Minél közelebbről nézzük a magyar gazdaságot, annál több kérdőjelet lehet megfogalmazni – állapította meg Surányi György egyetemi tanár, volt MNB-elnök a Pénzügykutató Zrt. konferenciáján. Véleménye szerint túlságosan prociklikus a magyar gazdaságpolitika, ez idővel inflációt okoz, miközben az MNB tudatosan gyengíti a forintot.
Nagy a száguldás
A gazdaság egyértelműen száguld: idén a tavalyihoz hasonló, 5 százalékhoz lehet közel a GDP-bővülés üteme, így a magyar fejlettség elérheti az uniós átlag 72 százalékát. A látszólag gyors tempó ellenére azonban a régió elhúzott mellettünk. Például 2010-2018 között a balti államok 17-21 százalékkal zárkóztak fel az európai átlaghoz, a magyar gazdaság viszont csak 7 százalékra volt képes.
Kiugróan alacsony a magyar felzárkózási ütem az egy főre jutó fogyasztásban, ott ugyanis csak 6 százalék volt 2010-2019 között a javulás. Hasonlóan rossz a helyzet a termelékenységnél: 2010-2019 között a növekedés mértéke összesen 9-10 százalék, azaz az éves átlag 1 százalék alatti – ez megegyezik a fejlett Európa átlagával -, ehhez képest például a lengyelek bő kétszeres ütemet hoztak össze.
Itthon mindenki a gázra lépett
A 2018-2019-es magas GDP-ütem a 2,5 százalék körüli potenciális növekedés felett jár. Ennek a fő oka az erőteljes prociklikus gazdaságpolitika, amelyet a fiskális, a monetáris és a jövedelempolitika egyaránt maximálisan segít – állapította meg Surányi György.
A jelek szerint a magyar gazdaságpolitika nem fogadta meg az 1995 előtti és a 2001-es időszak fő tanulságát, amely úgy szól: a fenntartható növekedést az exportnak és a magánberuházásoknak kell húzniuk. Ettől az útról látványosan letért a magyar gazdaság az utóbb három évben – miközben az egyensúlyi mutatók nem álltak fejre.
Ez az erózió egyelőre nem olyan erős, hogy az veszélyeztetné a jelenlegi gazdaságpolitika fenntarthatóságát – fogalmazott az MNB volt elnöke.
Az egyik fontos növekedési alapot az uniós források felhasználása jelenti – ez azonban Surányi szerint nem folytatható a végletekig, főleg mert az unió idővel egyre kevesebb forrást biztosít. Ez ugyanolyan keresletteremtést jelent, mintha a fiskális vagy a monetáris politika lépne.
A másik bázist a túlzó költségvetési források jelentik.
A harmadik növekedési oldalt a negyedévről negyedévre lazuló monetáris politika jeleneti. A növekvő negatív reálkamatszint ugyanis egyre erősebb hitelezési stimulust jelent. Az állampapírok hozamgörbéjének hosszú oldalát pedig az MNB művi úton szorítja le. Az MNB nem konvencionális eszközeinek alkalmazása indokolt volt 2013 és 2016 vége között, ma már azonban nem – szól az értékelés. A jegybank akkor stimulálja a hitelezést, amikor már nincs erre szükség.
A magyar jegybank tudatosan gyengíti a forintot – jelentette ki Surányi György. Ehhez az egyik fontos eszközt az alacsony reálkamat jelenti.


