Ezekből az adatokból természetesen arra egyelőre nem lehet tudományos alapon következtetni, hogy miért történt a drasztikus csökkenés, miért született lényegesen kevesebb gyerek eddig idén a megelőző évek azonos időszakához képest. Hipotéziseink azonban lehetnek.
Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy a csökkenés a magyar népesség évtizedek óta tartó fogyatkozásából is következik. Ennek üteme ugyan a 2010-es évek végére némileg lassult, de 2020-tól újra meredek pályára állt.
A 2020-ban megszületett 92338 gyermek a KSH Demográfiai portréja szerint 3,5 százalékos éves növekedést jelentett, és 2016 óta a legmagasabb számot. “A születésszámok 2020-as emelkedése az új családpolitikai intézkedésekkel, az év végi bezuhanás a járvány első hullámával hozható összefüggésbe”, írják a szerzők.
Azonban az akkori, 2020 végén történt bezuhanás sem volt elég ahhoz, hogy megfordítsa az alapvetően évek óta pozitívan alakuló magyar termékenységi arányszámot vagy rátát.* Mindeközben Csehországban, Ausztriában, Romániában, Ukrajnában és Szlovéniában gyakorlatilag a teljes 2020-as és 2021 periódusban mínuszban járt ez a mutató, szinte végig kevesebben születtek a koronavírus előtti évek havi átlagaihoz képest.
Északon meglepő módon viszont jóformán baby boom-ot hozott a járvány, a születésszámok és a termékenységi ráta is növekedett Izlandon, Finnországbon, Dániában a járvány éveiben.
Magyarországon az idei jelentős abszolút születésszám-csökkenés hátterében már nem a járványt, hanem éppen az oltást sejthetjük: 9 hónapot visszaszámolva 2021 májusához jutunk, vagyis a tömeges magyar oltásprogram kezdetéhez.
Az országos tisztifőorvos akkori, első útmutatása a várandós nőknek az mRNS-típusú vakcinát ajánlott – a 12. hetet követően. Később aztán a hivatalos álláspont változott, és már a terhesség teljes ideje alatt ajánlható volt az oltás, akár első, akár emlékeztető oltás felvétele.
Ennek fényében könnyen elképzelhető, hogy az idei történelmi mélypont hátterében az áll, hogy a gyermekvállalást tervező párok az oltásprogram miatt pár hónappal későbbre halasztották a gyermekvállalást.
Ebben az esetben, és ha pár hónap alatt valóban elmúlt a gyermekvállalást tervező magyar párok aggodalma az oltással kapcsolatban, az év további része akár “be is hozhatja” az első negyedéves jelentős mínuszt. Ha viszont más tényezők is felelősek a születésszám-csökkenésért, akkor egész évre maradhat az alacsony szám. Így az a kérdés fog felmerülni, hogy a trend mennyire befolyásolja majd az Orbán-kormányoknak rendkívül lényeges termékenységi rátát.
A magyar termékenységi ráta 2011-ben volt mélyponton, azóta vagy stagnál vagy emelkedik, összhangban a kormány kiemelt demográfiai céljaival, és az ezeknek alárendelt, gyermekvállalást segítő, elsősorban különböző pénzügyi ösztönző intézkedéseivel. A 2021-re becsült, egyébként az európai középmezőnyhöz tartozó, valamivel 1,6 fölötti termékenységi arányszám legutóbb 1994-ben fordult elő Magyarországon.
Ugyanakkor az Orbán-kormányok által meghirdetett cél, hogy a népesség szinten tartásához szükséges, utoljára a 70-es években produkált 2,1-es mutatót 2030-ig elérjük, így is elég utópisztikusnak tűnik, a szakemberek szerint ilyen időtávban maximum az 1,8-as érték reális, de az is csak nagyon sikeres és évtizedekig következetesen alkalmazott népesedéspolitikával érhető el. Az adatokból úgy tűnik, hogy a termékenységi ráta a 2010-es években azért nőtt, mert a csökkenő szülőképes korú népesség mellett nagyjából ugyanannyi, néha egy kicsivel több gyerek született meg évente. Vagyis kevesebb nő szült ugyanannyi vagy kicsit több gyereket, nyilvánvalóan nem függetlenül a gyermekvállalás kormányzati támogatásától, amelyek közül a születésszámot számot tevően a babaváró hitel növelhette, a csok kevésbé, ugyanis sok esetben a szerződő családok nem előre vállalt, hanem már megszületett gyermekek után igényli a támogatást.
Ugyanakkor szülőképes korú nőből biztosan egyre kevesebb lesz a népesség jelenlegi korszerkezetéből adódóan, és ezen kizárólag egy pozitív vándorlási egyenleg változtathatna. Mindemellett megnőtt a gyermektelenek aránya is az elmúlt években.
Mindezek alapján a kutatók már korábban feltételezték, hogy a termékenységi ráta növekedése valószínűleg nem lesz elég a születések számának növeléséhez.
Az éves abszolút születésszámok és a termékenységi ráta alakulásának trendjei viszont – természetesen – erősen összefüggnek, úgyhogy joggal feltételezhető, hogy az alacsony születésszámok miatt megtörik a magyar termékenységi ráta emelkedése.
A Bécsi Demográfiai Intézet kutatója, Krystof Zeman meglepőnek tartja az idei hirtelen csökkenést. “Ha egész évben az első három hónaphoz hasonló szülteszámokról érkeznek adatok, akkor a teljes termékenységi arányszám 1,40-re esne vissza becslésünk szerint”, írta a G7 megkeresésére Krystof Zeman, aki szerint ez az érték nem kritikus, így is meghaladja a 2012-es év értékét például. Mégis drámai eltérést mutatna a korábban maximum stagnáló, majd a 2019 és 2021 közötti növekvő trendhez képest.
via g7.hu
