Május 16-án, hétfőn hajnalban teljes holdfogyatkozás kezdődik, amit hazánkból is megfigyelhetünk holdnyugta előtt, részleges holdfogyatkozásként a látóhatáron. De mi is az a holdfogyatkozás, és miért tűnik ilyen misztikus jelenségnek?
A történelem hajnalán az ember félelemmel vegyes csodálattal tekintett az éjszakai égboltra. Az ezernyi fénypontot fürkészve történeteket, legendákat szőtt a végtelenbe vesző sötétség szikrázó csillagai köré. Nincs ez másként napjainkban sem. Az elmúlt évezredek során sokat tanultunk az űr titkairól. Mégis, időről időre hatalmába kerít bennünket valamilyen varázslatos érzés, amikor a sötét éjszakában felnézünk azokra a ragyogó ékkövekre, amelyek őseinket is ámulatba ejtették.
Van azonban egy égitest, amelyik folyton változó arcával még jobban megragadhatta a régi korok emberét, és megragad ma minket is: ez maga a Hold, az égi kísérőnk. Amíg a csillagok egymáshoz képest mozdulatlanoknak tűnnek, a Hold folytonos hely- és alakváltozásaival kápráztat el bennünket. Fázisait szabad szemmel is könnyedén megfigyelhetjük, havonta fogy el és kövéredik újra és újra a szemünk előtt. Ez a hónap azonban mégis különleges! Május 16-án a telihold idején egy ritkább eseményt is megfigyelhetünk, mégha részlegesen is. Ez a teljes holdfogyatkozás.
A Nap, a Föld és a Hold alkotta rendszerben a fogyatkozások nem is olyan ritkák, mint hinnénk. Kevesen tudják, hogy napfogyatkozásból például több van, mint holdfogyatkozásból. Sajnos azonban ritkábban lehetünk tanúi ennek a különleges égi jelenségnek, mivel a Hold Földre vetített árnyéka jelentősen kisebb, ezért bolygónk felszínén csupán egy keskeny sávban figyelhető meg teljes mértékben. Nem csoda, hogy a napfogyatkozás népszerűbb, mert vitán felül sokkal látványosabb, ahogyan a Hold korongja eltakarja éltető csillagunkat, alkonyati félhomályba borítva a tájat.
A Hold fogyatkozása kevésbé drámai, ugyanakkor sokkal nagyobb területen észlelhető, a teljes holdfogyatkozás is szinte a fél világon, mivel a Föld árnyéka képes égi kísérőnket teljesen beborítani. Ezért láthatunk akár minden évben teljes holdfogyatkozást. Vagyis csak láthatnánk. Hogy jobban megértsük a jelenséget, nézzünk egy kicsit a jelenség mélyére.
A Föld Nap körüli keringése során egy év alatt többször kerül éppen a Hold és csillagunk közé. Ilyenkor figyelhetjük meg teljes pompájában a teliholdat. Ez mégsem okoz fogyatkozást, mivel a Hold Föld körüli pályája nem esik a Föld keringési síkjába, azzal kis szöget zár be, vagyis a telihold kevéssel ugyan, de a Föld által vetett árnyék alá vagy épp fölé kerül. Időről időre azonban központi csillagunktól a Föld középpontján keresztül húzott képzeletbeli egyenes éppen a Hold felé mutat, az égitestek ilyenkor pontosan egy síkba esnek. Ekkor következik be a holdfogyatkozás.
