A nő árt a nőnek. Féltékenységből. Kishitűségből.
- Ha egy másik nő sikerét látja, az eredményhez vezető utat nem akarja bejárni, viszont az meg kellene neki, amit a másik elért.
- Az egymás iránt érzett tisztelet hiányzik. Miért nem inkább emeljük egymást? Eleve hátrányból indulunk a férfiakkal szemben, mégis sokszor nem a férfival, a nővel szállunk ringbe, hogy hátha akkor kevésbé leszünk elnyomottak. Ez talán még ártalmasabb is, mintha egy férfi csinálná ezt, mert egy olyan közegből érkezik a felsőbbrendűség, ahonnan egyáltalán nem releváns.
- Rosszul esik, ha egy nő árt a nőnek, mert nem tekint téged egyenrangúnak. Legtöbbször ez az attitűd abból fakad, hogy az elnyomott nő kishitűvé válik, így keres magának egy nála gyengébbnek vélt áldozatot, s azon tölti ki a feszültségét.
- Egy sikeres női történetre nem kellene feltétlenül féltékenységgel, ármánykodással reagálni: akár össze is lehetne fogni, és segíteni egymást. Ha egy nő sikeres, a legtöbb irigye nő lesz. Nem azt nézik, hogy hajnal 4-kor kel, és ad magának 2 óra kreatív időt, amikor a saját projektjeivel foglalkozik, hanem csak irigylik, hogy neki minden mennyire egyszerűen megy. Pedig ott van a család az ő nyakán is, háziasszony, feleség, és munkába jár. Ha van ereje ez mellett hajnalban kelni, az tiszteletre méltó, nem irigylendő.
- DE PERSZE TISZTELET A KIVÉTELNEK! Vannak pozitív tapasztalatok is.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal folytatódott a Katával készített interjúm,(az első része itt olvasható) aki szerencsésnek tartja magát, mert nem érte sem a munkájában, sem a magánéletében olyan diszkrimináció, ami azért történt volna, mert nő. Próbálta is elkerülni az eleve kudarcra ítélt helyzeteket, ám hozzáteszi, hogy az is kellett ehhez, hogy nagyon tudjon küzdeni magáért. Van mégis valami, amitől tart.
Nem féltél változtatni számos olyan helyzeten, ami szürkévé, élvezhetetlenné tenné az életedet. Van valami, amitől félsz, ami nőként megriaszt?
Hát persze. Az elmúlás nagyon nehéz. Nem azért zavar az idő múlása, mert mondjuk féltékenyen tekintek a nálam fiatalabb generációkra. Ha szembe jön velem az utcán egy fiatal lány, nagyokat mosolygok magamban, hogy miket műveltem az ő korában, s csak azt remélem, hogy ugyanolyan szabadon tudja megélni az életét, mint ahogy az én korosztályomnak ez megadatott.
Mivel szeretek egyedül lenni, de szeretem a társaságot is, attól tartok, hogy ha a hétköznapok által rám erőltetett kötelességekből nem tudok néha kiszakadni, elveszítem a nőiességem egy részét.
Felkelek, irány a munka, hazamegyek, főzök, lefekszem. Hétvégén mosok, főzök, takarítok, próbálom utolérni magam. Ez a mókuskerék nagyon beszippantja a női társadalmat. Nagy a veszélye annak, hogy nem tudunk így nőies nők lenni, hogy boldogok is tudjunk maradni közben. Ezért is kell néha kilépni ebből az ördögi körből. Remélem, mindig lesz rá lehetőségem!
Feladnád a karriered, ha a jelenlegi anyagi helyzetedet megtarthatnád, de cserébe anyagi függőségbe kerülnél?
Nem. A saját anyagi függetlenségem legalább annyira fontos, mint az, hogy ezt a társamnak is megadjam. A magam teremtette anyagi biztonságot ha feladnám, akkor úgy érzem, nem léteznék, hogy egyenlő vagyok a nullával. Valószínűleg az én élethozadékom, hogy soha nem akartam függeni semmilyen formában egy férfitől sem. Van egy párom, akiért hálás vagyok az életnek, mert nagy tanítóm, de a függetlenségem az enyém. Jelen helyzetemben nem tudnék olyan körülményt, ami miatt ezt feláldoznám.
Mit gondolsz az abortuszról?
Valahol jó, valahol rossz. Lehet, hogy sokan nem fognak velem egyetérteni ezzel kapcsolatban. Menjünk a kérdés elébe, s azon gondolkozzunk, hogy miért kerül egy nő olyan helyzetbe, hogy abortuszra legyen szüksége! Szerintem a nőnek kötelessége vigyáznia magára, hogy elkerülje ezt a helyzetet. A felelőtlen szexuális élet például a fiataloknál nagyon sokszor vezet ide, de elkerülhető lenne, ha a nő odafigyel. Elsődleges prioritás, hogy a nő saját magát védje. Viszont az is igaz, hogy senkit sem kéne elítélni, ha önhibáján kívül ilyen műtétre van szüksége. Az abortusz nem könnyű lelki szituáció, így hát mindent meg kell tennünk, hogy a beavatkozással járó megalázottságot, kiszolgáltatottságot, megvetést elkerüljük.
Miért jár az abortusz megvetéssel, megalázottsággal?
Két eset van. Vegyük azt, hogy ott dobog a kicsi szíve a hasadban, és ez csak egy felelőtlen szexen múlt. A procedúrát mindenki ismeri. Elmész, végighallgatod az ellenérveket, válaszolsz a hogyan? és miért történt? kérdésekre, s legtöbbször ezt egy nő kérdezi tőled. Miért nem védekeztél? Miért nem voltál előrelátó? Gondolj csak bele! Ez a megalázottság szerintem nem jó senkinek. A lelki teher óriási, hiszen egy élet múlik a döntésen, plusz a tiéd.
A másik szituáció pedig az, amikor nem egy életképes magzat van benned. Akkor meg az a sajnálat fáj, ahogy rád néznek. A tekintetekben benne van, hogy „na, ennek se jött össze”.
Mindkét eset nagyon kemény lelki tusa lehet önmagunkkal szemben is, és azokkal szemben is, akiknek választ kell adni a műtétet megelőző kérdésekkor.
Te egyetértesz azzal, hogy jelenleg van abortusz Magyarországon?
Nem tudom, erre hogy lehet jól válaszolni. Egy kérdésem van ezzel kapcsolatban. Jobb lenne, ha inkább lemondanának az újszülöttről a születése pillanatában, és ki tudja, mi lesz azután?
Kata ezzel az igen elgondolkodtató felvetéssel indít utamra. Következő cikkemben az abortusz körüli igen megosztó kérdéskört fogom végigjárni. Tartsanak velem!
- Önöknek mi a véleménye az elhangzottakról?
- A nők valóban farkasai egymásnak?
- Jobb az anyagi függetlenség az eltartottságnál? Kövessük a lengyel példát, és töröljük el az abortuszt?
Minden életélmény számít. Számunkra nincs unalmas történet. Ha bárki elmesélné történetét, bátran forduljon szerkesztőségünkhöz ezen a címen: szerkesztoseg@kecsup.hu
