Fórumozott az ellenzék Kiskunfélegyházán, napirenden az oktatás és szociális ügyek

Kiskunfélegyházán szép számú közönség előtt tartotta következő fórumát Kis-Szeniczey Kálmán, félegyházi önkormányzati képviselő, az egységes ellenzék Bács-Kiskun megye 4. számú országgyűlési képviselő-jelöltje március 4-én. Vendégei Arató Gergely és Ungár Péter országgyűlési képviselők voltak.

Az elmúlt 12 évben nem jó irányban haladtunk – kezdte Arató Gergely, volt oktatási államtikár a beszélgetést. 2010 előtt – politikai oldaltól függetlenül – volt konszenzus az oktatásban. A Fidesz oktatási politikusával Pokorni Zoltánnal lehetett szakmapolitikát folytatni. És ebbe a konszenzusos viszonyrendszerbe tartozott a konzervatív Pálinkás József is. Egyetértés volt abban, hogy minél többen be tudjanak kapcsolódni az oktatásba. Ezt a konszenzust rúgta fel a Fidesz 2010 után – mondta Arató.

Az oktatást politikai alapon szállta meg a Fidesz, szakmai irányelvek helyett annak megregulázása van most. Több mint tízezer tanár hiányzik a magyar oktatási rendszerből – hivatkozott Arató a pedagógus szakszervezetek számításaira.

Az ellenzéki politikus kitért a pedagógusok sztrájk mozgalmára is. Szerinte ez a szakma alapvetően nem egy sztrájkos munka, a tanárok rendszeretők, de azzal, hogy az Orbán-kormány nem tárgyal velük, eljutottak oda, hogy tömegesen készek leállni a munkával.

Vissza kell adni az iskolákat, egyetemeket azoknak, akik használják és ott dolgoznak. Centralizáció helyett biztosítani kell a szakma autonómiáját. Ez a két alapfeltétel ahhoz, hogy a pedagógusok bérét is rendezni lehessen. Eötvös József és Klebersberg Kuno országában pedig szükség van oktatási minisztériumra. A kétkezi munka is akkor tud eredményes lenni, ha mögöttük jól képzett tanárok állnak – mondta a DK politikusa.

Válságban van az idősgondozás, mert egy ledolgozott élet után sokan nem tudnak tisztességes ellátást kapni idős korukban. Az idősgondozásra, az otthonápolásra az Orbán-kormány ideológiai okok miatt sem költ. A válaszuk pedig az, hogy az idősgondozás a család feladata – vette át a szót Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője.

Mit tekintünk hasznos munkának? – tette fel a kérdést. Aki a fogyatékos gyermekét gondozza, az is munka. A Fidesz ezzel szemben az otthonápolást nem ismeri el munkaviszonynak. Az új kormány az otthonápolást el fogja ismerni munkaként. Minimálbért adnának azoknak, aki ápolási díjat kapnak. Ez évente plusz 50–55 milliárd forintot jelent a költségvetésben. Ebből lehet finanszírozni azokat, akik otthonápolási munkát végeznek.

A várólisták olyan hosszúak, hogy az emberek éveit befolyásolják. Sokszor rosszabb állapotban kerülnek be az otthonokba, mint amikor kérték a felvételüket.

Ungár azzal zárta, hogy: „olyan embereket adunk az új kormánynak, akik a szociális kérdést a szívükön viselik. És olyan egyéni képviselőket kell választani, akik levakarhatatlanul képviselik a választókerületben élők érdekeit.”

Pedagógus családban élek, közvetlen közelből látom a rokonaimon és feleségemen keresztül, hogy milyen nehézségekkel küzd az oktatási rendszer. A vidéki térségekben a tanárhiány különösen érezteti a hatását, ezért sem volt oknélküli a jakabszállási általános iskola pedagógusainak sztrájkja, és csatlakozásuk a polgári engedetlenségi mozgalomhoz – reagált az előtte szólókra Kis-Szeniczey Kálmán.

A szegénység erősen sújtja a térséget – folytatta az ellenzéki politikus. Nem élnek jobban az emberek, az elmúlt 30 év nem hozta el a Homokhátságon élők általános jólétét. Egyre több az üresen álló házak száma Gátéren, Jakabszálláson és más településeken. Ez a szegénység megalázó élethelyzeteket hozott – mondta az önkormányzati képviselő.

Az új kormány feladata, hogy megoldást nyújtson ezekre a kihívásokra. Rangra kell emelni az oktatást, a tudást, a szociális munkát, amik feltételei egy jól teljesítő helyi gazdaságnak. Vannak tartalékok a rendszerben ezekre a feladatokra: Paks2 felmondása, ami orosz hitelből épülne, Lezsák Sándor nevével fémjelzett Hungarikum Ligetre elszórt milliárdok leállítása, a centralizált Fidesz rendszer felszámolása, ezek olyan források, amik visszaforgathatók a társadalmi fejlődésbe – zárta gondolatait Kis-Szeniczey.