Ha minden lakáshoz biztosítanának legalább egy parkolóhelyet, valószínűleg meg kellene szüntetni a játszótereket, és ki kellene vágni az utolsó fákat is a panelházak környezetében.
Elképzelhető, hogy a városi léttel – legalábbis a sűrűn lakott környékeken – nem egyeztethető össze az autók számának ilyen ütemű növekedése.
Az autók számának növekedése az egész Európai Unióban látványos. Az Európai Autógyártók Szövetsége, az ACEA kimutatása szerint a 2016-ban regisztrált 229 millió példányról 2020-ra 246 millió fölé bővült az autóállomány. Magyarországon ebben az időszakban 3,3 millióról 3,9 millió példányra nőtt az autók száma, ráadásul a bővülési ütem gyorsul. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2000-ben mintegy 560 ezer személyautó volt forgalomban Budapesten, 2020-ban pedig már 690 ezernél is több, a növekedés lassulása a fővárosban sem várható.
Beszédes adat, hogy a tömegközlekedés és az egyéni gépjármű-közlekedés aránya az 1990. évi 80–20 százalék értékről a 2010-es évekre 60–40 százalékra tolódott el, a koronavírus-járvány hatására pedig még többen ültek autóba legalább átmenetileg. A nagyvárosok lakóinak jelentős része él olyan társasházakban, amelyekhez nem tartoznak privát parkolók vagy garázs, így nekik marad a közterület.
A mérleg egyik serpenyőjében az autók helyigényének kielégítése van, vagyis hogy mindenki kényelmesen, a lakása közelében tudjon parkolni, a másikban viszont a közterületek zöldítése, élhetőbbé tétele a cél: parkosítás, sportolási vagy rekreációs lehetőségek, sétáló vagy korlátozott forgalmi övezetek kialakítása: vagyis a nem autós közlekedés előnyben részesítése.
A szakértők úgy gondolkodnak, hogy a jövő közlekedési problémáinak kezelésére, illetve egy környezettudatos, fenntartható, globális klímacélokat figyelembe vevő és észszerűen közlekedő európai színvonalú nagyváros megteremtéséhez egyértelműen el kell érni, hogy kevesebben üljenek autóba.
Via Telex
