Májusban rekord szintre ugrott Magyarország áramimportja, voltak időszakok, amikor a hazai fogyasztásnak kevesebb mint felét termelték meg az itthoni erőművek.
A fennmaradó részt természetesen a szomszédos országokból kellett megvásárolni az ellátás biztosítása érdekében. Az importfüggőség nem tegnap alakult ki, a fogyasztás elmúlt évtizedekben tapasztalt bővülését a hazai erőművi termelő kapacitás nem volt képes követni, részben a befektetői környezetben felmerülő nehézségek miatt. Az új erőművek építése azonban nem az egyetlen lehetőség a probléma kezelésére.
Május végén idei csúcsára emelkedett a magyar villamosenergia-behozatal abszolút értékben, amikor is a nettó import több alkalommal 3000 megawatt fölé ugrott.
Ugyanezen időszakban a rendszerterhelés – vagyis az országos összfogyasztás nem érte el a 6000 megawattot, vagyis könnyen kiszámolható, hogy ekkor a magyar fogyasztás több mint 50 százalékát csak a szomszédos országokból importált árammal lehetett kielégíteni.
Az időszak során a hazai erőművi termelés többször jelentősen visszaesett, részben tervezett, részben nem tervezett karbantartási munkálatok miatt. Így például az ország legnagyobb villamosenergia-termelője – , amely a hazai éves áramtermelés mintegy 50 százalékát adja – , a Paksi Atomerőmű négy blokkjából kettőt is leállítottak időszakosan. Így egy rövid ideig az erőmű termelése a névleges kapacitás mindössze 50 százalékának felelt meg. Ez a Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. honlapján ismertetett adatokon is jól látszik.
A nem kifejezetten megnyugtatóan magas importarányok ráadásul nem is egy kiemelkedően magas fogyasztású időszakban alakultak ki. A legnagyobb hazai fogyasztás igény (rendszerterhelés) jellemzően a nyári kánikula és a tél leghidegebb időszakaiban szokott fellépni. Az erőművi karbantartások többségét a kisebb fogyasztású időszakokra időzítik, azonban nem várt kiesések, mint például a Mátrai Erőmű leállása a lignit befagyása miatt 2017 januárjában, a magas fogyasztású időszakokban is felléphetnek, jelentősen felhajtva nem csak az importigényt, de az árampiaci árakat is. Ilyen időszakokban pedig értelemszerűen minden ország először inkább a saját fogyasztói ellátását választja, mint a szomszédét.
A magyar fogyasztást jelentős részben jelenleg is a környező országokban termelt és onnan érkező villamos energia elégíti ki. Ennek megfelelően a szomszéd országok többségével az áramkülkereskedelmi mérlegünk masszívan negatív, és jellemzően csak Horvátország és Szerbia irányába pozitív hosszabb távon.
Az Európai Unióban Magyarország függ az egyik legnagyobb mértékben szomszédai áramexortjától. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat legutóbbi elérhető összehasonlító adatai szerint a fogyasztás 34 százalékát importból fedeztük 2016-ban, aminél csak Luxemburg (99%), Litvánia (85%), Málta (72%) és Horvátország (36%) rendelkezett nagyobb (nettó) behozatali aránnyal.
A magyar függőség 2017-ben 30 százalék alá csökkent, de tavaly ismét 32 százalék közelébe emelkedett, és bár idén az eddig eltelt hónapok többségében a 2018-as szint alatt maradt az importarány, összességben továbbra is 30 százalék felett alakul 2019-ben.
Mivel közben a hazai fogyasztás rekord szintre nőtt, a tavaly importált árammennyiség is történelmi rekordnak számít. A felhasználás bővülése és az importált áram mennyiségének növekedése jól látszik a Mavir legutóbbi, 2018-as kapacitáselemzésében is (A Magyar Villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitásfejlesztése 2018.).
