Jól fizetik a papokat? Mire költ az egyház? Miért kell fizetnünk a temetésünkért az egyháznak? Hogyan ölhette meg Heródes király Jézust, ha hamarabb halt meg? Lottóznak a papok? Hogyan lehet beszedni az egyházi adományt, hogy az adakozó mindeközben jó kedvű maradjon? Hogy van az, hogy államilag nem támogatott vallási közösségek virulnak, miközben az állam lélegeztető gépen tart egyes gyülekezeteket? Ezeket a kérdéseket nem egy kritikus internetes blog vetette fel, hanem kecskemétiek tették fel személyesen:
Feczák László görögkatolikus papnak, Hatházi Róbert római katolikus papnak, Kis János evangélikus lelkésznek, Kuti József református lelkipásztornak és Mike Sámuel baptista lelkésznek a Vágódeszka bisztróban tegnap este.
Az országszerte egyre népszerűbb, provokatívnak tűnő, valójában sokunkat foglalkoztató – „Szólj be papnak” – nyitott szellemiségű esemény 2017 februárjában kezdődött el három debreceni keresztény gyülekezet összefogásával. A kezdeményezés célja egyfajta „kocsmai evangelizáció” volt, ahol a szervezők alkalmat szerettek volna adni főleg olyanok számára, akik nem járnak templomba és gyülekezetbe, de mégis saját életükben kérdésként merül fel az Istenről való gondolkodás, vagy a bevett egyházak képviselőinek álláspontjáról való beszélgetés.
A recept bevált, mert Debrecent követte Budapest és sok más vidéki város, most Kecskemét is. A helyi szervezők, Papp Attila Gyula vezetésével arra biztatták a látogatókat, hogy bátran, tabuk nélkül kérdezzenek, tegyenek észrevételt, kezdeményezzenek vitát hús-vér emberek között, azonos térben a keresztény hit nagy témái kapcsán – kik vagyunk? hogyan éljünk? mi a kapcsolatunk Istennel?
Azt is megtudtuk, hogy lesz folytatása a „Szólj be a papnak” Kecskeméten. A papok és lelkészek nagyon jó fejek, nagyon emberiek voltak, akik Isten szeretetét úgy közvetítették a kocsmai evangelizáció során, hogy nem kerülték ki a materiális világ kínos kérdéseit sem.
Mi is várjuk a folytatást, mert a telt házas rendezvényen sokan elmondták, bárcsak több hasonló ilyen eseményre kerülne sor a városban – ide értve a politikait is – ahol érdemi, valós, nyílt vita folyhatna a városunkat érintő kérdésekről (például közlekedésről, kultúráról, ifjúságról).
Egyszóval ezen az estén nem volt előre megkoreografált válasz, hanem csupán nyitottság, érdeklődő figyelem és jó szándék.