Az ázsiai márványospoloska a Távol-Kelet trópusi, szubtrópusi területein honos rovar, nemzetközi szállítmányokkal, turisták bőröndjeibe bújva potyautasként érkezett Észak-Amerikába és Európába. Hazánkban Budapesten észlelték először 2013-ban, az azóta eltelt néhány évben viszont rettegett hírnévre tett szert főleg a városi lakosság körében.
Nem bogár, de büdös
A faj „otthon hagyta” az egyedszámot természetes módon szabályozó ragadozóit, parazitáit és kórokozóit, ezért az új környezetben hihetetlen mértékben képes szaporodni. Mivel pedig röpképes és minden látszólagos esetlensége dacára igen fürge rovarról van szó, gyorsan tud új területeket meghódítani. Nem egyedi eset, több inváziós állat- és növényfaj terjed hazánkban, ám ez a poloska tömegek életét érinti közvetlenül. A tél elől fagytól védett zugokat keres, ráadásul úgy tűnik főleg emberi településeken, ezért az első hűvösebb őszi napok beköszöntével akár naponta több tucatnyi rovar próbál bejutni a lakásokba.
A legnagyobb gond, hogy ha az ember agyon csapja őket vagy megpróbálja kitessékelni, védekezésként átható, bűzös váladékot bocsátanak ki.
Ezért nevezi őket a népnyelv büdösbogaraknak, ami viszont tudományosan cseppet sem helytálló, mert rendszertanilag a félfedélszárnyúak, és nem a bogarak rendjébe tartoznak – a „poloskainvázió” jelen állásáról Kóbor Péter biológust, a Magyar Természettudományi Múzeum Szipókás rovarok gyűjteményének kurátorát kérdezték.
Nem látni, hol a vége
Napok óta egyre több poloska jelenik meg házak, lakások közvetlen környezetében a bejutás reményében, a szép, napfényes őszi idő nem térítette el őket, a nappalok rövidülése alapján tisztában vannak a naptárral. Mégis:
A szerda, csütörtök folyamán érkezett, tartósnak ígérkező lehűlés következtében a behúzódás minden bizonnyal fokozódni fog az előttünk álló időszakban
– mondja a 24.hu-nak a szakember.
A távolabbi kilátásokkal kapcsolatban sem mondhatunk semmi biztatót. Még nem bizonyított, de minden jel arra mutat, hogy egy vegetációs időszakban az ázsiai márványospoloskák két generációja is ki tud fejlődni Magyarországon. Nehéz megjósolni, hol lesz a vége, hiszen a faj szélsőségesen polifág – a görög kifejezés szó szerint sokevőt jelent, poloskánknak több mint 300 tápnövénye ismert.
A populáció persze nem nőhet a végtelenségig, de ma még senki nem tudja megmondani, hogy mikor és hol áll be a természet eltartóképességéhez igazodó, stabil egyedszám. Haszonnövények „pusztításával” egyébként komoly károkozásra képes, de jelenleg gazdasági jelentőségű károkról nem beszélhetünk, és arról sincs elég információ, hogy az őshonos növényekre gyakorolt hatását felmérhessük.
Városokban összpontosul
Egyelőre tehát „csak” bosszantó tömeges berepülésével és a bűz terjesztésével – ez viszont olyan mértékű, hogy a közösségi oldalakat ellepik a panaszok, és a neten találkozhatunk több poloskatérképpel is. Ezek többsége, amelyek a lakosság fajfelismerésére és bemondásra épülnek, értéktelenek – szakmailag helytálló, ellenőrizhető adatok alapján összeállított poloskatérképet ide kattintva talál.
Itt is feltűnő, hogy a legtöbb észlelés Budapestről és nagyobb városokból származik, amit akár annak is tulajdoníthatnánk, hogy ezeken a helyeken több ember él. Pedig nem erről van szó. A melegebb éghajlatú területekről behurcolt fajok túlélésének és megtelepedésének kulcsa a mérsékelt égövön, sikerül-e túlélniük a telet.
A városok hőszigetként működnek, átlaghőmérsékletük meghaladja a természetközeli élőhelyekét
– fogalmaz Kóbor Péter.
Az ázsiai márványospoloskák bázisként használják a városokat. Miközben országszerte egyre több helyen jelennek meg lehet, hogy télre behúzódnak a városokba, majd tavasszal innen rajzanak szét ismét táplálkozni és szaporodni.
Könnyű mellényúlni
Mit lehet ellene tenni? Egyelőre gyakorlatilag semmit, nem lehet rovarirtóval teleszórni az országot. Folynak kutatások a márványospoloskára szakosodott parazitoid élőlények esetleges bevetésére, ilyen lehet az úgynevezett szamurájdarázs, de nagyon óvatosan kell bánni velük. Ha nem vagyunk elég körültekintőek, a poloska őshazájából újabb veszélyes, inváziós fajt szabadíthatunk a saját fejünkre, a példáért nem kell messzire menni.
Az ugyancsak Ázsiából származó harlekinkaticát levéltetvek ellen, biológiai növényvédelem céljából hozták Európába, és bár jól végzi a munkáját, olyan erős riválisa több őshonos katicának, hogy mára szinte kiszorította őket élőhelyükről. Ezzel annak idején senki nem számolt.
Csak a mechanikai védelem
Visszatérve a védekezésre, egyedül mechanikai módszerekben bízhatunk. hermetikusan nem zárhatjuk magunkra a lakást, elég egy ajtónyitás, szellőztetés, máris bent van jó pár poloska, de tényleg elég a legkisebb rés is, amin lapos testüket át tudják préselni. Az is elég, ha erkélyre, udvarra teregetünk, ezekben a hetekben a megszáradt ruhákkal is számos egyedet vihetünk be magunkkal.
Odabent ideális búvóhelyet keresve hangosan döngve repülnek, vonzza őket a fény. Előbb-utóbb aztán nyugalomra lelnek a szekrény mögött, ágy alatt, a ruhásszekrényben, a legképtelenebb, de mindig szűk zugokban.
Ha az ember megfogja vagy agyonnyomja őket, „vegyitámadás” a válasz, a bűztől nehéz megszabadulni. Nincs rá hatékony recept, ki a rovarirtó spray-t veti be, más a porszívóra esküszik, gumikesztyűt húz, vagy zacskót fordít a kezére és úgy kapja el. A faj itt van, megtelepedett, és minden jel arra mutat, kiválóan feltalálja magát hazánkban, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell jelenlétéhez.
