A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 21 éve folytat országos felmérést a nálunk gyakori madárfajok állományáról. A 2019-es elemzés eredményeit most tették közzé.
A vizsgálat megállapítja, hogy húsz év alatt a vizsgált 114 madárfajból 30-nak csökkent jelentősen az egyedszáma. A réti tücsökmadár és a kerti poszáta esetében évi 5 százalékot meghaladó az állománycsökkenés, a maradék 28 faj esetében ennél kisebb mértékben fogynak az egyedek, de például a fehér gólyából, a kakukkból, a házi verébből és a búbospacsirtából is egyre kevesebb van.
A legnagyobb veszélyben az agrárélőhelyeken megtalálható fajok (21 faj a 30-ból), valamint a távoli helyekre, Afrikába, a Szaharától délre vonuló fajok (16 faj a 30-ból) vannak.
34 madárfajnál tapasztaltak viszont növekedést a kutatók, mint például a fekete rigónál vagy a tőkés récénél. Az örvös galamb és a nagy kócsag egyedszáma évi 5%-nál jobban gyarapszik.
Az európai kihalási hullámért egyértelműen az intenzív mezőgazdaság a felelős. Európában 40 év alatt 60 százalékkal zsugorodott a mezőgazdasági területeken a fészkelőállomány. Magyarországon az EU-csatlakozás óta nő a növényvédőszer- és műtrágya-használat, a termesztett növénykultúrák sokfélesége zsugorodik, egyre jelentősebb a gépesítettség, ami azzal jár, hogy az élőhelyek nagyon gyorsan megváltoznak, például nagy területeket egy nap alatt betakarítanak a gépek. Mindezek oda vezetnek, hogy az élőhelyi változatosság csökken.
A jelentés arra is kitér, hogy az erdei madarak számában 2017-ben a korábbi növekedés csökkenésbe fordult. Ennek egyik oka, hogy a papíron erdőnek számító friss telepítéseket az érzékeny madarak nem tudják birtokba venni, másrészt az erdei madarak egy része mezőgazdasági területen táplálkozik, így a mezőgazdasági területek állományváltozásának hatása begyűrűzik az erdőkbe is.
