Gyerekkatonák Putyin Oroszországában (1)

• Nincs új a nap alatt az oroszországi ifjúságpolitikában. Az egykori Komszomolban felnőtt fiatalok ma Putyin elnök népszerűsítéséért működtetnek állami forrásból ifjúsági politikai szervezeteket és ifjúsági hadsereget.
• Az ifjúság mozgósításához mindig valamilyen politikai igényeket támasztanak. A kommunista ideák helyett most az Anyaország iránti szereteté a fő hangsúly. Politikai műneve is van az új orosz birodalmi építkezésnek: orosz szuverén demokrácia.
• A Kreml-párti ifjúsági szervezetektől nem idegen a provokáció műfaja, ahogy a kortárs orosz írók nyilvános megbélyegzése sem. Ellenben szívesen osztanak az utcán ortodox keresztény és klasszikus műveket.
• Szervezettek, elkötelezettek és hiszik, hogy Putyin elnökkel közösen egy erős Oroszországot építenek.

Cikksorozatunkban azt mutatjuk be a kecsUP olvasóinak, hogy Putyin Oroszországában az elmúlt 21 évben milyen kormányzati hátszéllel működő ifjúsági szervezeteket hoztak létre. Ezeknek a fiatalokból álló csoportoknak eleinte inkább politikai jellegük volt, nyíltan az orosz elnökért és politikájáért álltak ki. Rövid időn belül azonban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a hadsereg kultúráját népszerűsítő nézet. Az ideológiai muníciót ehhez az Oroszországban elkövetett terrorakciók, a grúz–orosz háborúk, az ukrán–orosz szembenállás, a Krím-félsziget elfoglalása és egy sor fegyveres konfliktus szolgáltatta. 2016-ra meg is szervezték az oroszországi gyermek- és ifjúsági katonai-hazafias közéleti mozgalmat, Yunarmiya néven, ami annyit tesz, Ifjúsági Hadsereg. 2021-ben több mint 800 ezer 8-18 éves gyermek a tagja.

Nincs új a nap alatt az oroszországi ifjúságpolitikában

Az orosz fiatalok politikai csoportokba való bevonása a szovjet időket követően Vlagyimir Putyin Oroszországában is bevett kormányzat által támogatott programnak számít. Az ifjúság ilyen mozgósításához mindig politikai igényeket támasztanak.

A Komszomol vagy teljes nevén Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szovjet kommunista párt segítője és tartaléka volt, feladata pedig az ifjúság, fiúk és leányok ideológiai nevelése. A milliónál is nagyobb tagsággal bíró tömegszervezet a társadalom minden pontján jelen volt, az általános- és középiskolákban is, ami előnyt jelentett a továbbtanulásnál, rendőrségnél vagy tisztképzésnél. Magyar megfelelője 1957-től az MSZMP KISZ volt, ahol az ifjúság mozgósítására és az „új nemzedékek társadalomba való beilleszkedésének feladataira helyezték a hangsúlyt”.

Putyin 2000-ben történő elnökké választása után nem valami újat talált fel az orosz ifjúságpolitikában. Putyin 1975 óta maga is tagja volt a Komszomolnak a Szovjetunió Állambiztonsági Biztonsági Bizottságánál működő alapszervezetben. 2019-ben oldották fel a titkosítást Putyin Komszomol-jellemzéséről, amiben KGB-s kollégái tiszteletét kiérdemlő, utasításokat végrehajtó, fegyelmezett, lelkiismeretes, a szervezési és a sportfeladatokért felelős munkatársként írnak róla. Egyebek között 1991-ig szolgált Drezdában az KGB ügynökeként. Jól ismerte tehát a fiatalokat megcélzó politika világát, amit immár elnökként, saját kormányzati céljainak alárendelve alakít és finanszíroz a jelenben.

Felkavarni az állóvizet Putyinért

A kormányzati hátszéllel életre hívott ifjúsági politikai mozgalmakat abba a „történetbe ágyazva” szervezték meg, hogy azok nézzenek szembe a Moszkvára fenyegetést jelentő veszélyekkel. A fiatalok mozgósítása annak a nagyobb tervnek vált a részévé, ami Putyin előtt úgy fogalmazódott meg:

a Szovjetunió megszűnésével nagyhatalmi státuszát elvesztett Oroszország aktív és jelentős szereplőként térjen vissza a globális politikába és gazdaságba.

Putyin korai, 2000 és 2003 közti stabilizációs kurzusa nem egy majdani demokratikus konszolidációt alapozott meg, hanem legjobb esetben is „csak” egy autoriter modernizációt készített elő. A pályát ugyanis úgy alakították ki, hogy semmiféle komoly esélye nincs annak, hogy a Putyinnal szembehelyezkedő csoportok politikai győzelmet arathassanak.

A 21. századi új orosz birodalmi építkezéshez a társadalom minden korosztályából támogatókra van szükség. A provokatív utcai akcióról elhíresült „Együtt sétálni” kormánypárti ifjúsági szervezet volt az első nyíltan Putyinért politizáló, fiatalokból álló csoport. Vezetője Vaszilij Jakemenko, 1971-ben született, politikus, vállalkozó, szervező, ideológus, aki Putyinhoz hasonlóan a Komszomol szervezetén keresztül került kapcsolatba a politikával. Mielőtt Putyin szolgálatába állt volna a lendületes ’90-es években különféle üzletekben utazott, volt autóipari cége, KamAZ teherautókat vett és adott el, aminek a révén összekötötték az egyik legvéresebb szervezett bűnbandával, a tatárföldi 29. Complex nevű gengszterekkel, amiről a The Moscow Post 2010-ben leleplező cikkében írt. A mozgalom védnöke pedig az a Vlagyiszlav Szurkov lett, aki nemcsak hatalomra segítette Putyint, de az orosz elnök a leválthatatlannak tűnő pozícióját is neki köszönheti. (Róla később lesz még szó.)

Az első hangos megmozdulásukra 2000-ben került sor Moszkvában, amely során 5-6 ezer felvonuló „nem iszik”, „nem dohányzik”, „nem káromkodik” jelszavak skandálásával Vlagyimir Putyin támogatására szólított fel. Etikai kódexük tiltotta az alkohol és a drog fogyasztását, aktív állampolgárságot várt el a tagságtól és törekedjenek arra, hogy „jobbak legyenek mindenben és mindenhol”. Egy évvel később, az elnök beiktatásának első évfordulóján 15 ezer fiatalt toboroztak össze, akik egységesen fehér, piros és kék nemzeti színű pólókban, Putyin portréjával a mellkasukon vonultak fel. A gyűlés célja az volt, hogy a közvéleményt felkavarják és elkezdjenek Putyin kritikusai „személyi kultuszt” kiabálni. Ez elsőre megdöbbentőnek hangzik, de Jakemenkonak – nem titkoltan – ez is volt a célja. Ha szükséges, akkor provokatív módon inspirálni a fiatalokban Putyin és a hazájuk iránti érzelmi motivációt. A csoport hamarosan meg is kapta a „Putyinjugend” becenevet a tömegtájékoztatásban.

Jakemenko, aki később a Szövetségi Ifjúsági Ügynökséget vezette, ami az állami ifjúság- és vele szorosan együttműködő hazafias civilpolitikáért felel, az elnökről és az érte létrehozott Kreml-párti ifjúsági szervezetről úgy beszélt:

régóta szeretett volna egy olyan szervezetet felépíteni, amely keretében tizenéves fiatalokat oktatnak. Más kérdés, hogy sokáig nem volt olyan személy, aki körül lehetett volna egyesülni. Jelcin erre nem volt alkalmas. De, amikor Putyin megjelent a láthatáron, azt gondolta: úgy tűnik, hogy mégis van ilyen személy.

Jakemenko mindezt a fiatalok számára szóló, a Kremlhez kötődő szervezeti struktúrán keresztül irányított programokkal és különféle juttatásokkal kívánta megtámogatni. Ötven fős alcsoportokat alakítottak, úgynevezett „vörös csillagokat”. Élükön a vezetők ingyenes személyhívót és a szolgálataikért pénzt kaptak, a tagok aktivitásuktól függően ingyen belépőjegyeket vagy internetet. A katonai formáció bizonyos egyértelműséget ad a szervezetben. Kötelezővé tették a fiatalok számára, hogy látogassanak el évente egy csata helyszínére, ahol Oroszország hadserege győzött és évente hat orosz klasszikust olvassanak el.

Provokáció és WC-be dobott kortárs orosz irodalom

2002-ben, ezzel párhuzamosan több akciót is végre hajtottak a szerintük rossz és káros orosz kortárs írók (Vlagyimir Sorokin, Bayan Shiryanov, Viktor Pelevin) könyvei ellen. Sorokint pornográfia és drogok népszerűsítésével is megvádolták. Szimbolikusan egy WC-t is kihelyeztek a moszkvai székházuk közelében, amibe nyilvánosan dobták bele az összegyűjtött könyveket. Az akció résztvevői eközben ortodox keresztény, illetve orosz klasszikus irodalmat és mellkereszteket osztottak a járókelőknek.

Vlagyimir Sorokin író, a konceptualizmus, a posztmodern és a szoc-art egyik legjelentősebb képviselője Oroszországban. Évek óta jelen van a magyar könyvpiacon és a színházban is. Az orosz irodalom fenegyerekével, és egyben az orosz politikai berendezkedés egyik legelszántabb és egyik legüldözöttebb kritikusával Alinda készített évekkel ezelőtt interjút.

2003. május 7-én Vlagyimir Putyin elnökségének harmadik évét ünnepelték meg, amikor a mozgalom fiatal tagjainak ünnepélyesen átadták azokat a munkafüzeteket, amiben olyan feladatok voltak feltüntetve: ha azt elvégzik, akkor munkájukkal segítik az országot és az elnököt.

2004 tavaszán Putyint másodjára is megválasztják Oroszország elnökének.

2004 decemberében a mozgalom tüntetést tartott Moszkvában az Orosz Föderáció alkotmányának védelmében. A tüntetők egyébiránt pedig olyan orosz ellenzéki politikusok portréit taposták meg, akik szerintük Oroszország elárulói, eleveníti fel az orosz kommersant.ru a szervezet első négy évét, ami körül 2004-ben nem várt botrány robbant ki.

Az „Együtt sétálni” szervezet egyik vezetőjét ugyanis pornográf videoszalagok illegális terjesztésén kapták. Amivel tehát Sorokin írót megvádolták (2003-ban az ügyet lezárták, mert a szakértők nem találtak pornográfiát a könyveiben), azt épp a szervezet egyik vezetője követte el. Pénzügyi viták is kialakultak a szentpétervári részleg és a moszkvai központ között. Mindez végül oda vezetett, hogy felszámolták az 50 ezer fős országos hálózatot, hogy a helyébe egy nagyobb és szervezettebb ifjúsági szervezetet állítsanak, a „Nashit”, magyarul „Miénk”.

A folytatásban szó lesz: a „Miénk” mozgalomról, ami arra összepontosított, hogy elejét vegyék egy esetleges nyugatbarát orosz „színes forradalmi” megmozdulásnak, amire sor került Kirgiztánban, Ukrajnában vagy Grúziában a 2000-es évek közepén. És bemutatjuk az orosz Ifjúsági Hadsereget (Yunarmiya), hogy milyen céllal hozták létre, hogyan működik és milyen a fogadtatása.