Bak Tibor: Szeretünk Angliában élni, egyelőre nem tervezzük a hazaköltözést

0

2009. augusztus 28-án indult Angliába szerencsét próbálni egy nagykőrösi fiatalember, Bak Tibor. Nem jókedvéből tette, a körülmények kényszerítették arra, hogy szülőhelyétől távol teremtsen egzisztenciát magának. Itthon asztalosként dolgozott, de fizetése kevésnek bizonyult az önálló életkezdéshez, és ahhoz is, hogy vállalkozást indítson. Szakmaelhagyóként Kecskeméten egy műszaki áruházban volt áruházvezető-helyettes, míg áldozatául nem esett a leépítésnek. Ekkor ismerőse Angliába hívta, és ő az ajánlattétel után egy hónappal már a szigetországban dolgozott. Szállodatakarítással kezdett, majd konyhai kisegítő, szakács, csoportvezető séf lett, ma a több országban is jelenlévő Bidfood nevű cég alkalmazottja. A sors érdekesen keveri az élet lapjait, ugyanis Angliában megismerkedett egy nyársapáti lánnyal, Eszterrel, akivel egy pár lettek. Tibi nagyon hálás Eszternek, hogy vele tart életük nagy utazásán, valamint, hogy két csodálatos fiúgyermekkel ajándékozta meg, és ezzel igazi boldog családdá válhattak.

Most a technika és az internet segítette beszélgetésünket.
Hogy érzitek magatokat a járvány közepén?
– A helyzethez képest jól. Itt az emberek elég fegyelmezetten viselik a szigorításokat, a legtöbben megértették, hogy most nincs más választás. Szeptemberben, mikor újraindult az iskola, sűrűn kerültek osztályok karanténba. A hat és féléves nagy fiunk, Tibcsi elkapta a vírust, csúnyán köhögött, de viszonylag gyorsan túljutott a betegségen, és úgy tűnik nem maradt szövődménye. Tesztelték a családot, mi negatívak lettünk. Flottul megy a tesztelés, regisztráltunk és egy óra múlva már a tesztközpontban végezték az ingyenes vizsgálatot. És egyébként ingyen adják az otthoni gyorstesztet is. Angliában az élelmiszerboltok, patikák, drogériák tartanak nyitva, iskolák, éttermek, pubok, konditermek, szolgáltatók rég bezártak, talán áprilisra tervezik a nyitást, az iskolákét pedig márciusra, de a helyzet kiszámíthatatlan.

– Veszélybe került-e a munkád a járvány miatt?
– A Bidfood élelmiszer raktárában dolgozom, alapélelmiszerekkel szolgáljuk ki partnereinket. Állandó éjszakás vagyok, a kiszállítandó élelmiszereket készítjük össze éttermeknek, börtönöknek, kórházaknak, stb. Az első lezáráskor segélycsomagokat is szállítottunk időseknek, rászorulóknak. A munkám egyelőre nem forog veszélyben, de a vírus miatt nagy a bizonytalanság. Több cégnek instabil a helyzete, nagyobb cégek is kényszerülnek leépítésre, nálunk is kevesebb a munka az éttermek zárva tartása miatt. Itt is megjelent a munkanélküliség, örülök, hogy van munkám és a fizetéssel is elégedett vagyok. Akik a járványhelyzet miatt nem tudnak dolgozni, azok bérének 80 %-át fizeti az állam, sőt vannak cégek, melyek kipótolják a fennmaradó 20 %-ot. A karanténban lévőket is segítik. Egyik ismerősöm Németországban dolgozik, ők 67%-os támogatást kapnak. Anglia humánus ország, többféle támogatási formával próbálnak segíteni az embereken.

– A Brexitből éreztek valamit?
– Korai lenne bármit mondani, még nem érezzük a hatását. Azt látjuk, hogy nehezebb ide jönni dolgozni, több szempontnak meg kell felelni, annak, aki itt akar munkát vállalni. Június 30- ig a külföldi munkavállalóknak letelepedési engedélyt kell kérni. Sok külföldi hazatért, így magyarok, románok, lengyelek is, közülük többen elvesztették a munkájukat. Igényelhető hazatérési támogatásként 2 ezer font (kb. 850 000 Ft), ez felhasználható a szülőhazában lakhatásra, vállalkozás indítására vagy megélhetésre addig, amíg munkát talál valaki.

– Mi a helyzet az orvosi ellátással?
– A gyerek 16 éves koráig minden ingyenes, legyen szó gyógyszerről, szemüvegről, fogszabályzóról. Több csoport kap ingyenes gyógyszert, a sürgősségi ellátásért senkinek nem kell fizetni. A biztosítási kártyával rendelkezőknek a legtöbb ellátás ingyenes, a fogorvos viszont elég drága, csak a 18 év alattiaknak és a terheseknek ingyenes. Nagyjából 10 ezer Ft a vizsgálat és a röntgen, pluszba kb. 30 ezer Ft a tömés, gyökérkezelés. Lehetőség van Egészségpénztárat fizetni, ezzel csökkenthető a fizetős ellátás összege. A kórházi ellátás nagyon korrekt, a szülés is ingyenes, Eszter kétágyas szobában volt és étkezés alkalmával többféle menüből választhatott.

– Anyagilag hogy álltok?
– Egy családi házat bérelünk Anglia északi részén a Lake District nevű kis településen, mely az ország egyik legszebb pontja, és ahol a turizmus a meghatározó. A bérleti díj kb. a bevételünk egynegyede, az autó fenntartása és az egyebek kifizetése után megmarad a bevételünk fele, amiből elég jó színvonalon élhetünk. Úgy vélem, aki itt becsületesen dolgozik, az minőségi életet élhet. Eszter most a gyerekekkel van itthon – Marci két és féléves-, utánuk kap támogatást.

– Tibcsi hogy érzi magát az iskolában?
– Hamar beilleszkedett, nagyon szeretik, és különlegesnek tartják, hogy két nyelven beszél – mindkét fiú tud magyarul -, esetében pozitív diszkriminalizációról beszélhetünk. Jó a közösség, nagyon szeretjük az itteni iskolát, mert igazán gyerekközpontú.

– Mi okoz nehézséget számotokra?
– Egy-két alapanyag beszerzése a magyaros ételekhez, de azért megoldjuk. Az időjárást nehéz megszokni, sokat esik az eső, de cserébe harsogó zöld a növényzet, amit nagyon élvezünk. Egy nap többször esik, közben kisüt a nap, szóval elég szeszélyes. Nincs nagy hőingadozás, viszont nagy a pára, emiatt magasabbnak érezzük a hőmérsékletet. A tavasz sok esőt hoz, a nyár kellemes, az jó, hogy télen nincs hideg. Most esett a hó, ez csoda számba ment.

– Mit szerettek Angliában?
– A mentalitást, a lehetőségeket, a szabadságot, azt, hogy hagynak élni. Nem érezzük magunkat kívülállónak, mert elismernek bennünket, igaz ehhez keményen kell dolgozni. Az otthonélő magyaroktól kapunk bántást amiatt, hogy kijöttünk, úgy gondolják itt könnyű az életünk. Megszenvedtem a magamét, de sokat tanultam, fejlődtem, emiatt is fogadnak el. Igyekeztem beilleszkedni, mert én vagyok a vendég, nekem kell elfogadnom és betartanom a helyi szokásokat, szabályokat. Jó szomszédjaink vannak, sok ismerőst, barátot szereztünk már. És jó látni, hogy itt mosolyognak az emberek.

– Mikor jöttök látogatóba?
– Ha lehetőség lesz rá akkor a nyáron, tavaly a vírus miatt nem voltunk otthon. Jó lesz találkozni a rokonokkal, barátokkal! A gyerekeknek pedig szeretnénk megmutatni az országot, azt hogy honnan származunk.

– Hazaköltözést terveztek?
– Belátható időn belül nem költözünk haza, mert otthon nem tudnánk ilyen színvonalon élni. Nem szeretném azt, ha a gyerekem fonott kalácsot kíván, akkor azt kelljen mondani neki, hogy csak a legolcsóbb kenyérre futja. Itt az időjárás necces dolog, de ehhez hozzá lehet szokni, azt viszont otthon nehezen viselnénk, ha azon kellene gondolkozni hogyan fogunk megélni. Nyugdíjas korunkban lehet, hogy hazaköltözünk. HIÁNYZIK MAGYARORSZÁG, HONVÁGYUNK IS VAN, DE AZ OTTANI SZEMLÉLETET, MENTALITÁST NEM TUDJUK ELFOGADNI. AZ ORSZÁG VONZ, DE NEM TARTJUK DEMOKRATIKUSNAK, TALÁN A RÉGI, ROSSZ EMLÉKŰ ROMÁNIÁHOZ TUDNÁM HASONLÍTANI A DIKTATÓRIKUS VEZETÉSÉVEL. A jót itt könnyű volt megszokni, szeretünk itt élni, otthon már nem éreznénk jól magunkat. Azért reménykedünk, hogy egyszer nagy változás lesz és Magyarország újból mindenki számára élhetővé válik.

Balla Kriszta