„Aha, a tésztás hal!” – mondják, ha a bajai halászlé kerül szóba. Néhány perc múlva komoly tekintettel fordulnak újra felém, és csendesebben megkérdezik: „És tényleg nem kell hozzá kenyeret enni?”
Nem. A bajai halászléhez gyufatésztát eszünk. A nevét az alakjáról kapta, és hogy hogyan került a halászlébe tészta, hogyan kerülhetett tészta a halászokhoz, arra is nagyon egyszerű a magyarázat: a vízimolnároktól. Nem csak a halászok, a népes családok is ezzel dúsították a halászlét.
Baján a gyufatésztának ugyanolyan kultusza van, mint a halászlének: a fejtett bablevest, a mákos tésztát, de még a túrós tésztát is ezzel esszük. Bár a frissen gyúrt gyufatésztának nincs párja, ma már kevesen állnak neki két-három levél tésztát gyúrni. De nem is kell. A legismertebb bajai tésztaüzemben, az Epreskert utcában levő Stranszki tésztaüzemben már több mint harminc éve készítik a gyufatésztát – írja a femina.hu.
Ennek a tésztának az egyik különlegessége, hogy nem préselt, hanem nyújtott tészta.
– Igazi tojást használtok? – torpanok meg az üzemben.
– Igen. Kétnaponta hozzák a friss tojást – fordul vissza Mojzes Andrea, aki édesapjával együtt vezeti az üzemet, és elneveti magát. – Nyolcezer darab fogy naponta! Sajnos arról pont lemaradtál, hogyan törik fel, pedig nagyon látványos!
Azt meghiszem. Andi megígéri, hogy később körbevezet. Leülünk a kis étkezőben. Amíg fő a kávé, körbenézek. A falon hatalmas fotó. A mama. Azaz Stranszki Júlia, az üzem alapítója.
– Nagyon hiányzik – mondja Andi. – Mindenkinek – egymásra mosolygunk. Belekortyolok a kávémba, és hallgatni kezdem ezt a különleges történetet.
Stranszki Júlia 1985-ben, ötvenéves korában alapította a tésztaüzemet. Mindig vállalkozószellemű nő volt. És világéletében dolgozott. A ládagyárban, a gombüzemben. De mindig vágyott valamire, ami az övé, amit ő alkot meg, ami nyomot hagy a világban. Vállalkozni akart, próbálkozott.
A tésztát először otthon gyúrta, asztali tésztagépén nyújtotta. Kísérletezett. Az elkészült tésztát a kolléganőknek vitte be megmutatni, ők voltak az első minőségellenőrök. Később, mikor úgy érezte, elérte azt a minőséget, amit szeretett volna, Stranszki Júlia kibérelt egy garázst, és ott folytatta a munkát. A tésztákat ő gyúrta, szárította, és ő csomagolta be. Aztán biciklire pattant, és elkezdett velük kereskedni: vitte a bajai boltokba, ajánlgatta megvételre. Akik kipróbálták, rendeltek tőle újra. A bajaiak megszerették a Stranszki-tésztát.
Nem sokkal később a biciklit autóra cserélte, és már segítségre is szüksége volt: a fiával együtt dolgoztak tovább. Végül megvett az Epreskert utcában egy kis házat. Azóta is ott működik a tésztaüzem.
– A mamának az élete volt a tészta – nevet Andi -, mindig, mindenkinek erről beszélt, jött-ment, intézkedett. Imádott szerepelni, nyilatkozni. Az utolsó pillanatig itt volt az üzemben, mindennap. Rászólt a lányokra, nézte, hogy készül a tészta. Mindenkit arra tanított, hogy a minőség legyen az első, és ebből nem engedett. Ez volt a legfontosabb számára.
Telt az idő, és nagy kérdés volt, ki viszi tovább az üzemet. A három lányunoka közül végül Andi volt az, aki a tésztaüzem mellett döntött.
– Mikor elvégeztem az iskoláimat, a mama leültetett, és megkérdezte, lenne-e kedvem itt dolgozni. A testvéreim közül az egyik pedagógus lett, a másik kosárlabdaedző, más irányt vett az életük. Én gondolkodóba estem. Nem igazán tudtam, van-e kedvem ezt csinálni, más terveim voltak. Ugyanakkor tudtam, hogy itt ez a családi vállalkozás, valakinek vinni kell tovább. Nem hagyhatom cserben a mamát. Igent mondtam. A mama beállított a lányok mellé, a gyártásra. Mindent meg kellett tanulnom. És meg is akartam. Végigjártam a tésztakészítés összes lépcsőfokát. Nagyon örült, hogy így döntöttem, a mama nyugodt volt, hogy apu mellett én is itt vagyok, jó kezekben van a tésztaüzem.
Időközben befut Andi édesapja is. Mojzes Imre jó kedélyű, kedves férfi, a vidámsága átragad rám is. Bajaiakhoz híven pár perc múlva már a halászléről beszélgetünk. Sok halászléfőző versenyt megjárt dunai ember, mindent tud a halról, a fűszerpaprikáról. És persze a tésztáról is.
– Nincs titkunk. Ebben a tésztában benne van az alapanyag, az a titok.
A tojást az üzem alapítása óta ugyanarról a helyről hozzák. A napi nyolcezer tojást kézzel törik fel. Ha teljes a létszám, 950 kilogramm tészta készül egy nap, két műszakban. A nyolctojásos gyufatészta nyújtott tészta, csak lisztet és tojást tartalmaz, ettől lesz házias. A félkilós gyufatésztát kézzel csomagolják. Andi azt meséli, a modernizálás mindig tervben van, de bővíteni nem akarnak.
– Ez így elég nekünk. Ha bővítenénk, azt veszítenénk el, amire a mama mindig a legjobban figyelt: a minőséget. Ha bővülnénk, az üzem elveszítené a családias jellegét is. Jelenleg 18-an dolgoznak itt. Ez nagy felelősség, ennyi emberről, ennyi családról gondoskodni. Éppen ezért újabb nagy megrendelőket már nem tudunk fogadni.
Most már azt is tudom, a tésztaüzemben év elején készítik a csuszatésztát, a csipetkét és a többi fajtát is, ilyenkor töltik fel velük a raktárt, de nyár elejétől már csak a gyufatésztát gyártják: a halászléfőző népünnepélyre és a karácsonyra készülnek.
A Stranszki-tésztát az egész országban ismerik, nem csak a bajaiak. Viszik a halasok, több budapesti piacon is árulják, az ország legtöbb halászcsárdájában is ezzel tálalják a bajai halászlét.
