Hogyan látjuk a világunkat? Képesek vagyunk ma a saját – de tényleg a saját – látásmódunk szerint szemlélni a környezetünket? Vagy elvesztünk végleg és mindent, amit látunk, azt mások forráskódján keresztül vetítjük magunk elé? Egyáltalán a miénk az, amit ma érzékelünk és álmodunk?
A 90-es évek elején Berlinben egy művész és egy hekker feltalált egy újfajta látásmódot. Ekkor nem volt még Facebook, Twitter, Booking.com, Google Earth vagy Google Maps. A Föld nevű bolygónk akkor még hatalmasnak tűnt. A Keletet és Nyugatot elválasztó vasfüggöny alig néhány éve bomlott le. A két fiatal azt álmodta meg, ami ma már a valóságunk része.
Juri Müller és Carsten Schlüter története még sem az amerikai sikersztori. Habár Németországban és az egyesült Berlinben vagyunk. Tőkeerős cégként jelen van a Deutsche Telekom, ami az akkor egyik legfejlettebb számítógéppel is rendelkezett, egy Onyx-al, amivel a Terminátor2 is készült.
Forradalom és új világrend? Az egész világot meg akarták tapasztalni!
Művészeti projektként indult. 1993-ban egy techno klubban találkoztak a főhőseink, a Berghainban. Kitalálták, hogy egyfajta globális műalkotást hozzanak létre, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy a világ bármely pontjára eljusson egyszerűen csak egy kattintással.
Ezt így utólag már nagyon könnyű elképzelnünk, de akkor az „előző” világunkban ez forradalminak és elképzelhetetlennek tűnt. Gyorsan rájöttek viszont, hogy a kilencvenes évek elején a számítógépek nem voltak elég hatékonyak a projektjükhöz. Itt jött képbe a Telekom távközlési óriás és azok a fiatal hekkerek, a Chaos Computer Club tagjai (1986-ban alakult), akik a program fejlesztői voltak.
Minden kaotikus volt, de végül sikerült elkészíteniük a „Terra Vision” programot 1994-ben egy nemzetközi kommunikációs vásárra, amit Kiotóban rendeztek. Egy a kaliforniai Szilícium-völgybe tett utazás során azonban a „Terra Vision” forráskódja rossz kezekbe került – és 2005-ben a Google, akkor már technikai óriás kiadta a Google Earth programot. A két német fejlesztő évekkel később úgy érezte, hogy a Google ellopta az ötletüket – Dávid Góliát ellen fordult és szabadalomsértésért beperelték a Google-t.
Történetük magja egyetemes és nagyon kelet-közép európai
Van egy szuper ötlet. Tudás van. A csapat is összeáll. Barátságok születnek. A munka is elkezdődik. Csak a pénz és a valódi támogatás hiányzik.
Egy technikai óriás előzte meg őket.
A Netflix minisorozata, a Milliárd dolláros forráskód négy részben meséli el, hogy két számítógépőrült hogyan fejlesztette ki ötletét, hogyan nyitották fel a világ szemét – csak hogy egy technikai hatalmasság törvényes csalása miatt elrabolják hírnevüket és vagyonukat.
A minisorozat valóságon alapul, de a filmkészítők nem akarták és nem is tudják helyreállítani az igazságosságot. Meg akarták mutatni azokat az eszményeket, amelyek kezdetben ezt a technikai generációt hajtották, és végül amivé alakult a világunk – mondja Robert Thalheim színész.
Időutazás a kilencvenes évekbe és Salgótarjánból Budapestre
A kilencvenes évek részleteit aprólékosan reprodukálják, ehhez pedig Salgótarjánba utazunk. A forgatás a Múzeum tér és a városháza környékén zajlott, ezek a helyszínek a sorozatban Berlin évtizedekkel ezelőtti főtereként tűnnek fel. A bírósági tárgyalás jeleneteit, ami a filmben az USA-ban zajlik, valójában Budapesten, a volt MTVA székházában vették fel.
A minisorozat alámerül a berlini újraegyesítés utáni korszak hangulatába, techno klubjaiba, vad kísérletező művészeti színtereibe és illegális hacker világába, akiket akkor még nem vettek komolyan. Szinte senkinek nem volt ekkor még valódi bankszámlája sem. És azt sem tudták elképzelni, hogy a repülőgépeken minden ülés háttámláján legyen monitor.
Az internet még nem terjedt el. Olyannyira nem, hogy a Telekom egyik tanulmánya szerint az internet megmarad az egyetemi világban. Juri Müller és Carsten Schlüter viszont már akkor tudták, hogy nem így lesz. És azt is tudták, hogy néhány éven belül mindent az interneten fogunk csinálni. Vásárolni. Telefonálni. „Utazni”. A ’90-es évek elején ez volt a forradalom, ami a határok nélküli szabadság álmait testesítette meg.
Amiről szól ez a sorozat az, hogy hittek abban a hihetetlenül új és izgalmas újfajta látásmódban, hogy minden tudás mindenki számára elérhető lehet.