Olyan ütemben emelkednek az alapanyagárak, hogy a kivitelezők jó esetben csak két hétre garantálják a szerződésekben azokat. Felvásárlási láz még nincs, de már az ÉVOSZ is kongatja a vészharangot. A GVH is melléjük állt.
Megfújtuk a sípot
– mondja a hvg.hu-nak az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) elnöke, arra utalva, mindent megtesznek azért, hogy felhívják a figyelmet: a korábban kötött szerződések fölött mára „eljárt az idő” a kiugróan magas építőanyagárak miatt. Koji László emlékeztet, idén az első 5 hónapban 15–20 százalékkal nőttek az anyagköltségek, és „ennek nincs vége”. Úgy számol, hogy év végére az építőanyagok átlagos áremelkedése elérheti vagy meghaladhatja a 30 százalékot.
Lehetnek olyan építőanyagok is, amelyeknek az ára év végéig 50–100 százalékkal is megugrik, ha nem találunk ki valamit
– kongatja a vészharangot az elnök, hozzátéve, hogy a tervezők és a kivitelezők idén eddig 7 százalékkal növelték az árakat, de „valószínűleg sokan rákényszerülnek további áremelésre”.
„A vas ára 70–80 százalékkal ugrott meg az egy évvel ezelőttihez képest, de többet kell fizetni a rézért, a festékekért és a faanyagért is” – sorolja Kovács Attila kivitelező. Utóbbira azt a példát hozza, hogy míg tavaly a fa köbméterára 80–90 ezer forint közé esett, ma már meghaladja a 120 ezret. Béreket tavaly emelt, idén erre már nem lesz lehetősége, „nincs miből”.
Az egekig szökhetnek az árak – sok múlik a szerződéseken
Az ÉVOSZ elnöke szerint, noha egyelőre nincs felvásárlási láz és építőanyag-hiány Magyarországon, mégsem lehet fix-, vagy átalányáron szerződni, mert az árakat illetően „ami ma van, holnap már nincs”. Így lehetetlen megbecsülni, hogy idén mennyivel kerül többe egy építkezés, mint tavaly. Szerinte a tételes költségvetés a jó, ami azt jelenti, hogy a szerződésbe a felek foglalják bele, milyen tételekben, milyen árváltozások lehetnek.
A felújításnál az anyagköltség rendre eléri vagy meghaladja az 50 százalékot, az új építésnél még többet is. Hangsúlyozza, a megrendelők nem várhatják el, hogy a kivitelezők nyeljék le az anyagköltséget. Ezért szerinte szóba jöhet a munka szakaszolása vagy a műszaki tartalom átalakítása is.
A mai világban egy hétre nem lehet garantálni az árakat, nemhogy fél évre előre
– erősíti meg Bognár Tímea ügyvéd is. Azt mondja, aki ma építkezésre vagy felújításra adja a fejét, nem tudhatja, hogy a végén mennyi pénzt kell majd érte kifizetnie.
Ami a szerződéseket illeti, a szakember szerint egyik félre sem lehet ráhárítani azokat a körülményeket, amelyekre nincs hatása, „az áremelkedés ilyen”. A kivitelező a saját munkájáért és a határidőkért felelős, ezt lehet rajta számonkérni. „A szerződés kétoldalú ügylet, mindenki csak arra tud garanciát vállalni, ami az ő munkájának az eredménye” – hangsúlyozza, hozzátéve, hogy egy ház kivitelezése nem néhány hét alatt történik meg, „irreális elvárás is lenne, hogy egy kivitelező szeptemberben kössön szerződést egy jövő tavaszra átadandó épületre”. A korábban kötött szerződéseknél az ügyvéd szerint két lehetőség van: módosítani vagy felbontani lehet őket. Utóbbi esetben azonban a készültségi állapotnak megfelelően a feleknek el kell számolniuk egymással.
Kovács Attila például úgy szerződik, hogy a munkadíjon nem változtat, az alapanyagokra vonatkozó árajánlat viszont
csak két hétig érvényes.
Korábban még az euró-forint árfolyamához tartotta magát, ma már nincs mibe kapaszkodni. Olyan ütemben emelkednek az árak, hogy nem tud korrekt, pontos ajánlatot adni.