„Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, mert annak ugyanaz lesz a vége
Nem sokat kell Nagy Imre mondatain javítani, hogy aktualizáljuk az ukrán helyzetre. Az orosz hadsereg megtámadta egy szomszédos ország fővárosát. A történelmi párhuzamok sok helyen megjelennek:
1956. október 30-án és 31-én a szovjet sereg jelentős egységeket csoportosított át Magyarország területére, miközben a Különleges Hadtest kelet felé mozgott, mintha elhagyná az országot. 2022. év elején az orosz hadsereg hadgyakorlatnak nevezett műveletek során bekerítette Ukrajnát.
A csapatmozgások hírére 1956-ban Nagy Imre jelezte Andropov felé, hogy ezzel fegyveres agressziót követnek el. A csapatmozgások hírére több ország is jelezte 2022—ben Putyin felé, hogy az uktán bevonulást fegyveres agressziónak fogják tekinteni.
1956. november 4-én hajnalban Magyarország egész területén megindult a szovjet támadás. 2022. február 24-én hajnalban Ukrajna egész területén megindult az orosz támadás.
Sorolhatnánk az eseményeket sokáig, sajnos lenne még mit.
Stratégiai nyugalom vagy cserbenhagyás?
Amit most kiemelnénk: 2022-ben az ukrán kormány és nép epekedve várja, hogy a „nyugat” beavatkozzon és megmentse. 1956-ban a magyar kormány és a nép szintén epekedve várta, hogy a „nyugat” megmentse. Addig is gerilla eszközökkel, utcáról utcára védték fővárosukat és a nagyobb városokat.
De a felmentő sereg se nyugatról se más irányból nem érkezett. Stratégiai nyugalomra intették egymást a nyugati országok és bármennyire is megtehették volna, nem védték meg a forradalmat és nem segítették a szabadságharcot.
Ukrajnában forradalom nem volt, szabadságharc viszont most már zajlik. Egy megszálló ország ellen harcolnak gerilla eszközökkel, utcáról utcára védve fővárosukat és a nagyobb városokat.
Magyar az, akinek fáj Trianon
Magyar az, akinek fáj Trianon, tartja a mondás. Talán kiegészíthetjük azzal, hogy magyar az, akinek fáj, hogy a „nyugat” nem segített 56-ban és cserbenhagyta az országot. Nem küldött fegyvert, nem engedett át szállítmányokat a határain, nem segített saját hadseregével a szovjet invázió ellen. Most az ukránok is kicsit magyarok lehetnek, érezhetik, hogy milyen az amikor a „nyugat” nem segít, és cserbenhagy egy európai országot.
Külön jelentősége van Orbán nyilatkozatának: „A háborús helyzetben stratégiai nyugalomra van szükség. Óvakodni kell az átgondolatlan lépésektől. … nem fogják veszélyeztetni az ellátások biztonságát, a magyar-orosz kapcsolatokat, illetve a rezsicsökkentést”.
Igen, cserbenhagyjuk Ukrajnát, az ott élő ukránokat, oroszokat, magyarokat, mindenkit. A kijevi srácok jogosan mondják: „Stratégiai nyugalmatok csak a sírban lesz. Nektek fontosabb a rezsicsökkentés, mint az emberi életek? Az 1848-as forradalom évfordulója jön, és rezsicsökkentésről beszélnek? Nem szégyellik magukat? Nem az emberi élet a fontos?
Van joguk március 15-én ünnepelni azoknak, akiknek a szabadságnál a rezsicsökkentés fontosabb? Kérem, idén csak azok menjenek ki az utcára ünnepelni, akikben van bátorság kiállni a szabadság mellett!”
