Kevés olyan ház épült az elmúlt ötven évben Magyarországon, amiért az építészek és az átlagemberek egyaránt lelkesedtek. Ilyen üdítő kivétel a kecskeméti Virágablakos-ház – azt is lebontják hamarosan.
Kecskemét igazi értéke sétálós főtere, mely valójában több kisebb térből, parkból adódik össze: a Szabadság, Kálvin, Kossuth, Katona József terekből. Építészeti kincseinek java is itt van: gyönyörű templomok, a híres zsinagóga, a Lechner tervezte városháza és az ország egyik legismertebb szecessziós épülete, a Cifrapalota (melyekre természetesen még visszatérünk). És itt van a Kodály Intézet 1977-ben átadott gyönyörű könyvtára is. Természetes volt, hogy ha már Bács-Kiskun megyét járjuk be a Mi vidékünk projekt keretében, akkor ezt is felkeressük. Mert szemben mondjuk az orgoványi művelődési házzal, amelyet a község vezetése is igyekszik felújítani, ezt hamarosan lebontják.
Hogy Kecskemét szerethető városmagja megmaradt, és ma ilyen jókat lehet sétálni a környékén, abban nagy szerepe volt a néhány éve elhunyt Kerényi József Péternek. Főépítészként az 1970-es években és az 1980-as évek elején ő volt az, aki megmentette az úgynevezett Bánó-házat, ebből lett a Naiv Művészek Múzeuma, és az ő tervei szerint alakították át a zsinagógát is. Bár ennek belső terét felszabdalták több szintre, a lehetőségekhez képest ésszel és érzékkel nyúlt hozzá, így megmaradt valami eredeti szépségéből, ráadásul a ház újra működni kezdett, miközben abban az időben még egyáltalán nem volt egyértelmű a megüresedett zsinagógák megtartása. Kicsivel odébb kiszabadított egy korabeli kereskedőutcát a bódék szorításából, és új élettel töltötte meg az egykori ferences kolostort, melyben akkoriban egy borforgalmi kereskedővállalat működött. Itt kapott otthont a Kodály Intézet. A hangulatosan helyreállított műemlékhez a háztömb másik oldalán egy új épületet is emeltek, egy könyvtárat. Ez lett a Virágablakos-ház.
Kerényi legtöbb munkája műemlékek átalakításáról szólt Kecskeméten, de itt most teljesen újat alkothatott. A teljesen új persze nem öncélút jelentett. Ő ugyanis tulajdonképpen organikus építész volt, abban az értelemben, hogy mindenhol a környezethez igazodott – akkor is, ha az épített környezetet jelent. Ezért van, hogy az ugyanezekben az években épült bugaci Pásztormúzeum épülete, vagy a pusztavacsi jeltorony a pásztorkunyhók világát idézi meg, míg a kecskeméti Szórakaténusz Játszóház a szomszédos Bánó-házhoz igazodik, mely az alföldi mezővárosok jellegzetes nemesi lakóháza volt.
