A mi korosztályunknak még élénken él emlékezetében a vágyakozás és várakozás, hogy mint magyar állampolgárok szabadon élhessenek európaiként, mint más akkoriban demokratikus nemzetek. Az egységes akarat, és szabadságvágy is közrejátszott abban, hogy eljöhetett 1989, és nemsokára demokratikus, független és szabad Magyar Köztársaság polgáraiként élhettünk!
Hamarosan tagja lehettünk az európai integrációs szervezeteknek, és integrálódásunkat megkoronázva 2004. május 1-jén az Európai Unió tagjai lettünk! Öröm és büszkeség töltött el bennünket, külföldi kollégáink gratuláltak, méltatták az akkori Magyarország rendszerváltástól elért eredményeit. Ízlelgettük és tanultuk, hogy kell ebben az új rendszerben élni, és lassan a magunk egyszerű módján haszonélvezői lettünk az „Uniónak”. Azt gondolom, hogy kisebb-nagyobb visszásságai ellenére jó lett ez a rendszer, Magyarország sok segítséget kapott, és az emberek élni tudtak a lehetőségekkel. A több és nagyobb pénzügyi támogatások haszonélvezőjeként el kellett fogadni és teljesíteni a szigorúbb ellenőrzést, ami a források felhasználását illeti.

