Egy olyan törvénytervezetet készül elfogadni a parlament, amelyben a rémhírterjesztésnek egy új kategóriája is benne van. Ez az az úgynevezett felhatalmazási törvény, amelyről már tegnap vitáztak a képviselők, és nem kapott zöld utat egyelőre az elfogadása. Így szól az említett passzus:
„Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A rémhírterjesztést eddig is büntették, nem ezzel van a baj. És nem is arról van szó, hogy mi, vagy másik lapoknál dolgozó kollégáink rémhíreket akarnak terjeszteni és majd nem lehet. Az a problémánk ezzel a szigorítással (és sok-sok újságírónak), hogy nem egyértelmű. Ki és milyen alapon dönti el majd, hogy milyen cikkek lehetnek alkalmasak arra, hogy a védekezés erdeményességét akadályozzák, meghíúsítsák? És vajon mit jelent az eredményesség? Szerintünk semmilyen intézkedésnek nem lehet azonnal eredménye, az csak később derül ki. Mert attól, hogy hivatalos valami, és még ráadásul jó szándékkal is döntenek róla, nem biztos, hogy a várt eredményt hozza. Tehát elképzelhető akár az is, hogy éppen a meghozott intézkedés nem jár erdménnyel, mert alkalmatlannak bizonyul, függetlenül bármilyen hírközléstől. De ha vannak is cikkek, Facebook posztok, ezek alapján már indulhat is azonnal az eljárás. Miközben az eredmény vagy eredménytelenség csak később derül ki. A tapasztalatokból, számokból.
Aggodalomra adhat okot az is, hogy a köztévének hazudott propaganda gépezet híradóiban az Indexről, a 444.hu-ról, a 24.hu-ról beszélnek rémhírekkel kapcsolatban, és fideszközeli megmondóemberek is egyértelműen az úgynevezett független sajtóról beszélnek úgy, hogy kijárna már a börtön egy-két újságírónak. Tehát a legnagyobbakról van szó, és nem feltétlenül csupán a szánt szándékkal hazugságokat terjesztő internetes posztolókról. Ebből könnyen következtethet az olvasó, néző, hallgató arra, hogy ezeknek a sajtótermékeknek a csitítását szolgálhatja az intézkedés.
A mostani helyzetben még az is elképzelhető, hogy valójában az igazságot közlő hírportálok ellen indulnak majd eljárások. Hiszen amíg az lesz az igaz, amit a hivatalos szervek közölnek, addig könnyen fennálhat ez a helyzet. A közösségi médiában orvosok százai panaszkodnak, hogy nincsen megfelelő védőfelszerelésük, miközben az Operatív Törzs tájékoztatói alapján a közvélemény teljesen más benyomást kaphat. Éppen az úgynevezett független sajtó volt az, amely felhívta ezekre a hiányosságokra (is) a figyelmet. Ha ezért büntetés jár majd legközelebb, akkor nagyon nincsenek rendben a dolgok Magyarországon. Talán anno Csernobilban is elhitték milliók a hivatalos tájékoztatást, és vegzálták az igazságot kapargatókat. Majd a történelem rácáfolt a hivatalos információkra, és ma azokat tekintjük hősöknek, akiket akkor a pokolba kívánt a központi vezetés. Ezzel nem állítjuk, hogy most is ez történik, és nem akarjuk párhuzamba állítani a két veszélyhelyzet. De a példa arra mindenképpen jó, hogy rámutasson: a ma rémhírkeltőnek titulált sajtótermékek könnyen lehetnek évek múltán azok, akiknek köszönet jár, és nem ellenük indított hadjárat.
Félreértés ne legyen. Nem csupán magunkért aggódunk, hanem összességében a információ szabadságáért. A rémhírterejsztés bűntette különben nem újdonság a magyar jogban. Most is benne van a törvényben, hogy:
„Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Ez alapján például bajban lehetnek azok a kecskeméti és országos sajtótermékek, akik napok óta azzal foglalkoznak, hogy Bodrozsán Alexandra önkormányzati képviselő időseket és gyerekeket fertőzhetett meg. Miután Brüsszelben járt március elején, és onnan hatodikán hazatérve nem vonult karanténba. Most nem térünk ki arra, hogy miért műbalhé már eleve az ezt felhántorgató kecskeméti Fidelitas nyílt levelének tartalma. Vagy, hogy miért nem lehet szó járványügyi szabályszegésről ebben az esetben (a cikkek alapján feljelentették emiatt a képviselőt). Csupán arra mutatunk rá, hogy ezek az írások alkalmasak lehetnek arra, hogy a képviselő környezetében riadalmat keltsenek. És nem azért, mert megírtak egy esetet. Hanem azért, ahogy megírták.
Mert igen, mi is írtunk karanténban lévő diákokról, akiknek a társai megijedhettek. Ugyanakkor egyetlen cikkünkben sem libáztunk le senkit (a képviselőt lelibázták); egyetlen cikkben sem írtunk arról, hogy micsoda felelőtlen viselkedés volt, hogy esetleg egy ideig még bejártak az iskolába (az említett cikkek mind a képviselő felelőtlenségét firtatják); nem írtuk azt sem, hogy veszélyeztethették társaikat, tanáraikat és mindenkit, akivel találkoztak. És mivel mi nem csomagultuk ilyen köntösbe a cikkeinket, nem is akartak a kommentelőink senkit lelőni, börtönbe zárni, és nem neveztek senkit pedofilnak, utcalánynak, másokat szándékosan megfertőzőnek. Bodrozsán Alexandra ezeket mind megkapta. Akkor, amikor azt olvassuk ezekben a sajtótermékekben is a miniszterelnökre utalva, hogy most az összefogás ideje van, nem a politikai acsarkodásoké. Egyébként ezt vallja a Fidelitas is, amelynek kecskeméti szervezete e szerint nem érti a leckét. Pedig olvashatná központi Facebook oldalukon:
„A politikai széthúzás és a politikai viták helyett elérkezett az összefogás ideje.”
Az addig rendben van, ha a sajtó esetekről ír, még akkor is, ha lesznek mindig olyanok, akikben ez félelmet kelt. A tájékoztatásnak ugyanis fontos szerepe van abban, hogy az emberek tudják, mivel állnak szemben. Sokan a jobb félni, mint megijedni mondást tartják igaznak ezekben a napokban. Mi is úgy gondoljuk, hogy a rendszeres tájékoztatás elengedhetetlen ahhoz, hogy felkészüljünk, amire fel lehet készülni. Ez pedig nem pánikkeltés, hanem figyelmeztetés. De nagyon nem mindegy a tálalás.
És rámutat a kiskunfélegyházi polgármester mai esete is arra, hogy bárki az akaratán kívül milyen könnyen lehet rémhírterjesztő. Reggel azt közölte, hogy van koronavírusos beteg a városban, délután pedig azt, hogy nincs. Szerinte azt történt, hogy a hatóság előbb arról tájékoztatta határozatban, hogy van egy beteg a városban. Majd arról, hogy még csak nem is tesztelték a korábban betegnek kikiáltott illetőt. Vagyis ha ez tényleg így van, akkor egy jóhiszemű városvezetőt simán börtönbe csukhatnak, ha egy hatósági rossz tájékoztatás alapján tájékoztatja a lakosságot. És vele együtt a börtönbe vonulhatnak a helyi és országos sajtótermékek kiadói, újságírói a hírközlés után.
Ez is csak azt erősíti bennünk, hogy szükség lenne hiteles, gyorsan és pontosan közölt területi adatokra. Akkor talán nem fordulna elő senkivel az, ami Csányi Józseffel megesett. Mert mi elhisszük neki, hogy őszintén akarta tájékoztatni a lakosokat, azonban önmagán kívül lett rémhírterjesztő (amennyiben igaz a legújabb tájékoztatása). Örülhet, ha nem lesz következménye ennek. És örülhet minden sajtó, amely lehozta az információt.
