„A legakutabb pont, amiben azonnal lépni kell, az a kórházi fertőzések ügye” – mondta Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter 2018. június elején, nem sokkal kinevezése után a Magyar Hírlapnak.
Még a nyáron rendeletet írt a kórházi fertőzések megelőzéséről, amitől azt várta, hogy 30-50 százalékkal csökkenteni fogja a kórházi fertőzések számát. Egy évvel később arról beszélt, 11,5 milliárd forintot adtak 40 kórháznak, hogy „a kézfertőtlenítés mechanizmusát megújítsák, vagy csökkentsék a levegő szennyezettségét”.
Elsőre azt hihetnénk, javult a helyzet. Ha a koronavírust nem számítjuk, 2020-ban 112 járvány robbant ki a kórházakban, míg 2019-ben 137, azelőtt 131. Szintén a covid nélkül 1869-en betegedtek meg kórházi fertőzés miatt, szemben a korábbi évekkel, amikor nagyjából 2200-an.
De ez félrevezető, hiszen a koronavírus-járvány első évében csökkent az ellátási napok és a betegek száma is, kórházi ágyak ezreit szabadították fel, és felfüggesztették a halasztható műtéteket. Az arányszámokból már jobban látszik a valóság.
- 2016-tól 2020-ig másfélszeresére nőtt a clostridium difficile nevű kórokozó által okozott bélfertőzések aránya tízezer betegre vetítve.
- Hét év alatt kétszeresére emelkedett a gyógyszereknek ellenálló „szuperbaktériumok” (multirezisztens kórokozók) fertőzési aránya.
- Ugyanez történt a véráramfertőzéseknél mindössze öt év leforgása alatt.
Amíg az adatokat is titkolják, nehezen juthatunk előrébb
A 2019-es és 2020-as kórházi fertőzési számokat csak most áprilisban ismerhettük meg, miután a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) kiperelte őket a Nemzeti Népegészségügyi Központtól. Az eredeti szabály szerint mindig júniusig kellene közzétenniük az előző évi kórházi fertőzési jelentést, ám a határidőt egészen novemberig tolták, és végül ezt sem tartották be.
Vagyis a 2018-22-es kormányzati ciklusban egyáltalán nem volt követhető, mi történik az elvileg kiemelt témaként kezelt kórházi fertőzésekkel.
A kétévi statisztikát nehezen emészthető formában, összesen 177 oldalon tették közzé a már nem létező ÁNTSZ archív oldalán, ahol 2016-ig visszamenőleg találunk hasonló jelentéseket. Az általunk megkérdezett orvosok szerint szakértőknek is hetekbe telne érthetővé tenni a részleteket és alapos következtetéseket levonni belőlük.
Mélyreható elemzéshez ismernünk kellene az egyes intézmények statisztikáit is. Így láthatnánk, hol, mennyire sikeresen vették fel a harcot a kórházi fertőzésekkel, milyen módszereket használnak a jobban teljesítő kórházakban, és az adatok tényleg a valóságot tükrözik-e.
Egy Angliában is dolgozó orvos forrásunk szerint ott az átláthatóság látványos eredményeket hozott. A betegek igyekeznek olyan kórházba menni, ahol kisebb eséllyel fertőződnek meg, és az egészségügyi dolgozók is látják személyre szabott statisztikáik alapján, hogyan teljesítenek a kollégáikhoz képest.
A fertőzéses eseteket mindig alaposan kivizsgálják: elmulasztotta-e valaki a kézmosást, esetleg egy rosszul választott műtéti technika okozott-e bevérzést, ami aztán felülfertőződött. A nyilvános statisztikák és az alapos ellenőrzések miatt az ottani kórházak abban érdekeltek, hogy nullára szorítsák a kórházi fertőzések számát, és világgá kürtöljék, ha sikerült.
Megfelelő megelőzéssel itthon is felére-harmadára lehetne csökkenteni a kórházi fertőzések számát, mondta még 2016-ban az azóta átalakított Országos Tisztifőorvosi Hivatal munkatársa egy konferencián. A kórházi fertőzések fő okaként idézte a nem megfelelő higiéniát és a rossz antibiotikum-használatot.
Ezen a hat évvel ezelőtti rendezvényen felszólalt a gyulai kórház infektológusa is, aki szerint azért tudtak akkoriban jobb eredményeket felmutatni az országos átlagnál, mert megtanították az orvosokat a megfelelő kézmosásra, javítottak a fertőzöttek elkülönítésén, és egy korábbi projektnek hála többet költhettek vérvizsgálatokra, így megfelelő antibiotikumokat adtak a fertőzésekre.
Az aggasztó tendenciák alapján úgy tűnik, hiába van meg a recept, országosan nem sikerült átültetni a gyakorlatba. Mindez persze pénzkérdés is. Anélkül nem lesz minden ágy mellett kézfertőtlenítő, se színvonalas mikrobiológiai szűrés, ami lehetővé tenné a fertőzöttek mintáinak alapos vizsgálatát. Mégis érdemes lenne befektetni, nemcsak a megmentett életek miatt, hanem azért is, mert a megelőzés még mindig olcsóbb a hosszas antibiotikum-kúránál.
