Tegnap elfogadta az országgyűlés a csak pedofiltörvénynek nevezett tervezetet. A törvény szövege szerint: „E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
A törvény következményeként a magyar Himnusz szerzőjének életét közpiskolában nem lehet tanítani. Ugyanis „Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket”, például ezt Szemere Pálnak: „Ölellek véghetetlen szerelemmel, mint mátkád ölelni soha sem foghat – ez a szív nem a lyánykájé.”
Álljon itt a Szemere Pálnak írt Kölcsey vers és a Himnusz első szakasza.
Vedd e gyűrűt reszkető kezemből, Vedd e csókban forró lelkemet, Néked minden órát életemből, Érted vérözönnel szívemet! Téged fognak által karjaim? Ah, te-e, keblemnek ideálja, Mely gyakran mint nyári est homálya Messze lengett szél fuvalmain?
A magyar nép zivataros századaiból.
Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt!