A Heti Hírek laptulajdonos főszerkesztőjének, Dr. Ábrahám Tibornak az alábbi írása a Pest Megyei Hírlap nagykőrösi oldalán jelent meg 1991. március 12-én, amikor még a Magyar Országgyűlésben képviselte a választópolgárokat. Amiért ma közöljük a 30 évvel ezelőtti gondolatokat nem más, mint annak a megdöbbentő helyzetnek a felismerése, hogy az egykori elemzés nagyon érvényes a mai helyzetre is. Sajnos… szerk.
A gondolkodó magyar állampolgárban felvetődik a kérdés, merre tart a parlamenti demokrácia és lesz-e valaha kiút a végeláthatatlan parlamenti viták személyeskedő retorikájából, lesz-e magyar kibontakozás. Hogy a kérdésre választ lehessen adni, tárgyilagosan elemezni kell az utóbbi két évet.
A politikai életben bekövetkezett változást nem követte, vagy legalábbis igen lassan a gazdaság átalakítása. Már a Németh-kormány reformistái is megkezdték a gazdasági átalakítást célzó úgynevezett deregulációs programot. Sajnos, a politikai rendszerváltás igen sok dilettáns politikust juttatott politikai pozícióba, másrészt a minisztériumokból, főhatóságoktól, állami hivatalokból mindazon gazdasági szakértők zöme eltávozott, akik annak idején reformista irányzatot képviseltek. A megmaradók csak azt teszik és képviselik, amit már korábban is tettek, mindent igyekeznek centralizálni és az állami beavatkozást növelni. Az új politikai vezetés bizonyos értelemben ezt a fajta irányvonalat követi is.
A dereguláció megállt, újabb áttekinthetetlen, megszorító, bürokratikus intézkedések szövevénye alakult ki. Ha az állam a régi módon nem képes a polgárairól gondoskodni – már pedig ma nálunk kétség kívül nem képes –, akkor a vele szemben támasztott minimális követelmény, hogy hagyja polgárait legalább boldogulni.
Az önkormányzatokra is olyan súlyos pénzügyi nyomás nehezedik, mely magát az elnevezést kérdőjelezi meg, hiszen nem lehet önkormányzatról beszélni ott, ahol a dolgok az állam központi elosztó akaratán múlnak.
Divatos manapság kormánykörökben a KGST-kereskedelem felbomlására, az öbölválságra hivatkozni. Ezek valóban negatív hatást fejtettek ki az amúgy is gyenge magyar gazdaságra. Azonban – például – a KGST felbomlását már lehetett látni és erre fel lehetett volna készülni.
Alapvető ok azonban mégsem ez, hanem a magyar gazdaság rendkívül alacsony teljesítőképessége. Így minden gazdasági fiskális vagy monetáris politika, mely nem a teljesítmények ösztönzésének irányába, hanem visszafogásukra irányul, inflációnövelő és válságot súlyosbító hatású.
Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a munkavállalókra, a vállalkozásokra és a nagyvállalatokra. Az emberek szemléletében mélyen beivódott az elmúlt 40 év egalitárius szemlélete és az ezzel összefüggő – bár morálisan természetesen más kategóriába tartozó – irigység.
