor Statistics) és az OECD nemzetközi statisztikái is igazolják a jelenséget mind az Egyesült Államok, mind Európa tekintetében. 2017-ben az átlag amerikai munkavállaló 1780 órát dolgozott évente, míg az átlag magyar 1740-et. Ehhez képest egy angol paraszt a középkorban nagyjából 1620 órát töltött munkával évente. Mi ennek az oka?

Mivel a földeken végzendő munka napjainkhoz hasonlóan a középkorban is szezonális volt, egy átlagos jobbágynak legalább nyolc hét, de akár fél év szabadidő is juthatott. Az egyház is jól tudta, hogy a pihenés lehetősége boldoggá és nyugodttá teszi az embereket, így rengeteg kötelező munkaszüneti napot iktatott a naptárba.

A 19. századi munkások 70-80 órás munkahetei valójában jelentős eltérést jelentettek ettől, nem pedig a hagyományos paraszti életforma modern továbbélését. A munkásmozgalom nyolcórás munkahétért való küzdelme nem valamiféle utópisztikus ábrándokat kergetett, hanem a régi, természetesebb életformához való visszatérést.

A középkori emberek munkanapjai ráadásul jóval kevésbé voltak kötöttek, már csak azért is, mert nem léteztek széles körben elterjedt pontos időmérő eszközök. Nem siettek az étkezéseikkel, és sok helyen bevett szokás volt a délutáni alvás, amelynek a mediterrán országokban napjainkban is tartja magát. „Az élet tempója lassú volt, sőt kényelmes, a munka üteme pedig nyugodt” – mondta Schor. „Lehet, hogy őseink nem voltak gazdagok, de rengeteg szabadidejük volt.”

Egy 16. századi angol püspök, James Pilkington a következőképpen írt kora átlagos munkanapjáról: „A dolgozó ember megpihen reggel, a nap egy jelentős része már eltelt, mire belekezd munkájába, aztán ideje magához vennie reggelijét (…) Délben meg kell lennie az alvási idejének, majd délután az uzsonnájának, amelyekkel eltelik a nap egy jó része, és amikor eljön az ideje este, az óra első ütésével leteszi szerszámait, és otthagyja munkáját, bármilyen szakaszban is legyen az.”

Bár hozzá vagyunk szokva a középkori jobbágy azon képéhez, amely szerint éjt nappallá téve robotolt, ezáltal pedig meg vagyunk győződve arról, hogy a mi sorunk jobb, egy 13. századi dolgozónak akár évi 25 hét szabadidő is juthatott. Magyarországon évi 20 nap szabadság jár alapszinten a munkavállalóknak, ehhez jöhetnek a kor, gyermekek és más tényezők által a plusz napok.

„Vegyünk például egy tipikus középkori munkanapot” – mondta Schor. „Hajnaltól sötétedésig tartott (nyáron 16 óta, télen nyolc), de ahogy Pilkington püspök is megjegyezte, a munka szünetekkel zajlott – megálltak reggelizni, ebédelni, a szokásos délutáni szundításra, és vacsorázni. A kortól és a helytől függően lehettek délelőtti és délutáni frissítő szünetek is.”

Mindemellett a középkori naptár tele volt az egyház által előírt szünnapokkal, amelyeket kötelezőnek tekintettek. A középkori Angliában így például az év mintegy egyharmada szabadidőnek számított.

Napjainkban azonban korántsem olyan biztos a munka, mint amilyen a középkorban volt – megszokottá vált, hogy az ember gyakran változtat azon, amiből napi betevőjét keresi, és az is, hogy egyszerre több állása is van az embernek, hogy biztosabb anyagi háttérrel rendelkezzen. Ebben a kontextusban a vakációzás inkább tűnik luxusnak, mint szükségletnek.

A Világgazdasági Tanács (WEF) szerint az Európai Unióban Görögországban a leghosszabb a munkahét, itt azonban vélhetően közrejátszik a közelmúlt súlyos gazdasági válsága, amely szükségessé tette a több munkát. Németország azonban az utolsó előtti a munkaórák számát tekintve az Unióban, és mégis a kontinens egyik gazdasági motorjának számít. Az átlag német 1363 órát dolgozik egy évben, ami azt mutatja, a nemzeti össztermékre (GDP) akár jó hatással is lehet a több szabadnap.

Az Egyesült Államok Orvostudományi Nemzeti Könyvtára által folytatott kilenc évig tartó kísérlet eredményei szerint az éves vakációk gyakorisága „összefüggésben áll a bármilyen okból való halálozás csökkent kockázatával”, a kutatók pedig arra a következtetésre jutottak, hogy „a vakációzás jót tehet az egészségnek.”

Ennek tudatában meglepő lehet, hogy az Egyesült Államok a világ egyetlen fejlett országa, ahol nincs országos szabadságolási szabályozás, a betegszabadság gyakran egybefolyik az önkéntessel, és sok helyen kénytelenek dolgozni az alkalmazottak a nemzeti ünnepeken is.