Az ellenzéki térfélen visszatérő sztereotípia, hogy a Fidesz választási sikerének egyik oka a médiafölénye: az, hogy választói tömegek csak a kormánypárti médiából tudnak tájékozódni, az offline média nagyrészt a kormány befolyása alatt áll, és sokan nem férnek hozzá a független médiához például az interneten keresztül. A statisztikák azonban nem egészen ezt mutatják: kormánypárti médiatúlsúly ugyan létezik, de nem úgy működik, ahogy azt sokan elképzelik.
Az újabb kétharmadot hozó 2022-es választás után ismét az érdeklődés középpontjába került a magyarországi médiahelyzet és sajtószabadság kérdése. A téma megjelent a választás tisztaságát vizsgáló nemzetközi szervezetek jelentéseiben is: az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ, amely szerint a választáson „nem voltak meg a feltételek a tisztességes versenyre”) például előzetes jelentésében azt írta, hogy „a korlátozó médiajogi környezet, a médián belüli tulajdonviszonyok fokozódó koncentrációja, valamint a kormányzati reklámok által uralt reklámpiac torzulásai miatt” is olyan médiahelyzet alakult ki, amely miatt sérült a választópolgárok joga a tényszerű tájékozódásra.
A helyzetből persze a kormánypártok profitálnak.
Két másik külföldi szervezet, a cseh Alipro és a lengyel Ordo Iuris jelentéseiben ellenben az szerepel, hogy a magyar médiapiac kiegyensúlyozott. A két szervezet jelentései szerint a magyar média polarizált ugyan, egyes médiumok nyilvánvalóan elfogultak, beleértve a közmédiát is, de a médiumok piaci részesedése nagyjából egyenlően oszlik meg a politikai vonalak mentén. Érdemes megjegyezni, hogy az Alipro és az Ordo Iuris kötődik a magyar kormányhoz: mindketten egy olyan ernyőszervezet tagjai, amelynek a magyar kormányzati szatellitszervezet Alapjogokért Központ is tagja, alelnöke pedig Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője. A két csoport a megállapításait a szintén kormánypárti kötődésű Nézőpont Intézet kutatásaiból támasztotta alá.
Nem tévéznek sokkal többet a fideszesek, de sokkal inkább hisznek a tévének
Mi tehát az igazság? A statisztikák alapján azt láthatjuk, hogy valóban több embert érnek el a kormánypártok befolyása alatt álló médiumok. Bár a kép nem annyira egyoldalú, mint sokan gondolják – viszonylag kevesen vannak, akikhez valóban csak egyféle hírforrás jut el, még a kistelepülésekre sem ez a jellemző. Az adatokból láthatóvá válik az is, hogy a közmédia nem akkora csodafegyver, mint azt sokan gondolják, valamint hogy az interneten sem áll sokkal jobban a kormánytól független média, mint az offline világban.
„Buta sztereotípia, hogy a Fideszre azok szavaznak, akikhez vidéken csak a propagandamédia jut el, és nem tudnak internetezni, ezért ki kell nekik nyomtatni az internetet”
– mondta az Átlátszónak Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója. Szerinte „valójában kis réteg az, akik csak egyféle médiához férnek hozzá. Sokkal többen vannak, akikhez eljut a független média is, ennek ellenére mégis a kormánypártok üzeneteit fogadják el.”
A Mérték 2020 év végén publikált adataiból kiderül, hogy a teljes népességen belül a televízió számít a legfőbb tájékozódási forrásnak politikai kérdésekben is: 2020-ban az emberek mintegy 60 százaléka nevezte meg a tévét közéleti információforrásként. A tévék fontosságát már megközelítik a hírportálok, ugyanis szintén közel 60 százalék mondta, hogy rendszeresen olvas valamilyen hírportált. A harmadik helyeken a rádiók (kb. 33 százalék), a negyedik és ötödik helyen jóval lemaradva a napi- és hetilapok állnak – ezeket együtt már alig 20 százalék olvassa.
A felmérésből kiderül az is, hogy a kormánypártok szavazói az átlagnál nagyobb arányban néznek naponta tévét (a válaszadók 80 százaléka), de az ellenzéki és pártnélküli szavazók többsége (64-66 százaléka) is naponta tévézik.
Amiben igazán nagy a különbség a politikai táborok között, az a televízió megítélése: arra a kérdésre, hogy ha valami miatt a jövőben csak egy típusú médiumból tájékozódhatnának politikai témákról, melyiket választanák, az ellenzéki szavazók legnagyobb része (45 százalék) azt mondta, a hírportálokat tartja nélkülözhetetlennek, a televíziókat pedig csak 34 százalékuk. Ezzel szemben a kormánypárti szavazók 69 százaléka valamelyik típusú tévét tartja leginkább nélkülözhetetlennek, míg a hírportálokat csak 15 százalék.
A kormánypárti médiafölény kapcsán főleg a tévéket szokás emlegetni, különösen a Fidesz-KDNP szócsövévé változtatott közmédiát. Azonban ha csak a nyers számokat nézzük, kiegyenlítettnek tűnik a magyar médiapiac: az Ordo Iuris is idézte a Reuters Institute felmérését, amely szerint az RTL Klub nézettsége megelőzi a TV2-ét és a közmédiáét. Sőt, ha összeadjuk az RTL-t a szintén kormánykritikusnak ítélt ATV-vel, akkor még magasan meg is előzik a kormánypárti adók nézettségét.
Ha csak a hírműsorok nézettségét figyeljük, ott a Republikon Intézet tavaly enyhe kormánypárti előnyt mért: a legnézettebb az RTL Klub híradója 37 százalékos közönségaránnyal, ezt követi a TV2 Tények 31 százalékkal. Az MTVA híradóit 19, az ATV-híradókat 11, a HírTV hírműsorait pedig 5 százalék követi rendszeresen.
Az interneten már nagyobb a kormánypárti médiafölény, mint a tévéhíradóknál
Érdekesség, hogy bár az internetet a hagyományos médiánál szabadabb piacnak tartja a közvélemény, ennek ellenére a kormánypárti oldalak elérése mostanra magasabb, mint a kritikusoké.
A Gemius az egyes hirdetésszervezőkhöz tartozó oldalak látogatottságát méri. Itt a piacvezető a Salesworks, a legfrissebb, áprilisi adatok alapján több mint 5,28 millió valódi felhasználóval havonta. A csoporthoz tartozik többek között az Origo, a Borsonline és a Ripost.hu is.
A második helyen 4,95 millióval az Atmedia Group áll felhasználóval, amely a TV2 és a Tények.hu mellett az ATV hirdetéseit is szervezi. A leglátogatottabb független hírportált, a 24.hu-t magában foglaló Central Médiacsoport a harmadik helyen áll 4,89 millió felhasználóval. Őket szorosan követi a 444-nek is hirdető Adaptive Media csoport, és ötödikként a 2020-ban kormánypárti befolyás alá került Index hirdetője, az Indamédia csoport.
A Gemius weboldalakról szóló nézettségi toplistájának élén áprilisban a 24.hu állt. A legnagyobb kormánykritikus portálok (24.hu, hvg.hu, 444, Telex) havi eléréseinek száma összeadva mintegy 6,72 millió (persze, ez nem ennyi egyéni felhasználót jelent minden oldalon, hiszen az egyes oldalak olvasótábora között vannak átfedések). Ez kevesebb, mint a négy legnagyobb kormányközeli lap (Origo, Index, Ripost.hu, hirado.hu) havi elérése, ami több mint 10,78 millió.
Az adatokból jól látszik, mekkora zsákmány volt a Fidesz-közeli médiabirodalomnak az Index és az Origo, amely már a tulajdonosváltások előtt, független lapként hatalmas nézettséget könyvelt el.
A Mérték Médiaelemző Műhely felmérése szerint az oldalak a fordulat ellenére hosszú távon nem igazán vesztettek látogatottságukból.
Az Origo 2015 végén, 2016 elején kezdett nyíltan kormánypárti propagandát terjeszteni, ezt követően a Mérték felmérése szerint kicsit csökkent azoknak a száma, akik rendszeresen olvasták a lapot, 2020-ra azonban már többen olvasták, mint a kormánypárti fordulat előtt. Az Index szerkesztőségének felmondásakor ugyan rövid távon elvesztette olvasóinak mintegy harmadát, de hamarosan ismét növekedésnek indult a felhasználók száma. A Digitális Közönségmérési Tanács adatai szerint az oldal havi elérése ma is stabilan 3 millió felett van, hasonlóan a korábbi, független Indexéhez.
Az évtizedes múltra visszatekintő lapok mellett meg kell említeni a kormánypárti bulvárlap, a Ripost weboldalát is, amely 2016-os indulása óta belépett a legnagyobb hírportálok közé. A ripost.hu heti elérése 2018-ban 827 ezer körül mozgott a Gemius-adatok szerint, az idei legutolsó héten 1,466 millió felhasználó kereste fel.
Látható tehát, hogy az, hogy valaki tud és hajlandó is az internetről tájékozódni, nem jelenti azt, hogy kevésbé van kitéve a propagandának.
Nincs nagy különbség falu és nagyváros között a médiafogyasztásban
Lakóhely szerint sem akkora az eltérés a médiafogyasztási szokások között, mint azt sokan gondolják: a Mérték Médiaelemző 2020-as kutatásában azt is mérte, hogy az egyes médiumok látogatottsága hogyan oszlik meg a településtípusok szerint. A kutatás szerint viszonylag csekély a különbség: az MTVA nézettsége például városokban a legmagasabb.
