Amint azt a híradásokból is tudjuk, és lapunk hasábján is elsőként közöltük, hogy a Nagykőrösi Kinizsi SE név megszűnt létezni, mivel jogfolytonosan – ki tudja miért – Kókára került Roma-Gól néven.
Írásomban a néhai Kinizsi SE-nek kívánok emléket állítani, visszaemlékezve a régi szép időkre. A Nagykőrösi Kinizsi SE a Nagykőrösi Konzervgyár által támogatott sportkör volt, mely biztos anyagi bázist jelentett a sportkör számára. Több mint tíz szakosztályt működtetett, és nem volt olyan család Nagykőrösön, akinek valamelyik családtagja, gyermeke, vagy testvére ne sportolt volna valamelyik szakosztályban.
Kovács Sándor 1951-ben került Nagykőrösre gyárigazgatóként, és huszonnégy éven keresztül, 1975-ig látta el ezt a feladatot. Csak megjegyezzük, hogy 1975-től a Romány Pál által miniszterként vezetett a mai nevén Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz nevezték ki miniszterhelyettesnek. Ott öt évet töltött az 1980-ban tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig.
Kovács Sándor, mint igazi sportbarát, munkája mellett szívvel-lélekkel, és legfőképpen anyagiakkal támogatta a Nagykőrösi Kinizsi SE-t, mely a következő szakosztályokat működtette:
LABDARÚGÁS
Külön ki kell emelni Bakonyi István sikeres játékost, utánpótlás nevelő edzőt, aki egyben a konzervgyár alkalmazottja is volt, a K.I. üzemben volt csoportvezető. De emlékszem Bélteky Lajosra, aki a raktárak művezetője volt, és igen jól űzte kedvenc sportágát, a focit, hasonlóan Kornyik Józsefhez, aki vállalati sofőr volt, és egyben labdarúgó is. A kapuban Leskó László nyújtott annak idején emlékezetes alakítást. A szakosztályban tevékenykedett, majd később a vezetőségben is Dr. Varga András, aki szerelmese volt a labdarúgásnak, és labdarúgó bíróként is tevékenykedett, feláldozva szabadidejét.
Soós Sándor órásmester, aki nem volt gyári dolgozó, de a védelem kimagasló oszlopaként lett ismert városszerte. A nézőszám mindig igen magas volt, és annak idején a csapat bejutott az NB III-ba is.
KOSÁRLABDA NŐI SZAKOSZTÁLY
A csapat edzője Molnár Ferenc (Lucifer) testnevelőtanár, aki szakmai tudása és szorgalma révén tartósan szerepeltette az NB II-ben a női gárdát.
Komáromy Sári nagynéném volt a csapat kapitánya és lelke, s ott játszottak a Varga nővérek is, Vera és Erzsébet. Utóbbi Molnár Ferenc felesége lett. A csapatban játszott még emlékezetem szerint Csicsó Marika, Simon Panni, s a kezdetekkor pedig Jalsoviczky Anna, a II. világháború előtti időszak polgármesterének leánya, aki a válogatottságig jutott. A mérkőzéseket a sportotthonban játszották az e célra kialakított bitumenes pályán, mely alkalmas volt esti mérkőzések lejátszására is.
Mindig jelentős nézőszám előtt zajlott a mérkőzés, s Tihanyi Lajos bácsi, aki szintén a Kinizsi elnökségének tagja volt akkoriban, a pályára néző iroda ablakából szurkolt a lányoknak. Ezt olyan hévvel tette, hogy a bíró figyelmeztette, hogy hagyja abba, mert különben nem nézheti a mérkőzést, azaz távoznia kell. Lajos bácsi válasza igen csak rövid és velős volt: engem az irodából nem zavarhat ki egy kosárlabda bíró, különben is azt csinálok az irodám nyitott ablakában, amit akarok. Hát ilyen dolgok is történtek a kezdetekkor a hőskorban…
KOSÁRLABDA FÉRFI SZAKOSZTÁLY
A kőrösiekből álló csapat annak idején a megyében játszott, előbb Pest megyében, később költségtakarékosság miatt Kecskeméten, Bács megyében.
A csapat játékosedzője Molnár Ferenc testnevelőtanár. Megjegyzendő, hogy a Bács megyei bajnokság jóval magasabb színvonalú volt, mint a Pest megyei. Csak néhány nevet sorolnék fel abból a csapatból, melynek én is tagja voltam. Néhai Dr. Papp Gyula (Papapu), a velem egykorú Zsákai Balázs (Zsaki), centerként Mester János (Leo), a Csepel Autóból ideigazolt Padányi Vilmos, aki ide nősült Nagykőrösre. Utoljára hagyva, de nem utolsósorban említeném, hogy Hegedűs Lóránt akkoriban református lelkész úr is játszott a csapatban. Őt nemes egyszerűséggel csak Lóri bácsinak hívtuk. Később ő lett a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, és mindezen tisztsége ellenére megmaradt a kosárlabda hű rajongójának. A csapat további történetét, bejutását az NB I-be öcsém, Ábrahám István már részletezte korábban e lap hasábjain.
RÖPLABDA SZAKOSZTÁLY
Ez a csapat az 1950-es években élte fénykorát, játékosai: Nyíkos József, későbbi legendás hírű Kinizsi elnök, Mühl Jenő és Szűcs Sándor, a gyár főmérnökei, és Halápi Sándor, valamint Velényi Tibor tanár.
VÍZIPÓLÓ
Az akkori nagykőrösi strand ötven méteres medencéjében alakították ki a játékteret, és helyezték el a két kaput. Szakosztályvezető és edző, valamint játékos Molnár Ferenc, aki egyben a strandon nyári szezonban az úszómesteri feladatokat is ellátta. Emlékszem sötétbordó, durva szövésű fürdőköpenyük volt, mely az akkori strandon nagy tiszteletet váltott ki a nézőkből. A csapatban játszottak még a Büki-testvérek, Princz Ernő és Halápi Sándor.
TENISZ SZAKOSZTÁLY
A teniszpálya magas drótháló kerítéssel elkerítve a labdarúgó pálya mellett a Ceglédi út által behatárolt mély területen lett kialakítva. Sokan jártak ide teniszezni, többek között Dr. Ruttner Béla főorvos úr, és felesége Masu, valamint több fiatal, akiknek a nevére már nem emlékszem.
BIRKÓZÓ SZAKOSZTÁLY
A birkózó szakosztály legendás hírű edzője Miskei Árpád volt, aki az ötvenes évek végén vízőrként is tevékenykedett a Nagykőrösi Strandon, s nekem egy évig úszóedzőm is volt. Őt az igen jó fizikumú és testi felépítésű Tóth-Szalkai István váltotta fel az edzői poszton. Meg kell még említenünk a Sárosi testvéreket is, Tibort és Bélát, akik mint versenyzők és később edzők is tevékenykedtek a szakosztályban. A birkózó terem a mai napig létezik, mely a sportotthonban lett létrehozva. Egyébként a sportotthon volt a Kinizsi SE irodája, és az udvarán helyezkedett el a bitumenes kosárlabda pálya, továbbá emellett a tekepálya is. Pezsgő élet zajlott a sportotthonban, hiszen a létesítmények ezt lehetővé tették. A televíziót még nem ismerték az emberek, hiszen az első tv-adások 1957-ben kezdődtek Magyarországon, így az emberek a hétvégéket sporteseményeken való aktív részvétellel, vagy nézőként töltötték el.
ÖKÖLVÍVÓ SZAKOSZTÁLY
E szakosztály szintén legendás hírű edzője Gál Andor, akinek a tanítványai látványos villanyfényes meccsen csaptak össze a ringben, mely a kosárlabda pályán került felállításra, az ellenfelekkel, vagy a Kinizsi Sportotthon nagytermében felállított ringben.
Mi annak idején a szomszédban laktunk, a Kinizsi Sportotthont tekintve a Dalmady Győző utca 4/a házban. Emlékszem, a bokszmérkőzéseket létráról, vagy a galambdúcról a hosszúkás ablakokon keresztül néztük testvéreimmel, szinte karnyújtásnyira a ringhez. Általános iskolai osztálytársam Zombori Albert (Berci) is szerepelt a nagykőrösi ökölvívók között, de a legtechnikásabb bokszoló Papp Kuszi volt, akit névről így ismertünk. De szintén láthattuk a bokszolók között a roma származású Raffael testvéreket is. Nagy Rafi, az idősebbik Raffael testvér, mindig nehézsúlyban küzdött, és általában kiütéssel nyerte a mérkőzéseit, óriási lengőst ütve.
