Osztie Zoltán katolikus pap a Hír TV egyik műsorában fejtette ki véleményét a középületekre felkerülő szivárványos zászlóról, amit nemes egyszerűséggel csak
buzi zászlónak nevezett
többször is az adásban. Szerinte olyan abszurddá vált a társadalmi környezet, hogy már nem nem lehet szelídnek lenni és hallgatni. Mindezt persze a kereszténység védelmében. Így beszélt:
Majd az adásban
beteg életmódnak nevezte
azt, amit a szivárványos zászló képvisel, és hálálkodott, hogy Novák Előd leszaggatta a zászlót a budapesti városházáról (azóta már máshonnan is). Erről így fogalmazott:
Keresztényi-e, ha egy katolikus pap buzizik?
Csakhogy keresztényinek mondható-e, ha bármely kisebbségről ilyen megvetéssel beszél egy katolikus pap? Hiszen az az egyház, amelyet képvisel, eredendően éppen az üldözöttek, az elesettek, az elnyomotak, a szükségben szenvedők gyámolítására jött létre. Pontosabban történetek tucatjai szólnak ilyen cselekedetekről. Nem mellesleg, ha Osztie Zoltán is hisz a teremtéstörténetben, akkor hite szerint úgy tudhatja, hogy az egyik embert éppúgy isten teremtette, mint a másikat. Legyen az akár beteg, bűnöző, gonosz, szép, egészséges, a világ legokosabbja, netalán saját neméhez vonzódó. Akkor viszont miért más az egyik a szemében, mint a másik? Mit gondoljon ezek után az a hívő, aki éppen Osztie atya prédikációit hallgatja és magáénak vallja a szivárványos zászlót? Mit szóljon bármely kisebbség, aki olyan katolikus templomokban fordul meg, ahol Osztie atya celebrál? Egyáltalán mit higgyen a vallásról, egyházról bármelyik tagja a szivárványos zászlót felvállaló közösségnek vagy az azokért kiállók? Mit gondoljon bárki egy papról, aki így beszél?
Melegnek lenni vagy buzizó papnak lenni abszurd?
A kérdés persze álkérdés, hiszen könnyen megválaszolható. Legalábbis úgy hisszük. Senki nem azért vonzódik a saját neméhez, mert egyik nap gondol egyet és akkortól homoszexuálisnak mondja magát. Viszont úgy sejtjük, hogy az igenis választás, ha valaki istent akarja szolgálni, és az ehhez szükséges iskolákban folytatja tanulmányait. Osztie atya ezt a pályát, hivatást, szolgálatot választotta.
Az atya szavaival élve: nem éppen akkor abszurd körülöttünk a világ, amikor egy katolikus pap (vagy akár bármelyik másik) beszél kirekesztően, megvetően egy-egy kisebbségről? Vajon Osztie atya az LMBTQ közösség bármelyik tagja és isten között nem akarna közvetíteni? Vajon nem akarná a lelki üdvüket? Vajon nem szeretne nekik megnyugvást, békét és szeretet kínálni a földi világban és hite szerint azon túl? Rengeteg kérdés van, és csupán párat vetettünk itt fel.
Lehet úgy is beszélni, ahogy az Kecskeméten történt
Kecskeméten auguszus 20-án különböző felekezetek képviselői beszéltek az új kenyér megáldása közben. Feczák László görögkatolikus pap mennyivel más beszédet mondott! Éppen ellenkezőjét, mint amit Osztie Zoltán katolikus pap. Nem tudjuk, hogy kinek, kiknek akart üzenni, de úgy vezette fel mondandóját, hogy nagyon is aktuális, és kérte a közönséget, hogy házi feladatként olvassák el az egész szöveget, amelyből idezte a következőt:
„Természetesen, ha megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd embertársadat, mint saját magadat”, helyesen jártok el. De ha a személyek között különbséget tesztek, bűnt követtek el, s a törvény, mint törvényszegőket, elmarasztal benneteket.”
Majd azzal folytatta (ezt mi egyszerűsítjük így le), hogy mit sem ér a hit tettek nélkül. Itt a beszéd. Élő Facebook közvetítésünkből vágtuk ki a részletet és nagyítottunk rá a papra, ezért rossz a minőség, de a lényeg a mondanivalón van.
Vagyis ha jól értjük, nem elég csak olvasni ezeket a sorokat és puffogtatni a szentírás mondatait, úgy is kell élni, ahogyan az tanít. Mármint aki e szerint igyekszik élni. És mi ilyennek gondoljuk a papokat. De ha Jakab apostol levelében az előző mondatok szerepelnek, akkor miként lehet, hogy egy katolikus pap buzizik az ország nyilvánossága előtt? Hogy mit gondol erről a Magyar Katolikus Egyház, annak fokmérője lehet, hogy Osztie Zoltán folytathatja-e szolgálatát.
