„A legakutabb pont, amiben azonnal lépni kell, az a kórházi fertőzések ügye” – mondta Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter 2018. június elején, nem sokkal kinevezése után a Magyar Hírlapnak.
Még a nyáron rendeletet írt a kórházi fertőzések megelőzéséről, amitől azt várta, hogy 30-50 százalékkal csökkenteni fogja a kórházi fertőzések számát. Egy évvel később arról beszélt, 11,5 milliárd forintot adtak 40 kórháznak, hogy „a kézfertőtlenítés mechanizmusát megújítsák, vagy csökkentsék a levegő szennyezettségét”.
Elsőre azt hihetnénk, javult a helyzet. Ha a koronavírust nem számítjuk, 2020-ban 112 járvány robbant ki a kórházakban, míg 2019-ben 137, azelőtt 131. Szintén a covid nélkül 1869-en betegedtek meg kórházi fertőzés miatt, szemben a korábbi évekkel, amikor nagyjából 2200-an.
De ez félrevezető, hiszen a koronavírus-járvány első évében csökkent az ellátási napok és a betegek száma is, kórházi ágyak ezreit szabadították fel, és felfüggesztették a halasztható műtéteket. Az arányszámokból már jobban látszik a valóság.
- 2016-tól 2020-ig másfélszeresére nőtt a clostridium difficile nevű kórokozó által okozott bélfertőzések aránya tízezer betegre vetítve.
- Hét év alatt kétszeresére emelkedett a gyógyszereknek ellenálló „szuperbaktériumok” (multirezisztens kórokozók) fertőzési aránya.
- Ugyanez történt a véráramfertőzéseknél mindössze öt év leforgása alatt.
Amíg az adatokat is titkolják, nehezen juthatunk előrébb
A 2019-es és 2020-as kórházi fertőzési számokat csak most áprilisban ismerhettük meg, miután a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) kiperelte őket a Nemzeti Népegészségügyi Központtól. Az eredeti szabály szerint mindig júniusig kellene közzétenniük az előző évi kórházi fertőzési jelentést, ám a határidőt egészen novemberig tolták, és végül ezt sem tartották be.
Vagyis a 2018-22-es kormányzati ciklusban egyáltalán nem volt követhető, mi történik az elvileg kiemelt témaként kezelt kórházi fertőzésekkel.
A kétévi statisztikát nehezen emészthető formában, összesen 177 oldalon tették közzé a már nem létező ÁNTSZ archív oldalán, ahol 2016-ig visszamenőleg találunk hasonló jelentéseket. Az általunk megkérdezett orvosok szerint szakértőknek is hetekbe telne érthetővé tenni a részleteket és alapos következtetéseket levonni belőlük.
Mélyreható elemzéshez ismernünk kellene az egyes intézmények statisztikáit is. Így láthatnánk, hol, mennyire sikeresen vették fel a harcot a kórházi fertőzésekkel, milyen módszereket használnak a jobban teljesítő kórházakban, és az adatok tényleg a valóságot tükrözik-e.
Egy Angliában is dolgozó orvos forrásunk szerint ott az átláthatóság látványos eredményeket hozott. A betegek igyekeznek olyan kórházba menni, ahol kisebb eséllyel fertőződnek meg, és az egészségügyi dolgozók is látják személyre szabott statisztikáik alapján, hogyan teljesítenek a kollégáikhoz képest.
A fertőzéses eseteket mindig alaposan kivizsgálják: elmulasztotta-e valaki a kézmosást, esetleg egy rosszul választott műtéti technika okozott-e bevérzést, ami aztán felülfertőződött. A nyilvános statisztikák és az alapos ellenőrzések miatt az ottani kórházak abban érdekeltek, hogy nullára szorítsák a kórházi fertőzések számát, és világgá kürtöljék, ha sikerült.
Megfelelő megelőzéssel itthon is felére-harmadára lehetne csökkenteni a kórházi fertőzések számát, mondta még 2016-ban az azóta átalakított Országos Tisztifőorvosi Hivatal munkatársa egy konferencián. A kórházi fertőzések fő okaként idézte a nem megfelelő higiéniát és a rossz antibiotikum-használatot.
Ezen a hat évvel ezelőtti rendezvényen felszólalt a gyulai kórház infektológusa is, aki szerint azért tudtak akkoriban jobb eredményeket felmutatni az országos átlagnál, mert megtanították az orvosokat a megfelelő kézmosásra, javítottak a fertőzöttek elkülönítésén, és egy korábbi projektnek hála többet költhettek vérvizsgálatokra, így megfelelő antibiotikumokat adtak a fertőzésekre.
Az aggasztó tendenciák alapján úgy tűnik, hiába van meg a recept, országosan nem sikerült átültetni a gyakorlatba. Mindez persze pénzkérdés is. Anélkül nem lesz minden ágy mellett kézfertőtlenítő, se színvonalas mikrobiológiai szűrés, ami lehetővé tenné a fertőzöttek mintáinak alapos vizsgálatát. Mégis érdemes lenne befektetni, nemcsak a megmentett életek miatt, hanem azért is, mert a megelőzés még mindig olcsóbb a hosszas antibiotikum-kúránál.
Növekvő halálozási arány
A szinte kizárólag egészségügyi intézményekben előforduló járványokat specifikus járványoknak nevezik. Ebbe a kategóriába tartoznak a fenti grafikonon kiemelt kórokozófajták is.
2020-ban 321 ápolt kapott el ilyen betegséget, közülük 202-en haltak meg, ami nagyon magas, több mint 50 százalékos arány (a korábbi években 12-16 százalék közt alakult).
Ez nem jelenti azt, hogy minden esetben közvetlenül a fertőzés vezetett halálhoz. Az ilyeneket külön jelenteni kell, ezért tudjuk például, hogy a „szuperbaktériumok” közvetlen halálozási aránya egy év alatt egy százalékkal nőtt (5-ről 6-ra), a véráram-fertőzéseknél viszont kisebb volt az emelkedés (7,2-ről 7,5-re). Sok múlik persze az adminisztráción, bizonyára vannak kórházak, ahol pontosabb a kimutatás, és van, ahol kevésbé. Ez a szempont nem jelenik meg a szövegben.
A koronavírus csak nehezítette a helyzetet
Ha a 2020-as kórházi fertőzésekről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a koronavírust, ami a teljes ellátást felforgatta.
Az intenzív osztályok 2020 szeptemberétől kezdve folyamatosan átlag feletti fordulatszámon pörögtek. A legnehezebb időszakokban akár 6-8 vagy még több beteg juthatott egy-egy ápolóra, akik hónapokon át óriási terhelés alatt dolgoztak. Egyszerre több, súlyos állapotú betegre kellett figyelniük, és ha elmaradt a kézfertőtlenítés vagy a kesztyűcsere, könnyen átvihették a kórokozókat egyik betegágyról a másikra. A zsúfoltság, az elkülönítés nehézségei szintén problémát okozhattak.
Nem véletlen, hogy az előbb említett specifikus járványok (maga a koronavírus tehát nem tartozik ide, hiszen azt nem csak kórházban lehet elkapni) jelentős része 2020-ban is intenzív osztályokról, azon belül covid-intenzívekről indult ki. A „szuperbaktériumok” is decemberben, a második covid-hullám csúcsán taroltak leginkább a kórházakban, ekkor harmadrészben covidos betegeket érintettek.
A leterheltség és a személyzethiány csak fokozta az intenzív osztályokon amúgy is meglevő kockázatokat. A lélegeztetéshez használt tubusok, a vérvizsgálatokhoz vagy gyógyszeradagoláshoz szükséges kanülök és a katéterek ugyanis mind segíthetik a baktériumok és gombák bejutását az ember szervezetébe.
Minél több időt tölt el valaki az intenzíven, annál nagyobb eséllyel kap el kórházi fertőzéseket. Bár pontos adataink erről sincsenek, beszámolókból tudjuk, hogy a covidos betegeket napokig, akár még tovább lélegeztették. Ha esetleges alapbetegségeik és a koronavírus mellett még más fertőzéseket is elkaptak, az jelentősen ronthatta a túlélési esélyeiket.
Közel tízezren lettek covidosok a kórházban
A nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderül, hogy 2020-ban 9847-en kapták el kórházban a koronavírust, közülük 3417-en egészségügyi dolgozók voltak. A fertőzések nagy része krónikus, ápolási és belgyógyászati osztályokon történt, leginkább a második, ősszel kezdődő járványhullám idején. (Korábban közölt adatok alapján az első hullámban minden negyedik magyar fertőzött kórházban kapta el a vírust.)
2020-ban a kórházban covidossá vált betegek közül 1752-en vesztették életüket. 682-en nem produkáltak tüneteket, vagyis – bár a jelentés nem vonja le ezt a következtetést – feltehetően más betegség okozta a halálukat.
via 444.hu
