David Attenborough kedden meghívottként részt vett a brit parlament energetikai és ipari kérdésekben illetékes bizottságának ülésén, ahol képviselők kérdéseire, és felvetéseire válaszolt – természetesen a klímaváltozás megfékezésével, vagy annak lehetőségeivel kapcsolatban.
A meghallgatáson Patrick McLoughlin konzervatív képviselő azt kérdezte a természettudóstól, hogy vajon elegendő-e a brit kormány vállalása, ami szerint 2050-re nullára csökkentené a széndioxid-kibocsátást. Attenborough erre azzal felelt, hogy nem jó a kérdésfeltevés, mert
nem lehet elég radikális egy kormány a jelenlegi helyzetben.
A jó kérdés úgy szólt, mi az, ami praktikusan lehetséges. Miként tudjuk rábírni az szavazópolgárokat, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel?
Ami bíztató Attenborough szerint, hogy a holnap választói, a fiatalok jelentős része már érzékeli a tétet, és hallatja a hangját.
„Én megvagyok, és mi itt mind rendben vagyunk, hiszen nem nekünk kell majd ezekkel a problémákkal a következő harminc évben szembenéznünk. Pedig ezek a problémák súlyos társadalmi békétlenséget hoznak majd, és nagy változást abba, ahogyan élünk, amit eszünk, és így tovább. Ez elkerülhetetlen.”
Attenborough példaként azt hozta fel, hogy a 19. században morálisan és erkölcsileg teljesen elfogadott társadalmi jelenség volt a rabszolgaság – ami aztán 20-30 év alatt gyökeresen megváltozott. Szerinte hasonlóan drámai változás előtt állnak a mai társadalmak, és ezt a változást a fiatal generáció hordozza. Az emberek kezdik megérteni, hogy nem lehet műanyaggal megtölteni az óceánokat. A környezetszennyezés pont olyan megvetett és gyalázatos dolog lesz hamarosan, mint volt a rabszolgaság.
Beszélt a meghallgatáson még személyes élményeiről; hogy mennyit változott a Nagy-Korallzátony ahhoz képest, amikor az ’50-es években először merült Ausztráliánál, és hogy milyen lelombozó érzés volt visszatérni Déli-Georgia olvadó gleccsereihez. (Guardian)