Sokan nem igénylik a munka és az alkotás örömét. Azt az érzést, amikor valamit rendben és időben elvégzel, és ez a tudat megelégedettséggel tölt el.
Azt gondolom, hogy talán a legtisztább emberi érzés a jól végzett munka öröme, és a magabiztosság, amit ezáltal nyersz, Kedves Olvasó!
Ennek ellenére mégis igen sokan kitérnek a munkavégzés alól, mert azt az élet felesleges dolgának tartják. Ők inkább a hatalmat igénylik, hogy másoknak parancsolgathassanak, míg megint mások megelégednek az eltartottság és a kiszolgáltatottság sovány kenyerével, mert munkavégzés híján önmagukról sem tudnak gondoskodni.
Egyik sem vezet jóra, mert a munka megismerése nélkül hatalomra jutni csak káros lehet annak is, aki ezt az utat járja, de annak még inkább, aki ilyen elöljárót kap az élettől a nyakába. Torzítja annak a személyiségét is, aki az így megszerzett – munkavégzés nélkül – hatalmat gyakorolja, de azok személyiségét is, akik egy ilyen hatalom képviselője előtt beletörődve fejet hajtanak.
Igaz a mondás, aki nem húzta valamikor az evezőt, az ne üljön a kormánylapáthoz!
De nem sokkal jobb másokon élősködni, vagy feladni teljes mértékben önmagunkat úgy, hogy a másik embertől függünk, hiszen ez nem az alkotó, dolgos emberhez méltó magatartás. Az embert nem a restsége, a lustasága emelte ki a többi élőlény közül itt, a Földön, hanem éppen ellenkezőleg, a szívós, kemény, értékalkotó emberi munka.