A Heti Hírek laptulajdonos főszerkesztőjének, Dr. Ábrahám Tibornak az alábbi írása a Pest Megyei Hírlap nagykőrösi oldalán jelent meg 1991. március 12-én, amikor még a Magyar Országgyűlésben képviselte a választópolgárokat. Amiért ma közöljük a 30 évvel ezelőtti gondolatokat nem más, mint annak a megdöbbentő helyzetnek a felismerése, hogy az egykori elemzés nagyon érvényes a mai helyzetre is. Sajnos… szerk.
A gondolkodó magyar állampolgárban felvetődik a kérdés, merre tart a parlamenti demokrácia és lesz-e valaha kiút a végeláthatatlan parlamenti viták személyeskedő retorikájából, lesz-e magyar kibontakozás. Hogy a kérdésre választ lehessen adni, tárgyilagosan elemezni kell az utóbbi két évet.
A politikai életben bekövetkezett változást nem követte, vagy legalábbis igen lassan a gazdaság átalakítása. Már a Németh-kormány reformistái is megkezdték a gazdasági átalakítást célzó úgynevezett deregulációs programot. Sajnos, a politikai rendszerváltás igen sok dilettáns politikust juttatott politikai pozícióba, másrészt a minisztériumokból, főhatóságoktól, állami hivatalokból mindazon gazdasági szakértők zöme eltávozott, akik annak idején reformista irányzatot képviseltek. A megmaradók csak azt teszik és képviselik, amit már korábban is tettek, mindent igyekeznek centralizálni és az állami beavatkozást növelni. Az új politikai vezetés bizonyos értelemben ezt a fajta irányvonalat követi is.
A dereguláció megállt, újabb áttekinthetetlen, megszorító, bürokratikus intézkedések szövevénye alakult ki. Ha az állam a régi módon nem képes a polgárairól gondoskodni – már pedig ma nálunk kétség kívül nem képes –, akkor a vele szemben támasztott minimális követelmény, hogy hagyja polgárait legalább boldogulni.
Az önkormányzatokra is olyan súlyos pénzügyi nyomás nehezedik, mely magát az elnevezést kérdőjelezi meg, hiszen nem lehet önkormányzatról beszélni ott, ahol a dolgok az állam központi elosztó akaratán múlnak.
Divatos manapság kormánykörökben a KGST-kereskedelem felbomlására, az öbölválságra hivatkozni. Ezek valóban negatív hatást fejtettek ki az amúgy is gyenge magyar gazdaságra. Azonban – például – a KGST felbomlását már lehetett látni és erre fel lehetett volna készülni.
Alapvető ok azonban mégsem ez, hanem a magyar gazdaság rendkívül alacsony teljesítőképessége. Így minden gazdasági fiskális vagy monetáris politika, mely nem a teljesítmények ösztönzésének irányába, hanem visszafogásukra irányul, inflációnövelő és válságot súlyosbító hatású.
Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a munkavállalókra, a vállalkozásokra és a nagyvállalatokra. Az emberek szemléletében mélyen beivódott az elmúlt 40 év egalitárius szemlélete és az ezzel összefüggő – bár morálisan természetesen más kategóriába tartozó – irigység.
Történelmileg bebizonyított, hogy gazdasági fejlettségünk adott fokán az egyenlősdi csak lefelé lehetséges, az államnak tehát nem a megtermelt javak újraelosztására kellene koncentrálni, hanem a bővített újratermelés biztosítására. A centralizálás nemhogy biztosítékot jelentene a korrupcióval szemben, hanem még erősíti is azt.
A Parlament eddigi 9 hónapos ténykedése során gazdasági jellegű törvényeket lényegében nem hozott, sőt úgy tűnik, hogy a kárpótlási-törvény is szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a törvényhozást. A legújabb gazdasági kibontakozási program – mely Kupa Mihály nevéhez fűződik – gazdasági és pénzügyi politikánkat egyoldalúan az IMF tisztviselői kívánságának veti alá.
Egy pénzügyi politika bonyolultabb gazdasági-diplomáciai feladat lenne, mely feltételezné adósságállományunk bizonyos mértékű elengedtetését is. Kérdés, hogy ki valósítja meg ezt a politikát és a jelenlegi kormánykoalíció – akár személycserékkel is – ezt véghez tudja-e vinni?
Véleményem szerint ehhez, részben a pártokhoz tartozó, részben pártonkívüli szakértőkből álló kormányra van szükség, mely nemzeti egységkormány.
A Parlament jelenleg a kormány döntésképtelenségének van kiszolgáltatva. Ahhoz, hogy a nemzeti és gazdasági kibontakozás valóban megkezdődhessen, a már előbb említett gazdasági szakértői kormányra van szükség. Ez a jelenlegi elhúzódó kormányválságot is figyelembe véve, szinte megoldhatatlan feladatnak látszik.
Dr. Ábrahám Tibor
országgyűlési képviselő