Múlt héten az Európai Bizottság levelet küldött a magyar és a lengyel kormánynak, hogy rákérdezzen bizonyos ügyek állására, illetve régóta kritizált helyi szabályozásokra.
A levelek azért különleges jelentőségűek, mert az „uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről” szóló EU-rendeletre hivatkoznak. Ez az a rendelet, amit tavaly még jogállamisági mechanizmusnak kellett nevezni, és az a lényege, hogy el lehet venni vele az EU-s pénzeket az olyan kormányoktól, amelyek veszélyeztetik a demokratikus rendet – írja a 444.hu.
Ez az a mechanizmus, aminek életbe léptetése miatt a magyar és a lengyel kormány tavaly decemberben majdnem megvétózta az EU 2021-28 közti költségvetését, és a teljes, 750 milliárd eurós újjáépítési alapot is. Az akkori alku alapján a jogállamiságinak nevezett mechanizmusból költségvetést védő mechanizmus lett, ezzel is jelezve, hogy csak az EU-s pénzeket közvetlenül érintő esetekben lehet a szankciót használni.
A két levél kiküldése azt jelenti, hogy az Európai Bizottság elég sok munkát előre elvégez, hogyha a Bíróság rendben találja a rendeletet, akkor gyorsan javasolhassa a szankciók kivetését. Erről beszélt a múlt héten Didier Reynders jogérvényesülésért felelős biztos is, aki azt mondta, hogy dolgoznak már az ügyön.
A múlt héten feladott levélben két hónapot kaptak a tagállamok a válaszra, vagyis idén már nem lesz ebből büntetés. A 444 információja szerint a Bizottság arra számít, hogy januárban születhet meg a Bíróság döntése. Addigra már náluk lesz a két kormány válasza, aminek értékelésétől függően egy hónapon belül javaslatot tehetnek szankció kivetésére. Utána a Tanácsnak további egy hónapja van arra, hogy szavazzon a javaslatról, azaz valóban büntessen.
A Magyarországra küldött levél enyves kezeket feltételez
A Bizottság Magyarországnak küldött levelében csupa-csupa korrupciós kockázat szerepel. A levél első részének ez a címe:
A közbeszerzés rendszerszintű hiányosságai és gyengeségei; az összeférhetetlenség kockázata; a „közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal” kapcsolatos aggályok
A Bizottság itt azt taglalja, hogy már évek óta számos jelentésben felhívta a magyar kormány figyelmét, hogy a közbeszerzések átláthatatlanok és torzítják a versenyt. Ezt a saját auditoraik is megállapították több vizsgálat alkalmával is, és 2019-ben 1 milliárd eurós pénzbüntetést is kivetettek már miatta.
Aztán hivatkoznak az OLAF-ra, az EU csalás elleni hivatalára, ami az utóbbi öt évben mindig Magyarországon tárta fel a legtöbb szabálytalanságot a tagállamok közül (a kifizetések százalékos arányának megfelelően). Ez az EU-s átlag tízszerese volt 2015-2019 között. Ugyanakkor a magyar hatóságok által megállapított szabálytalanságok az EU-s átlag alatt voltak.
A Bizottság szerint összeférhetetlenségi problémák merülhettek fel az állami földek árveréseikor – ez a földalapú támogatások miatt érinti az EU-s költségvetést. A budapesti repülőtér tervezett megvásárlása a és Balaton körüli fejlesztések esetében is felmerülnek szerintük összeférhetetlenségi problémák. Leegyszerűsítve: a Bizottság szerint politika-közeli emberek szerezhetnek meg jelentős vagyonokat, és hozzájuk kapcsolódó uniós támogatásokat.
A Bizottság az idén létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványokat is problémásnak találja, mert törvényben előírt módon folyamatosan állami pénzt kapnak olyan magántársaságok, amelyek vezetésébe az állam nem szólhat bele. Itt főleg az egyetemek és azok vagyonainak elajándékozása miatt aggódnak, mert ezek az intézmények jogosultak lennének EU-s támogatásokra is.
A bűnlajstrom második fejezetének a címe:
Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló jogsértések eredménytelen kivizsgálása, üldözése vagy szankcionálása.
Ez a rész arról szól, hogy nem bünteti a magyar állam a korrupciót. Itt elsőként az ügyészség átláthatatlan működését kritizálják, és azt is, hogy egy új törvény értelmében a legfőbb ügyész addig maradhat hivatalában, amíg a parlament kétharmaddal meg nem választja az utódját. (Eddig ha lejárt a mandátuma, akkor mindenképpen távoznia kellett volna, legfeljebb nem sikerül megoldani az utódlását. Ezzel a törvénymódosítással Polt Péter mindaddig leválthatatlan maradhat a gyakorlatban, amíg a fideszesek legalább 67-en vannak a 199 fős parlamentben.)
A Bizottság általában problémásnak találja a legfőbb ügyész és az ügyészségi vezetők kontroll nélküli hatalmát. A levél több korábbi jelentést idéz, amelyek alapján ez az ügyészségi rendszer az oka, hogy komoly korrupciós ügyekben szinte sosem indul eljárás Magyarországon. A másik ok pedig rendszerszintű hiányosságok a magyar bűnüldözésben: gyengék a törvények, rosszak az eljárási rendek, nehézkesek a nyomozások. Magyarország az egyetlen tagállam, amit minden évben írásban figyelmeztetni kell, hogy nincs átfogó korrupcióellenes stratégiája sem.
Rossz példákként eleveníti fel a levél, hogy többször előfordult, hogy ha az OLAF problémásnak talált egy pályázatot, akkor a magyar kormány egyszerűen kivette azt az EU-s támogatottsági körből, és kifizette a saját pénzéből. A levél nem említi konkrétan, de ez történt például az Elios közvilágítási pályázatainak esetében, amikor Orbán Viktor egyik vejének a cége akadt fenn a brüsszeli ellenőrzésen. A levél arra is kitér, hogy többször is előfordult, hogy a NAV erre kijelölt részlege, a Csalásellenes Koordinációs Szolgálat nem segített, amikor erre kérték. Pedig a szolgálat hivatalosan pont azért alakult, hogy az OLAF rendelkezésére álljon a vizsgálatok alkalmával.
A harmadik problémahalmaz címe így hangzik:
Az igazságszolgáltatás függetlenségének hiányosságaival kapcsolatos ügyek
Itt három fő problémát vetnek fel:
- az Országos Bírósági Hivatal elnöke hatáskörének kiterjesztését, amely például lehetővé tette, hogy bírókat a beleegyezésük nélkül áthelyezzenek (legfeljebb egy évre);
- hogy előfordult, hogy fegyelmi eljárást indítottak egy bíró ellen, mert egy ítélete előtt kikérte az EU Bíróságának az állásfoglalását;
- továbbá lehetővé tették, hogy állami hivatalnokok jogerős bírósági ítéleteket támadjanak meg az Alkotmánybíróságon, amennyiben úgy érzik, hogy az ítélet nem veszi figyelembe kellőképpen a hatáskörüket.
Ha nagyon sietnek, elvben még a magyar választás előtt is büntethetnek
Ha a Bizottság elégedetlen lenne az e levelekre kapott válaszokkal, akkor sem tud egyedül büntetést kivetni Budapestre vagy Varsóra: ahhoz a tagállamok minősített többségének a szavazata is kell. Vagyis végső soron nem a Bizottság, hanem az EU-s országok többsége érvényesítheti a büntetést, ami az EU-s támogatások részleges vagy teljes felfüggesztése lehet.
Ha januárban tényleg elkészül az EU Bírósága a rendelet értékelésével, és azt jóvá is hagyja, akkor a most megindított levelezéssel március második felében a tagállamok már szavazhatnának is a büntetés kivetéséről.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy van rá elvi lehetősége, hogy közvetlenül a magyarországi parlamenti választás előtt büntessék meg az eddig sohasem használt módszerrel Magyarországot.
Ugyanakkor ez a feltételezett menetrend annyira feszes, és annyira sok szereplőnek van mozgástere lassítani a tempót, hogy a magyar kampány finisében kivetett pénzbüntetés egyelőre csak elvi fenyegetésnek tűnik.
Az ellenzék máris foglalkozik vele
Nagy politikai hatása nyilván akkor lenne az egész eljárásnak, ha a szankciót egyszer tényleg kivetnék, és az ellenzék azt mondhatná, hogy az Orbán-kormány rengeteg pénzt hagyott veszni. Továbbá megpróbálnák rávenni a Bizottságot, hogy a pénznek legalább egy részét a kormány helyett általuk is befolyásolt szervezetek, például nagyvárosi önkormányzatok oszthassák szét.
A levél kiküldését Ujhelyi István szocialista EP-képviselő például így kommentálta a Facebookon: „Orbánék megkapták az utolsó figyelmeztetést!”, és ezzel zárta a gondolatait: „Ha Orbánék tovább lopnak, Brüsszel el fogja zárni a pénzcsapot előlük. Ez kizárólag az ő bűnük, az ő felelősségük. Nekik ugyanis valójában nem Magyarország az első, hanem a saját bankszámlájuk”.
A Momentum frissen megválasztott elnöke, a szintén EP-képviselő Donáth Anna óvatosabb volt, szerinte „Európában tehát ott a szándék arra, hogy segítsék a magyarok harcát az elnyomó hatalommal szemben – de újra és újra szembesülnünk kell azzal, hogy az európai intézmények döntéshozatala lassú és körülményes”.
