Hosszú évek óta orvosolatlan, és mára súlyossá vált finanszírozási probléma miatt kezd sztrájkba két hétre szeptember 2-től ezerszáz fogorvos országosan, és csak a sürgősségi ellátást fogják ezen idő alatt biztosítani. Információink Kecskeméten mind a 18 alapellátó fogorvos csatlakozott az akcióhoz.
A fogászati alapellátást a magyar állam kötelező önkormányzati feladatként határozza meg, így a praxisok önkormányzati szintű támogatása sokban különbözhet. De egyben nem: forintra pontosan ugyan annyit kapnak a teljesítményalapon a feladatok ellátásáért a fogászok, mint 2001-ben. Szeptemberig kellett volna teljesülnie a fogorvosok azon kérése, hogy a kormányzat rendezze az alapellátás minimumait fedező, jelenleg eléggé foghíjas finanszírozást, ám ez, a 2 évvel ezelőtti tiltakozó akcióhoz hasonlóan, most sem talált eddig megértő fülekre. Ezért a magyar fogászati rendszer kálváriája folytatódik, de mindenek előtt tisztázni szükséges pár dolgot, hogy megértsük a fogászati szakma helyzetét – foglalja össze alapos anyagában az egriugyek.hu.
Mind vállalkozók
Először is, a fogorvosok kötelezően (a háziorvosokhoz hasonlóan) vállalkozóként szerződnek az NEAK-al, és az önkormányzatokkal, azaz nem az államtól, vagy az önkormányzattól kapnak fix fizetést, hanem az elvégzett kezelések után járó finanszírozásból kell azt “előteremteniük”. A finanszírozás duális, azaz van egyszer egy bázis finanszírozás, ami fixen jár a körzet lakosságszámtól függően. Ez átlagban 2-300 ezer forint havonta. És van a teljesítmény finanszírozás, ami átlagban (a körzet lakosságszámától, az elvégztett munkák típúsától és mennyiségétől függően) kb. 5-600 ezer forint havonta. Ebből kell finanszírozni az ellátáshoz szükséges anyagokat, műszereket, az aszisztensi bért, a rezsit, a takarítást, ha van, akkor pedig a bérleti díjat is, és minden apróságnak tűnő dolgot, ami összefügg a működéssel (karbantartás, szervízelés, kötelző továbbképzés orvosnak és asszisztensnek). És ami marad, abból adhat magának bért.
A fogorvosok egy része a saját tulajdonú műszereivel és eszközeivel rendezi be a rendelőjét. Az az alap felszerelés műszerekkel, amit az ÁNTSZ előír egy rendelő törvényes működéséhez, a gépek típusaitól függően 10 és 20 millió forint közötti összegbe kerül. Ezeket a műszereket sokszor már “vinnie kell magával” a fogorvosnak, amikkel természetesen a TB-s patienst is kezelik, gyógyítják. Ezeknek a gépeknek, és eszközöknek a meghibásodását, és tervszerű amortizációját senki nem fizeti ki, azt a TB-s finanszírozásból kellene kigazdálkodni, amire természetesen esély sincsen, az önkormányzatok is ilyenkor a fogukhoz verik a garast. Akinek erre pedig nincs pénze, annak bérelnie kell, vagy megelégedni azzal, amit az önkormányzat majd biztosít a számára.
A fogorvosok az alapellátás keretein belül vállalják, hogy a körzetéhez tartozó biztosított betegeket, és a sürgős eseteket lakcímre és biztosítotti jogviszonyra való tekintet nélkül, ellátják. Ugyanúgy, mint a háziorvosok, mégis közel fele annyi támogatás jár nekik érte, mint a háziorvos kollégáiknak, pedig a fogászati alapellátásnak nagyobb az anyagigénye, és sokszor műszerigénye is. Természetesen nem elvitatni akarják a háziorvosoknak járó finanszírozást, csupán a minimumfeltételeket biztosító finanszírozást kérnek, követelnek. A fogászati alapellátás annak ellenére van megkülönböztötve finanszírozást tekintve, hogy jogszabály szerint ugyan úgy a kötelező alapellátás részre. Ma átlagosan évente(!), egy patiens után 3300 forintot kap egy fogorvos, pedig az egészséges működéshez minimum 7 ezer forintra lenne szükség.
Hiába a sokadik sztrájk, csak felszínesen kezelik a problémát
Három évvel ezelőtt sikerült plusz 2 milliárd forintot kicsikarni a fogászati szakmának, ami praxisonként havi 50 ezer forintot jelentett, és két éve, a sztrájk hatására, egyszeri 3 millió forintot adtak rendelésenként, ami havi 250 ezer forintot jelentett. De ez az összeg tartósan nem épült be a finanszírozásba, és azóta is hiányzik a fogászati kasszából. A gyakorlatban így, a 2018-as évben, havi 120 ezer forinttal kevesebbel kellett gazdálkodni, az előző évhez képest.
“A kormányzat akkor ígéretet tett, hogy egy-két éven belül megkezdődik a fogászatok finanszírozásának rendezése, ám ez aztóta sem történt meg” -nyilatkozta dr. Nagy Ákos a medicalonline.hu-nak.
Fontos hermetikusan külön választani az orvos tb-s és magánrendelését. A tb-s rendelést a fogorvos a szerződés szerinti időpontokban és óraszámban ellátja az állami finanszírozással, és ezen kívüli időszakban és óraszámban ellátja, tetszőlegesen, a hivatalos magánellátását, saját finanszírozással. A szakma írott szabályainak megfelelően és az etikus eljárás követelményeként a magánbeteget és az állami biztosított beteget is ugyanolyan ellátásban részesítik. Ám nem nehéz belátni, hogy csak a szaktudást tudja ugyan olyan szinten biztosítani, ha az állami finanszírozott rendelésen nem tud a legjobb minőségű anyagokkal és eszközökkel dolgozni, mert nincs rá pénz. Ezeket a magánpraxisban a patiens kifizeti, így rendelkezésre tudnak állni. A fogorvosok ezért rákényszerülhetnek a kevésbé jó minőségű anyagok és eszközök használatára, ami az ellátás minőségét ronthatja, amin a legnagyobb szakmai profizmus és elhivatottság sem segíthet. Szerencsére ez a ritkább, mert sokszor, a profizmus és a szakmai elhivatottság okán, a fogorvosok a saját magánpraxisuk bevételéből pótolják ki az állami rendelés hiányosságait. Sok fogorvostól való félelem és horror storytól függetlenül, az, aki rendszeresen jár fogorvoshoz, tudhatja, hogy a fogorvosok nagyon is tiszában vannak azzal, hogy a fog végén egy ember található. Sokszor emberi és lelkiismereti tényezők határozzák meg az állami ellátás sikereit, és meglátásom szerint csak a szakma elhivatottságával és jóindulatával kikövezett úton döcög az állami fogászati alapellátás. De kérdés meddig, hiszen tartósan nem várható el a fogorvostól, hogy a magánidejében, magánpraxisából és magánpénzéből finanszírozza az önkormányzatra sózott kötelező állami feladatot, ahogyan egy maszek buszsofőrtől sem, hogy a maszek bevételéből tankolja a volános buszt.
Drága szakma, kevés pénz
Abban sem különbözik a tb-s és a magán patiens, hogy mindkettő ugyanazokat várja el: kiváló minőséget, kiváló ellátást, korlátlanul és azonnal. De míg a magánellátásban a patiens maradéktalanul megfizeti az álatal kívánt anyagköltséget, és a kért szolgáltatási díjat (amiből a bér is fizethető, és a rendelő is fejleszthető), úgy a tb-s patiens után (akit ugyanúgy megillet az ellátás) az állam nem fizeti meg maradéktalanul a költségeket.
Sokat változott a patiensek hazai szemlélete a fogászati alapellátást illetően, és sokan azt hiszik, nem is nagyon van biztosított ellátás, pedig ez nem igaz. 18 éven aluli patienseknek minden ellátás ingyenes, 18 és 62 éves kor között a fogpótló kezelések kivételével minden más ingyenes, és 62 éves kor fölött szintén minden ellátás ingyenes. Egyes ellátásoknál azonban technikai díjak fordulhatnak elő, pl fogszabályozásnál, protéziseknél…stb. Tehát nagyon is létezik biztosítotti kezelés, amit az állami kezelés keretein belül el kell látni, ami a biztosított patiens joggal el is várhat, hiszen biztosítás formájában megfizeti azt. Azonban kevesekben tudatosul, hogy a fogászati alapellátásba ennek minimális töredéke csöpög le.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a speciel gyerekkörzetek, ahol csak a 18 éven aluli patienseket látnak el, még rosszabb helyzetben vannak, hiszen teljes egészében az állami finanszírozásra támaszkodhat, ugyanis minden ellátás ingyenes, ami ugye nem elegendő a tisztességes működéshez. Ezeknek a körzeteknek ráadásul a létszáma is kolátozott; egy körzetbe csupán 1800 fő tartozhat.
Ergo, ha nagyon akarja, a fogorvos tudja ugyanazt a minőségű tömőanyagot biztosítani, mint amit sokan a magánrendelésen kérnek, de akkor a vége az lenne, hogy havonta ki kellene sorsolni azt a 10-20 embert, akinek betömik a fogát, mert annyira drága. Nem nehéz ezért kitalálni, hogy az orvosok, a tapasztalataikra építve, az ár-arány értékben a legmegfelelőbb, de a magánellátásban használttól mindenképp olcsóbb anyagot használnak.
A fogorvosok fizetnek a foghúzásért
335 forintot fizet egy fog kihúzásáért a társadalombiztosítás, azonban a valóságban ez a legolcsóbb feltételek mellett is minimum 580 forintba kerül. A finanszírozó állítólag azért finanszírozza alul a foghúzást, mert a fogmegtartó kezeléseket részesíti előnyben. Azaz alapból az a feltételezés, hogy a fogorvosok lusták elvégezni tisztességesen a dolgukat, és ha kifizetnék a teljes árat, akkor mindenkinek csak huzigálnák a fogát. Ami persze abszurd feltételezés, de talán ezt még be is nyelnék a fogaink doktorai. De nemcsak a húzás alulfinanszírozott, hanem minden más is. A finanszírozási tételek a 18 évvel ezelőtti szinten befagytak. Az inflációt és a béremelkedést is figyelembe véve, ma, minimum, dupla annyinak kellene lennie a finanszírozásnak. Kb. pont annyival, mint amennyi a valós követelés. Az alacsony finanszírozásból következik, hogy a fogorvosoknak sokszor sakkozniuk kell a műszervásárlásnál. Egy normális fogó készlet 70 ezer forinttól kezdődik, és a határ a csillagos ég. Sokszor a fogorvosnak el kell döntenie, hogy megveszi e az olcsóbb és gagyibb műszert, amit a TB finanszírozásból megengedhetne magának, vagy éppen saját bevételéből vesz egy drágább, jobb minőségűt. A gagyibb műszer különösen akkor cikisebb, ha épp a patiens foga alatt roppan össze, ami azért kellemetlen mind a patiensnek, mind az orvosnak, így az esetek döntő többségében az orvosok a saját műszereiket hasznáják a TB-s ellátások esetében is. Ma már, egy valamire való TB-s fogorvos nem engedheti meg magának, hogy gagyi eszközei legyenek, de nem engedheti meg magának a jó minőségűt sem. 50-70 fúrója minden fogorvosnak van, ami 70 ezer forinttól kezdődik. Az igazán profi 7-8 ezernél kezdődik darabja. Ahogyan egy gyökérkezeléshez szükséges készlet is 60 ezer forint egy dobozkával.
No de mit és mennyire is finanszíroz a TB? És mennyibe kerül valójában? Lássuk pár példát:
Nem húzva tovább a foghúzás témáját, azért mégis érdemes megemlíteni, hogy a finanszírozott 335 forintból 250 forint csak az érzéstelenítő lidocain tűvel és fecskendővel, hogy a patiens fájdalom nélkül élje át a műveletet. Továbbá jól szemlélteti a helyzetet az is, hogy valamikor 30 perceket is lehet killódni egy fog kihúzásával. Azaz, ha két fog félórás húzását számoljuk, az azt jelenti, hogy nemhogy a fogorvos és asszisztense keresett 670 forintot a tb-től, hanem még rá is fizetett. Aki pedig nem tudná, a fogorvosi egyetemi képzés 5 + 3 év rezidens képzéssel. A beugró és a tankönyv az első évben pedig kb. 1 millió forint.
Egy megfelelelő, közepes méretű és felszínű, tömést érzéstelenítéssel, mindennel együtt 2000 forinttal finanszíroz a társadalombiztosítás. A valóságban ez anyagárban, mindenféle óradíj nélkül(!), (csak a tömőanyag, a maszk, nyálelszívó, kesztyű, pohár, érzéstelenítő…stb) 5000 forintra jön ki. Egy tömés. Itt csak elmélkedhetünk azon, hogy ma Magyarországon egy orvos elvárható minimális órabére min. 2500 ft, egy asszisztensé pedig 1000 ft lenne.
Azonban ha egy kezelés belecsúszik az időkorlát sávjába, az ovos az elégzett kezelés után semmiféle finanszírozást nem kap. Egy fogat egy évben egyszer lehet tömni, szűrővizsgálatot szintén egy évben egyszer lehet elszámolni, míg a fogkőszedést állcsontonként évente kétszer ( fél évente egyszer). De például a vizsgálat, gyökércsatorna átöblítése, recepet, beutaló, érzékenység kezelés és ideiglenes tömés készítéséért sem jár a finaszírozás.
És amint látszik, mindegyik ellátásfajtánál problémás a kifizetés, hiszen az apróbb, értékben kevesebbet érő beavatkozások is alulfinanszírozottak, amiből nagyon sokat kell csinálni, és a nagyobb értékű beavatkozásnál pedig még jobban ráfizethet az orvos. Ebből nagyon az következhet sokak számára, hogy az állam az alapellásra ad épp annyit, hogy ne omoljon össze, majd elvárja, hogy az fogorvosok a magánpraxisukból tapossák ki a működési hiányt, ami végső soron a patiensek magánellátásba történő átterelését vetíti elő.
A sztrájk végső soron ezt az idült alulfinanszírozást hivatott orvosolni; a fogászati szakma azt szeretné, ha az egy patiensre jutó évi átlagos 3300 forintos támogatás minimum 7000 forintra emelkedjen.
Se sztrájk, se szabadság
Tekintettel arra, hogy a fogorvosok a praxist vállalkozásban végzik, a törvényi értelemben vett sztrájk leginkább kollektív szabadságolást jelent a gyakorlatban, hiszen sztrájkhoz való joguk nincsen, csupán a munkabeszűntetéssel tudnak hangot adni ügyüknek.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy a fogorvosok, a teljes évi tevékenységük során, csak a legindokoltabb esetben tudnak szabadságra menni, hiszen, amellett, hogy a beteg igényli az ellátást, a szabadság alatt nincs bevétele a rendelőnek, így még kisebb bevételből kell kigazdálkodni a bért, az anyagköltséget és minden olyan kötelező kiadást, ami munkavégzés nélkül is kiadást generál. Attól, hogy az orvos szabadságon van, a szolgáltatásoknak (pl. internet, telefon, közművek) alapdíja van, a járulékokat és adókat ugyanúgy egész hónapra kell fizetni. Arról nem is beszélve, hogy tartós helyettesítésért a fogorvosnak fizetnie kell, női fogorvosnak saját bevételéből kell biztosítania esetleges szülési szabadság esetén, hiszen vállalkozóként számára fizetett nem jár.
Nem feltétlen kiszámítható életpálya
