NOTESZ – Nyugdíjemelés vagy propaganda?

Mint tudjuk, az infláció emelkedésének megfékezéséért a Magyar Nemzeti Bank felelős, mely elvileg független a kormányzattól, azaz a mindenkori hatalomtól, és melynek élén az a Matolcsy György áll, aki szokatlanul optimistán nyilatkozott korábban.

Most kissé borúlátóbb a kormány intézkedéseit elemezve. Az infláció mértékét jelenleg a kormányzat 3,6 százalékra várja. Tekintettel arra, hogy korábban csak három százalékos inflációt várt, most a nyugdíjakat 0,6 százalékkal kívánja pótlólagosan felemelni a kormány, feltehetően a jövő hónapban januárig visszamenőleg.

Az is köztudott, hogy Magyarországon a nyugdíjak emelésére nem a svájci indexálást használják, amikor is figyelembe kellene venni a minimálbér-növekedést is az inflációval együtt, hanem csak az infláció növekedését veszik figyelembe a nyugdíjemeléseknél.

Az inflációt átlagosan számolják a Statisztikai Hivatalban, de hát azt tudjuk, hogy az infláció leginkább a legszegényebbeket sújtja, hiszen az ő úgynevezett fogyasztói kosaruk alapvetően az élelmiszerek, és ha idősebbek, a gyógyszereik megvásárlására fordítódik, nem pedig tartós fogyasztási cikkek vásárlására, melyek alacsony inflációs rátával rendelkeznek.

Tudjuk nagyon jól, hogy egyes alapvető élelmiszereknél tíz-húsz százalékos áremelkedésekre számíthatunk, amit ez a nyugdíjemelés eleve nem fedez.

Jobb lenne, ha a kormányzat az ellenzék által oly sokszor hangoztatott és az Európai Unióban is használt úgynevezett svájci indexálásra térne át a nyugdíjemelésekkor, illetve a létminimum alatti nyugdíjakat nagyobb arányban növelné.

Nem tudja az ember elhessegetni a gondolatot arról a tényről, hogy jövőre országgyűlési képvise-lői választások lesznek, és alapvető cél a kormányzat részéről a nyugdíjasok megnyerése politikailag a szavazatszerzés érdekében.

Szó van arról is, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat, melyet a 2008-as pénzügyi világválság miatt az akkori baloldali kormány megszüntetett a költségvetés egyensúlyban tartásának érdekében, ez a kormányzat négy év alatt visszaépíti. Az elmúlt tizenegy évben erre bőven lett volna idő, hogy valamelyik évben az egy havi nyugdíjat a nyugdíjasok részére megfizessék, hiszen a gazdasági eredmények ezt lehetővé tették volna, és ne a választási évre építsék vissza a tizenharmadik nyugdíj felét, ígérvén azt, hogy folytatjuk.

Összefoglalva, propagandafogásnak nem iga-zán nyerő ez a nyugdíjakkal való délibábjáték, vi-szont egyes bértollnokoknál eléri a célját, amikor le is írják, hogy soha ilyen jó dolga nem volt Magyar-országon a nyugdíjasoknak.

Majd, ha eljő a svájci indexálás kora, és a nyomorgó nyugdíjasokat legalább a létminimumra emelik, ami nagyjából százötvenezer forint/hó, akkor mondhatjuk – Petőfi szavaival élve –, hogy „itt van már a Kánaán!”

Persze, tegyük hozzá, nem európai, hanem csak magyar viszonylatban.